Matucana aurantiaca subsp. currundayensis

Matucana aurantiaca subsp. currundayensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana aurantiaca
Alfaj	Matucana aurantiaca subsp. currundayensis

Tudományos név

Matucana aurantiaca subsp. currundayensis (F.Ritter) Mottram in Cactaceae Consensus Init. 3: 11. 1997 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

Tudományos név

Matucana aurantiaca subsp. currundayensis (F. Ritter) Mottram, 1997

A név eredete, etimológia

A nemzetség a Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét. E város környéke a nemzetség típusfajának, a M. haynei-nek az élőhelye.
A fajnév a latin "aurantiacus"=narancsvörös, vagy narancssárga szóból származik, a subsp. aurantiaca virágszínét jellemzi.
Az alfaj élőhelyéről, Cerro Currunday településről kapta a nevét, ami Peruban, La Libertad tartományban található.

Első leírása

Succulenta 139, 1958.

A(z) Matucana aurantiaca subsp. currundayensis szinonimái

≡ Matucana currundayensis, ≡ Submatucana currundayensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Mérsékelten sarjadó faj. Hajtásai 6-10 cm szélesek, a magasságuk ennél kicsit kevesebb. Színük általában fénylő, üde zöld. Csúcsa kissé besüllyedt, tövises. Gyökere szálas.

Szemölcsök

13-16 db széles bordáját mély, keresztirányú barázdák tagolják.

Areolák

Az areolák 5-10 mm hosszúak és fele olyan szélesek, fehér filcesek, egymástól 10-15 mm távolságra vannak.

Tövisek

Töviseinek a színe barnássárgától barnáig terjed, idős korukban alig szürkülnek.

Peremtövis: 12-15 db peremtövise megközelítőleg egyenes, finomak, vagy közepesen erősek, a legalsó a legvékonyabb és a legrövidebb.
Középtövis: 5-8 db középtövise erősebb, közel egyenes, 2-7 cm hosszú.

Matucana aurantiaca subsp. currundayensis
Jokhel Csaba
Jokhel Csaba
Jokhel Csaba

Generatív test

Virág

70-75 mm hosszú virágai a növény csúcsán fejlődnek, éjjel-nappal nyitva vannak. A magház 5 mm hosszú, 1 cm széles, zöld. 6 mm magas és széles nektárkamrája zárt. A keskeny virágcső mindössze 7 mm széles és 30 mm hosszú, csaknem egyenes, keresztmetszete kicsit lapos, kívül vörös. Gyéren apró pikkelyek és nagy, fehér gyapjúcsomók borítják. A porzószálak alul fehérek, felül kárminvörösek, a portokok krémszínűek. A bibeszál halvány bíborszínű, alul gyakran fehér, a kb. 6 db, 1,3 mm hosszú bibeág túlnyúlik a porzókon. A lepellevelek színe narancssárgától narancsvörösig terjed, bíborszínű szegéllyel. A hosszúságuk 28, a szélességük 8 mm, hosszabb, vagy rövidebb hegyben végződnek. A belső lepellevelek felfelé állnak, a külsők oldalra, a teljesen kinyílt virágon pedig visszahajlanak.

Termés

Gömbölyű termése zöld, később sárgászölddé válik és felreped, 20 mm átmérőjű. Beszáradás után a magok kihullnak.

Magja: Feketék, 2 mm hosszúak és 1,3 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A taxon élőhelye Peruban, La Libertad régióban, azon belül Otuzco tartományban található, a Currunday-hegység 3000 méter magas csúcsain. Az élőhely mintegy 100 km-re helyezkedik el a M. aurantiaca faj típus élőhelyétől, attól délnyugati irányban. A teljes elterjedési területe csupán a típus élőhelyére korlátozódik.

Élőhely: Szinte csupasz sziklákon, sziklagyepekben.

Kultúrában tartás

Ez a taxon a mag- és növénylistákon viszonylag ritkán látható, ennek oka valószínűleg a viszonylag kicsi és nehezen megközelíthető élőhely. Így a gyűjteményekben sem gyakran találkozhatunk vele, virágzó példányai pedig kifejezetten ritka kincsnek számítanak. Virágok nélkül is mutatós, szép tövisű növény. Igényeiben nem tér el jelentősen a többi magashegyi fajtól. Fejlődési időszakban napfényes, levegős elhelyezést igényel, ásványi alapú talajban. Télen szárazon, 5 °C körüli hőmérsékleten már biztonságosan pihentethető. Virágzására a szakirodalom szerint akár tavasszal, akár ősszel számíthatunk, az itt bemutatott virágos fotók szeptember végén készültek.

Egyéb

A taxont Ritter önálló fajként írta le, de monográfiájában több helyen megjegyezte, hogy az aurantiaca fajhoz nagyon közel áll. A ma mértékadó rendszerezők elismerik, hogy a taxon jelentősen különbözik az aurantiaca fajtól, ezért mintegy ideiglenesen, nem minden kétséget kizáróan elismerik alfaji státuszát az aurantiaca faj alatt.

Szerzők és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Jokhel Csaba
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 522. kártya