Kategória:Wrightieae

Wrightieae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Apocynoideae
Nemzetség- csoport	Wrightieae

• A taxon neve a Wrightia nemzetségen alapul, amelyet Robert Brown nevesített William Wright (1735–1819) skót orvos és botanikus tiszteletére, aki jelentős flórakutatásokat végzett Jamaicában. A név a latin Wrightia nemzetségnévből és a növénytani nemzetségcsoportok (tribuszok) képzésére szolgáló -eae végződésből tevődik össze.

• Wrightia Robert Brown; Gyűjtő: William Wright, Jamaica, Herbarium of the Natural History Museum (BM).
• Első leírása: George Don írta le először Wrightieae néven a A General History of the Dichlamydeous Plants 4. kötetében, 1837-es (publikálva 1838) munkájában, mint alcsoportot.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Sprague Sargent, 1841.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Nerieae Baillon

A tribuszba tartozó fajok többnyire fás szárú növények, cserjék vagy fák. Szöveteikben bőségesen található fehéres, tejnedvű latex. Leveleik tagolatlanok, épszélűek, általában keresztben átellenes állásúak (folia opposita). A levélnyelek tövénél gyakran apró mirigyek (glandulae) figyelhetők meg.

A virágzat általában álernyő (cyme), amely végálló vagy honalji helyzetű. A virágok hímnősek, aktinomorf szimmetriájúak. A párta (corolla) forrt, tölcsér vagy tányér alakú, a torkában gyakran találhatók mellékpárta-függelékek (corona). A porzók (stamina) a párta csövére nőttek, a portokok (antherae) gyakran nyíl alakúak és szorosan a bibére tapadnak, de nem nőnek hozzá teljesen.

A termés általában két hosszúkás, szétnyíló tüszőtermés (folliculus).

• Magja: A magvak számosak, gyakran hosszúkásak, és az egyik végükön selymes szőrüstök (coma) található, amely a széllel való terjedést (anemochoria) segíti.

• Földrajzi elterjedés: A tribusz képviselői főként az óvilági trópusokon és szubtrópusokon terjedtek el. Megtalálhatók Afrika trópusi területein, Ázsia déli és délkeleti részein (különösen India, Indonézia, Fülöp-szigetek), valamint Ausztrália északi területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és szárazabb cserjésekben fordulnak elő. Kedvelik a meleg, fagymentes éghajlatot és a jó vízelvezetésű talajokat.

A Wrightieae tribuszon belül a szukkulencia nem jellemző alapvető tulajdonság, szemben az Apocynaceae család más alcsaládjaival (pl. Asclepiadoideae). A csoport képviselői, mint a Wrightia és a Pleiocereas nemzetségek, inkább a xerofita (szárazságtűrő) életmódot követik. A vízraktározás náluk a megvastagodott fás szárban és a gyökérzetben koncentrálódik, ami átmenetet képez a mezofita erdei növények és a valódi szukkulens Apocynoideae taxonok között.

A Wrightieae fajok többsége trópusi vagy szubtrópusi fás szárú növény, cserje vagy fa. A szukkulencia náluk nem látványos „húsos” levelekben, hanem az alábbi formákban jelenik meg:

• Pachycaul jelleg (vastag törzs): Egyes fajok, például a Wrightia nemzetség bizonyos tagjai, képesek a törzsük alapjánál vagy a gyökérnyaknál kismértékű megvastagodásra, ami vízraktározó funkciót lát el a száraz évszakban.
• Kéregszukkulencia: Számos faj (pl. Pleiocereas) vastag, parafás vagy húsosabb kérget fejleszt, amely védi a belső szöveteket a kiszáradástól.
• Lombhullató stratégia: A valódi szukkulensekhez hasonlóan sok Wrightieae faj a száraz periódus beálltakor ledobja leveleit, hogy minimalizálja a párolgást, és a vizet a fás, de nedvdús szárban tárolja.

A tribusz szukkulenciához köthető vagy szárazságtűrő (xerofita) képviselői:

1. Wrightia: A legismertebb nemzetség. Bár alapvetően fás szárúak, a Wrightia religiosa például rendkívül jól bírja a gyökérszintű szárazságot, és gyakran nevelnek belőle bonsai-t, mivel törzse jól alakítható és bizonyos fokig raktározásra is alkalmas.
2. Pleiocereas: Afrikai elterjedésű nemzetség. Szárazabb erdőtársulásokban élnek, ahol a megvastagodott, fás szár és a bőrszerű levelek segítik a túlélést.
3. Stephanostema: Tanzániában endemikus, ritka nemzetség. Kisméretű cserje, amely a szárazabb bozótosokban is megél, alkalmazkodva az időszakos vízhiányhoz.

Az APG IV rendszer szerint a Wrightieae a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (meténgfélék) családjába és az Apocynoideae alcsaládba tartozik. A molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a tribusz egy monofiletikus egységet alkot az alcsaládon belül. A csoportba tartozó legfontosabb nemzetségek: Wrightia, Pleiocereas, Stephanostema.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Wrightieae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/