Echinocereus schmollii

Echinocereus schmollii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus schmollii

Tudományos név

Echinocereus schmollii (Weing.) N.P.Taylor, Gen. Echinocereus: 140. 1985 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sün) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopszerű) szavakból származik, és a nemzetség tagjaira jellemző tövises, gyakran oszlopszerű vagy hengeres hajtásokra utal.
A fajnév Ferdinand Schmoll német művész és kaktuszgyűjtő nevét őrzi, akinek tiszteletére a fajt elnevezték.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti típuspéldány Mexikóból származik
Első leírása: Monatsschr. Deutsch. Kakteen-Ges. 11: 251–252, 1931 (Cereus schmollii néven)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1985

A(z) Echinocereus schmollii szinonimái

≡ Cereus schmollii, ≡ Wilcoxia schmollii
= Wilcoxia nerispina
− Wilcoxia schmollii var. lanata

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magános, ritkán kissé elágazó növény. Hajtása vékony, ceruzaszerű, hengeres, kezdetben felálló, később gyakran elfekvő vagy bokrok ágaira támaszkodva kúszó. Színe lilászöld vagy sötét, feketészöld. Hossza legfeljebb 25 cm, átmérője kb. 1 cm.

Szemölcsök

A hajtáson 9–10 borda található, amelyek lekerekített szemölcsökre tagolódnak.

Axillák

Az axillák általában nem feltűnőek, rövid filccel borítottak.

Areolák

Aprók, kb. 1,5 mm szélesek, egymástól mintegy 2 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: nincs elkülönülve
Peremtövis: legfeljebb 35 db, nagyon vékony, hajszálszerű, 3–7 mm hosszú; színe rózsaszínes, fehéres vagy szürkés, csúcsán gyakran vöröses; sűrű állásuk miatt a hajtás gyapjas megjelenésű

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, élénk rózsaszín vagy bíbor színű, az idősebb hajtások csúcsához közel jelenik meg. Hossza 3–5 cm, átmérője 5–6 cm.

Lepellevelek: keskenyek, rózsaszín vagy bíbor árnyalatúak
Ivarlevelek: porzók számosak, a bibe többkaréjú

Termés

A termés tojásdad vagy gömbölyded, lédús, lilászöld színű.

Magja: apró, fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Querétaro állam
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: félsivatagi területeken fordul elő a Chihuahua-sivatag déli részén, többnyire fennsíkokon vagy sík területeken. 1660–1890 m tengerszint feletti magasságban él. Kis, elszigetelt populációkban fordul elő, gyakran más kaktuszokkal együtt, például Digitostigma caput-medusae társaságában. A természetes állomány nagyon kicsi, kevesebb mint 250 kifejlett egyed ismert, ezért veszélyeztetett fajnak tekintik. Az élőhelyet bányászat, mezőgazdasági tevékenység, tűzesetek és növényzetirtás veszélyeztetik.

Kultúrában tartás

A faj a gyűjteményekben viszonylag ritka, és korábban nehezen nevelhetőnek tartották. Növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, a túlöntözést kerülni kell. Világos, napos vagy félárnyékos helyen fejlődik jól. Télen hűvös és száraz tartást igényel; a nyugalmi időszak alatt nedvességet nem kapjon. A virágképződéshez fontos a hűvös teleltetés. Fagytűrése viszonylag jó, rövid ideig akár –7 °C körüli hőmérsékletet is elvisel. Szaporítása leggyakrabban magról történik, de hajtás- és gyökérdugványról is lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Megjelenése némileg emlékeztet egyes Peniocereus fajokra, különösen a vékony, kúszó hajtások miatt. Virágai, termései és magjai azonban egyértelműen az Echinocereus nemzetség jellegzetességeit mutatják, és bizonyos vonásokban az Echinocereus reichenbachii virágaihoz hasonlíthatók.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg Cereus schmollii néven írták le. Később a Wilcoxia nemzetségbe sorolták, majd Nigel P. Taylor 1985-ben helyezte át az Echinocereus nemzetségbe.

Egyéb

A természetben a faj szaporodása gyakran vegetatív úton történik, mivel a virág- és magképzés viszonylag ritka.

Forrás

Llifle – Encyclopedia of Cacti
Anderson, E. F.: The Cactus Family
Taylor, N. P.: The Genus Echinocereus