Echinocereus sciurus subsp. floresii

Echinocereus sciurus subsp. floresii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus sciurus subsp. floresii

Tudományos név

Echinocereus sciurus subsp. floresii (Schwarz ex Backeb.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó. Az előtag a tövises mivoltát, az utótag a növény alakját jellemzi.
A fajnév a vörös mókus latin neve, ma a valódi mókusok nemzetségneve. A tövisek színe és textúrája emlékeztette a névadót a mókus farkára.
Az alfaj névadója R. Flores, valószínűleg amerikai kaktuszgyűjtő, aki Kaliforniában élt és részt vett Fritz Schwarz gyűjtőútjain.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Topolobampo, Sinaloa, Mexikó; 10–200 m tengerszint feletti magasság; agyagos, kőzettörmelékes talaj
Első leírása: Blätter für Sukkulentenkunde 1: 5. 1949
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor 1997

A(z) Echinocereus sciurus subsp. floresii szinonimái

≡ Echinocereus floresii, ≡ Echinocereus sciurus var. floresii, ≡ Echinocereus bristolii subsp. floresii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire egyhajtású, néha csoportképző. Gyökere répaszerű. Hengeres hajtása vékony, legfeljebb 10 cm hosszú, körülbelül 3 cm vastag. Mintegy 14 alacsony bordája van.

Szemölcsök

A bordákat fésűszerűen rendeződött, átfedő peremtövisek borítják, színük fehéres, fiatal hajtásrészen barnás.

Axillák

A virágcső és magház tövisekkel fedett.

Areolák

Középtövise hiányozhat, ha van 1–2, ritkán 5 db, a hajtástól eláll, egyik hajlott, lefelé mutat, színe barna.

Tövisek

Középtövis: általában hiányzik, ha jelen van, 1–2 db, ritkán 5, hajlott lehet, barna
Peremtövis: kb. 18 db, 16 mm hosszú, lazán áll, fehéres, fiatalon barnás

Generatív test

Virág

Virágok a hajtás oldalán vagy felső részén, 7–9 cm hosszúak, 5–8 cm szélesek. Belső lepellevelek erős rózsaszínűek, alapjuknál világosabbak, sötétebb középcsíkkal. Porzók sárgák, bibe zöld.

Termés

Kerekded vagy ovális, 20–30 mm hosszú, 20–25 mm széles, vöröses olívazöld, oldalt felnyíló.

Magja: fekete, 1,0–1,2 × 1,0 mm, dudoros

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Sinaloa állam, Ohuira-öböl környéke
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony tengerszint feletti agyagos, kőzettörmelékes területek, éves csapadék < 400 mm, nyáron magas páratartalom, viharok, hurrikánok

Kultúrában tartás

Levegős tartás fontos. Teleltethető +2–10 °C-on. Nyáron szabadban vagy jól szellőző üvegházban napfényes helyen fejlődik jól.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Különösen hasonló az Echinocereus bristolii-hez, de erősebb középtövisei, robusztusabb hajtásai és a karógyökér hiánya megkülönböztetik.

Taxonómia és filogenetika

W. T. Marshall 1952: faj hasonló az E. bristolii-hez. Később Blum & Lange az E. bristolii alfajaként rendszerezték.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Rácz Ibolya
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 534. kártya