Ugrás a tartalomhoz

Matucana aurantiaca subsp. hastifera

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 10., 11:35-kor történt szerkesztése után volt. (Típus)
Matucana aurantiaca subsp. hastifera

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Trichocereinae
Nemzetség Matucana
Faj Matucana aurantiaca
Alfaj Matucana aurantiaca subsp. hastifera
Matucana hastifera

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Matucana aurantiaca subsp. hastifera
Rendszertani besorolás
Faj Matucana hastifera

Tudományos név

  • Matucana aurantiaca subsp. hastifera (F.Ritter) Mottram in Cactaceae Syst. Init. 14: 17. 2002. Sec. Hunt (2016)
    elfogadott, érvényes név
  • Matucana hastifera F.Ritter 1966
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Matucana a perui Lima közelében fekvő Matucana város nevére utal.
  • Az alfaj neve, a hastifera a latin hasta (lándzsa, dárda) és a ferre (hordozni) szavak összetételéből származik, jelentése „dárdahordozó”. Az elnevezés a növény rendkívül hosszú, merev, dárdaszerű középtöviseire utal, amelyek kiemelik ezt a taxont a rokonsági köréből.

Típus

Matucana hastifera képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Matucana aurantiaca subsp. hastifera szinonimái

  • Matucana hastifera


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A szár általában magányos, ritkán sarjad, gömbölyded vagy rövid hengeres, 10–17 cm magas és 7–12 cm átmérőjű, színe sötétzöld. A bordák száma 14–22, függőlegesek, alacsony szemölcsökre tagoltak. Az areolák nagyok, 10–15 mm távolságra vannak egymástól, bőséges fehér nemez borítja őket. A tövisek rendkívül erősek és hosszúak; a peremtövis 7–10 darab, 10–30 mm hosszú, a középtövis 1–4 darab, vastagabb, egyenes, dárdaszerű, hossza elérheti a 70 mm-t is. A tövisek színe kezdetben sárgásbarna vagy feketés, később szürkülnek. A gyökérzet erőteljes, de nem képez nagy répatestet.

Generatív test

Virág

A virág ferdén tölcséres, enyhén zigomorf, 7–10 cm hosszú és 4–5 cm átmérőjű, színe az aranysárgától a narancsvörösig terjedhet.

  • Takarólevelek: A lepellevél hegyes, lándzsa alakú, a külső lepellevél gyakran vöröses árnyalatú.
  • Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok sárgák. A bibeszál sárgás, a bibe 6–8 ágú.

Termés

Gömbölyded, kb. 1,5 cm átmérőjű, pikkelyes, éretten barnásvörös bogyó.

  • Magja: Matt fekete, sapka alakú.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Peru középső részén, Ancash megyében, a Cordillera Blanca keleti lejtőin honos.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
    • Kiemelkedően magas hegyvidéki régiókban, 3000–3500 m tengerszint feletti magasságban él.
    • Meredek, füves-sziklás lejtők lakója.
    • Litofiton életmódot folytat, gyakran kövek védelmében telepszik meg a szélsőséges hőmérséklet-ingadozású területeken.

Kultúrában tartás

Magaslati származása miatt fényigényes, de a fülledt, forró levegőt rosszul viseli; fontos a jó szellőzés. Jó vízáteresztő, kavicsos talajt igényel. A téli időszakban teljes szárazságot és hűvös, de fagymentes környezetet igényel. Lassabb növekedésű, mint a típusalfaj.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Matucana aurantiaca többi alfajától a rendkívül hosszú (akár 7 cm-es) és merev középtövisei, valamint a jelentős tengerszint feletti magassághoz kötődő élőhelye különbözteti meg. Morfológiailag átmenetet képez a Matucana yanganucensis felé.

Taxonómia és filogenetika

Bár Friedrich Ritter külön fajként írta le, a modern revíziók a Matucana aurantiaca egyik szélsőségesen tövises, magashegyi formájának tekintik, ezért alfaji rangra sorolták. Filogenetikailag az északi-középső perui klád tagja.

Forrás