Echinocereus pulchellus subsp. sharpii

Echinocereus sharpii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus sharpii

Echinocereus pulchellus subsp. sharpii
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Echinocereus sharpii
Rendszertani besorolás
Faj	Echinocereus pulchellus subsp. sharpii

Tudományos név

• Echinocereus sharpii (N.P.Taylor) Dan.Sánchez & Gómez-Quintero in Brittonia 72(4): 448. 2020 sec. Sánchez & al. 2020
  elfogadott, érvényes név
• Echinocereus pulchellus subsp. sharpii (N.P.Taylor) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel („echinos” = sün, tengeri sün; „cereus” = kandeláber, viaszgyertya, gyertyatartó). Az előtag a tövises mivoltra, az utótag az alakra utal.
• A fajnév a latin „pulcher” = szép szó kicsinyítőképzős alakja (szépecske, csinos), a taxon általános megjelenésére utal.
• Az alfajnév egy Peter Sharp nevű angol kaktuszkedvelő nevét őrzi, aki az USA-ba települt át, és valószínűleg ő gyűjtötte az alfaj első példányait.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az első példányokat Peter Sharp gyűjtötte Mexikóban, Nuevo León államban, Ascensión környékén (1971)
• Első leírása: Bradleya 7: 75. 1989.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1997

A(z) Echinocereus sharpii szinonimái

• (A(z) Echinocereus pulchellus subsp. sharpii a(z) Echinocereus sharpii szinonimája)*

• ≡ Echinocereus pulchellus var. sharpii, ≡ Echinocereus pulchellus subsp. sharpii

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, ritkán (kultúrában gyakrabban) sarjadó növény. Hajtása 2,5–5 cm magas és 2–7 cm átmérőjű, feltűnően sötétzöld színű. Erős karógyökere olykor nagyobb átmérőjű, mint maga a hajtás.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Bordák

11–17 db borda, 2–4 mm magasak, alapjánál kb. 6 mm szélesek, apró dudorokra tagoltak.

Areolák

Oválisak, 1,5–2 mm nagyságúak, kezdetben rövid fehér szőrborításúak.

Tövisek

• Középtövis: hiányzik, fiatal növényeken esetenként 1 db, kb. 6 mm hosszú, hajszálvékony
• Peremtövis: 7–14 db, kb. 5,5 mm hosszú, többnyire fehér, olykor világosabb vagy sötétebb barna, nem teljesen simul a hajtásra

Fotó: Lukoczki Zoltán

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás oldalán, gyakran egészen alul, akár a talajszint alatti részen fejlődnek. Hosszuk 4–7 cm, szélességük 4–8 cm. Színük fehér vagy egészen halvány rózsaszín.

A magház és a virágcső együtt 17–33 mm hosszú. A rajtuk lévő ritkás areolák pókhálószerű szőrrel és fehér sörtékkel fedettek.

• Lepellevelek: keskenyek, hegyesek, tiszta fehérek vagy fehér alapon nagyon halvány rózsaszínes középcsíkkal; a legnagyobbak 23–43 mm hosszúak és kb. 3,5 mm szélesek; csúcsuk ép vagy fogazott; a legkülső lepellevelek külső oldalán széles barnás középcsík látható
• Ivarlevelek: porzószálak színtelenek, porzók sárgák, bibe halványzöld, 6–9 ágú

Termés

Kb. 10 mm nagyságú, zöld, éretten oldalt felreped.

• Magja: kb. 1,5 × 1,3 mm, fekete

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó – Nuevo León állam (Ascensión környéke)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1800–1900 (2000) m tengerszint feletti magasságban, füves fennsíkokon, lejtőkön, illetve nyílt, tisztásokkal tarkított borókásokban, agyagos és homokos talajokon

A pulchellus faj és alfajai a Vörös Könyvben sebezhető kategóriába soroltak, elsősorban az élőhelyek pusztulása (földművelés, állattenyésztés, építkezések) miatt.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő faj. Tartása nem igényel különleges ismereteket, azonban az öntözést a szokásosnál is óvatosabban kell végezni, tekintettel az erős karógyökérre, amely könnyen rothadásnak indulhat.

Virágzása április–májusban várható. A bimbók fejlődése eltér a megszokottól: nem szőrpamacs jelenik meg először, hanem a szemölcsök közötti árokban egy teljesen szőrtelen, világoszöld duzzanat figyelhető meg, amelyből később fejlődik ki a bimbó.

Az alfaj fehér virágszíne a nemzetségen belül különlegesnek számít; a hajtás méretéhez képest nagy virágai különösen dekoratívak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj a fajon belül elsősorban fehér virágszínével és élőhelyi elkülönülésével jellemezhető.

Taxonómia és filogenetika

Az alfajt N. P. Taylor eredetileg változatként (var. sharpii) írta le 1989-ben, majd 1997-ben alfaji rangra emelte. 2020-ban Sánchez és csapata már önálló fajként fogadja el.

Egyéb

A faj és alfajai természetvédelmi szempontból figyelmet érdemelnek korlátozott elterjedésük és élőhelyeik veszélyeztetettsége miatt.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 558. kártya