Echinocereus coccineus

Echinocereus coccineus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus coccineus

Tudományos név

Echinocereus coccineus Engelm., Mem. Tour North Mexico: 93. 1848
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel. Az „echinos” jelentése sün, a „cereus” latin szó, melynek jelentése gyertya, gyertyatartó, kandeláber. Az előtag a növény erősen tövises jellegére, az utótag oszlopos alakjára utal.
A fajnév a latin „coccineus” szóból származik, jelentése skarlátszínű, mélyvörös. A név a virág élénk, vöröses árnyalatára utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti típusélőhely nem ismert, feltételezhetően Santa Fe környéke, az Amerikai Egyesült Államok Új-Mexikó államában
Első leírása: Engelmann in Wislizenus: Mem. Tour North Mexico: 93, 1848

A(z) Echinocereus coccineus szinonimái

≡ Echinocereus triglochidiatus var. coccineus, ≡ Echinocereus triglochidiatus subsp. coccineus
= Cereus coccineus var. cylindricus
= Cereus aggregatus
= Echinocereus conoideus var. cristata
= Echinocereus coccineus subsp. aggregatus
= Echinocereus coccineus subsp. transpecosensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömb vagy rövid oszlop alakú hajtásokat fejleszt. Színe világoszöldtől sötétzöldig változik. Magassága elérheti a 40 cm-t, átmérője 4–7 cm. Erősen sarjképző, kiterjedt, akár 1 méternél is nagyobb átmérőjű telepeket alkot. Gyökérzete elágazó, oldalirányban terjedő.

Bordák

A bordák száma 8–12, enyhén dudorosak, hullámos lefutásúak.

Areolák

Az areolák kerekek, kb. 4 mm átmérőjűek.

Tövisek

Középtövis: 1–3 db, 10–50 mm hosszú, szétálló; színe fehér, fekete vagy szürkés; egyenes, erőteljes
Peremtövis: 5–12 db, 3–20 mm hosszú; fehér, barnás vagy szürkés árnyalatú; szétálló, egyenes

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú, 3–4 cm átmérőjű. Színe többnyire pirosas-narancsszínű, a torok belső része sárgástól világospirosig változhat.

A virágcső 1,5–3,5 cm hosszú, 0,8–1,5 cm átmérőjű, zöld pikkelyekkel és tövises areolákkal borított, fehér gyapjúval fedett.

Lepellevelek: lándzsásak, 25–35 mm hosszúak, 8–15 mm szélesek
Ivarlevelek: a porzószálak száma 10–33, alsó részük fehér, felső részük rózsaszínes vagy vöröses; portokok sárgák vagy narancssárgák; a bibeszál 37–43 mm hosszú, zöldesfehér, 7–9 ágú, a bibe zöld

Termés

Ovális alakú, 2,5–3 cm hosszú, 1,8–2 cm átmérőjű, rózsaszín, pirosas vagy barnás árnyalatú.

Magja: fekete, 1,4–1,8 mm hosszú, 1,2–1,4 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az Amerikai Egyesült Államok délnyugati államai, különösen Új-Mexikó; feltételezett típushely Santa Fe környéke
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészkősziklás hegyoldalakon, gyér növényzetben fordul elő. Gyakran társul Opuntia fajokkal (pl. Opuntia polyacantha, Opuntia macrocentra, Opuntia phaeacantha).

Kultúrában tartás

Nyáron szabadban, teljes napsütésben tartható, túlzott csapadéktól védve, jó légmozgás mellett. Teleltetése üvegházban, alacsony hőmérsékleten ajánlott; rövid ideig tartó -2 – -6 °C közötti fagyhatást is elvisel. A hűvös teleltetés elősegíti a következő évi gazdag virágzást.

Talaja enyhén agyagos és humuszos összetételű, jó vízáteresztő legyen. Szaporítása magról, sarjak leválasztásával vagy dugványozással eredményes.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Erősen telepképző növekedése, viszonylag karcsú hajtásai és élénk, skarlátvörös árnyalatú virágai jól elkülönítik más rokon fajoktól. A tövisek száma és színe jelentős változatosságot mutathat.

Taxonómia és filogenetika

Számos alfaja ismert, többek között: subsp. rosei (Wooton) Blum & Rutow; subsp. aggregatus (Engelmann & Watson) Blum, Lange & Rutow; subsp. roemeri (Engelmann & Watson) Blum, Lange & Rutow; subsp. paucispinus (Engelmann & Watson) Blum, Lange & Rutow.

A mai modern rendszerezők szerint az E. coccineus-nak már csak 3 elfogadott alfaja ismert:

E. coccineus subsp. coccineus
E. coccineus subsp. paucispinus
E. coccineus subsp. rosei

A faj változékonysága és széles elterjedése miatt több, ma már szinonimként kezelt néven is leírták.

Egyéb

Számos gyűjtőszámmal rendelkezik (pl. HK1408, HK1498a, HK1732, DJF0865, DJF1382, LZ0284, SB0128, SB0198, SB0344, SB0747, SB1631, SB1729), amelyek a természetes populációk változatosságát tükrözik.

Szerzők

Szöveg: Sorin Copăcescu
Fordította: Lőrincz István
Kép: Venekei István, Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 268. kártya