Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis
| Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Pilosocereus |
| Faj | Pilosocereus pachycladus |
| Alfaj | Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis |
Tudományos név
- Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis (F.Ritter) Zappi in Succ. Pl. Res. 3: 109. 1994. Sec. Taylor & Zappi (2004)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Pilosocereus, egy hibrid szóösszetétel. Előtagja a latin pilosus (szőrös, bolyhos) szóból származik – ami a görög pilos (πῖλος – nemezkalap, gyapjú) szóra vezethető vissza –, utótagja pedig a Cereus nemzetségnév, amely a latin cereus (viaszos, viaszgyertya) szóból ered, utalva az oszlopos kaktuszok gyertyaszerű megjelenésére. A név így a nemzetségre jellemző szőrös, gyapjas virágzó areolákra (pseudocephalium) utal.
- A faji jelző, a pachycladus, a klasszikus görög nyelvből származik. A görög pachys (παχύς – vastag, telt) és a klados (κláδος – ág, hajtás) szavak összetétele, amely a növény erőteljes, vastag, oszlopos hajtásaira és ágaira utal.
- Az alfaji jelző, a pernambucoensis, földrajzi eredetre utaló tulajdonnév. A brazíliai Pernambuco állam nevéből származik, a latin -ensis (helyről származó, oda való) utótaggal kiegészítve, amely a taxon elsődleges leírási és elterjedési területére utal.
Típus
- Első leírása: Mint Pseudopilocereus pernambucoensis: Kakteen Südamerika 1: 84–85. 1979
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az alfaji rekombinációt Daniela Cristina Zappi végezte el 1994-ben.
Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis szinonimái
- ≡ Pilosocereus pernambucoensis, ≡ Pseudopilocereus pernambucoensis
- = Pilosocereus pernambucoensis var. caesius, ≡ Pseudopilocereus pernambucoensis var. caesius
- = Pilosocereus pernambucoensis var. montealtoi, ≡ Pseudopilocereus pernambucoensis var. montealtoi
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Fatermetű vagy cserjetermetű, oszlopos növekedésű kaktusz. A törzsből eredő felálló hajtások színe szintén jellegzetesen kékeszöld, ezüstös-türkiz árnyalatú, de a törzsalaknál némileg kevésbé intenzív kék.
A bordák száma lényegesen magasabb, mint a törzsfajnál: 13–19 darab, egyenesek, de jóval alacsonyabbak és vékonyabbak. A bordák közötti árkok kevésbé mélyek.
A hajtáscsúcson vagy annak közelében elhelyezkedő virágzó areolák nem különülnek el olyan markánsan, és a pseudocephalium szőrzete lényegesen kevésbé sűrű és kevésbé szőrös, mint a törzsalak esetében. Az areolák fehéres vagy szürkés nemezzel borítottak.
A tövisek áttetszőek, sárgásak, idővel elszürkülnek. A peremtövis és a középtövis mérete, alakja és lefutása nagyon hasonló, emiatt egymástól nehezen megkülönböztethetők, sűrűbb szövevényt alkotva a növénytest felszínén.
Generatív test
Virág
Tölcsér alakú, éjszaka nyíló virágok. A virág belső része fehéres, míg a külső lepellevelek zöldes vagy vöröses árnyalatúak. A bimbók sötét bíborvörösek.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-vöröses, a belső lepellevél fehéres színű.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok a virágcsőben zártan helyezkednek el, a termő, a bibeszál és a bibe a hatékony éjszakai beporzáshoz strukturáltak.
Termés
Laposan gömbölyű, vörösesbíbor színű húsos termés, amely oldalirányú hasadással nyílik fel. A gyümölcshús bíbor vagy piros.
- Magja: fényes, fekete.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Brazília északkeleti része, különösen Pernambuco állam és a környező száraz régiók területe.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szukkulens életmódot folytató oszlopkaktusz. Alacsonyabb tengerszint feletti magasságokon, szemiarid cserjésekben és a caatinga száraz növénytársulásaiban él.
Kultúrában tartás
Lassú növekedésű taxon, amely a tenyészidőszakban meleget, sok fényt és rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel. Minimum 4–6 óra közvetlen napfény szükséges a kékes viaszréteg optimális fejlődéséhez. Télen teljesen szárazon kell tartani, és fagymentes, lehetőleg 12 °C feletti hőmérsékleten kell teleltetni. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Szaporítása magvetéssel vagy szárdugványozással történhet.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
- Pilosocereus pachycladus subsp. pachycladus: Kevesebb (5–12), de magasabb és szélesebb bordával rendelkezik. A középtövisei hosszabbak, és jól elkülönülnek a peremtövisektől. A virágzó areolái rendkívül erősen szőrösek.
- Pilosocereus pachycladus subsp. pernambucoensis (F. Ritter) Zappi: Több (13–19), de alacsonyabb és vékonyabb bordával rendelkezik. A közép- és peremtövisek hasonló hosszúságúak, nehezen megkülönböztethetők egymástól. A virágzó areolák kevésbé szőrösek, a pseudocephalium gyengébben fejlett.
Taxonómia és filogenetika
A kaktuszfélék (Cactaceae) családján belül a Cactoideae alcsalád és a Cereeae tribusz tagja. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetség északkelet-brazíliai kládjába tartozik, ahol a törzsfajjal alkot monofiletikus egységet, ám morfológiai és földrajzi elkülönülése (magasabb bordaszám, eltérő tövisezettség) indokolja az alfaji szintű elkülönítést a korábbi önálló faji státusszal (Pseudopilocereus pernambucoensis) szemben.