Ugrás a tartalomhoz

Cumarinia odorata

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 23., 17:47-kor történt szerkesztése után volt. (Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok)
Cumarinia odorata

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Cumarinia
Faj Cumarinia odorata
Google képek Bing képek
Coryphantha odorata

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Cumarinia odorata
Rendszertani besorolás
Faj Coryphantha odorata

Tudományos név

  • Cumarinia odorata (Boedeker) Buxbaum, 1951 sec. Korotkova (2021)
    elfogadott, érvényes név
  • Coryphantha odorata Boedeker, 1930
    szinonima név


A név eredete, etimológia

A Cumarinia odorata specifikus faji jelzője, az odorata a latin odoratus (illatos, szagos) melléknévből származik. A nómenklatúrát rögzítő források, valamint Friedrich Boedeker eredeti protológusa (1930) alapján a névválasztás közvetlenül a növény szöveteinek jellegzetes tulajdonságára utal: a megszáradt, elhalt bőrszövet vagy a sérült növényi részek intenzív, édeskés, a frissen kaszált szénára emlékeztető kumarinillatot árasztanak. A klasszikus latin szótárak (Lewis & Short) és botanikai etimológiai művek (Genaust, Stearn) szerint az illat intenzitása miatt kapta a faj ezt a leíró jelzőt, amelyet Franz Buxbaum a nemzetségbe való áthelyezéskor is megtartott.

Típus

  • Cumarinia odorata (Boedeker) Buxb.; Gyűjtő: Friedrich Boedeker, Mexikó, San Luis Potosí, Las Tablas közelében, 1930. Típuspéldány: Berlini Botanikus Kert (B).
  • Első leírása: Friedrich Boedeker, Monatsschrift der Deutschen Kakteen-Gesellschaft, 2: 168, 1930 (mint Coryphantha odorata).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Franz Buxbaum, 1951.
Cumarinia odorata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növények kisméretű, lassan növekvő, többnyire magányosan fejlődő gömbök, amelyek idős korban, kultúrában tőből gyengén sarjadhatnak, de nem alkotnak nagy telepeket. A szár sötétzöld, olajzöld vagy szürkészöld tónusú, magassága 3–5 cm, átmérője ritkán haladja meg a 4–5 cm-t. A felszínét nem folytonos bordák, hanem spirális sorokba rendeződött, határozottan kiemelkedő, kúpos vagy hengeres, 7–10 mm hosszú szemölcsök borítják, amelyek felső oldala teljesen sima, hiányzik róluk a *Coryphantha* nemzetségre jellemző hosszanti barázda. A szemölcsök csúcsán ülő areolák kicsik, kerekdedek, fiatalon fehéres vagy sárgás gyapjút viselnek, később kopaszodók. Az areolák közötti axillák csupaszok vagy csak minimális szőrzettel ellátottak, mirigyeket nem tartalmaznak. A tövisezettség sűrű, részben elrejti a növény testét; a peremtövisek száma areolánként 7–9, hosszuk 8–10 mm, vékonyak, tűszerűek, sugárirányban szétállók, színük fehéressárga vagy szürkés. A középtövisek száma 1–4 (leggyakrabban 1), vaskosabbak, bázisuk kissé duzzadt, hosszuk 10–20 mm, színük sötétbarna vagy feketés; a legalsó, leghosszabb középtövis a csúcsánál erősen és határozottan kampós vagy visszagörbült. A gyökérzet vaskos, répa alakú, húsos karógyökér, amely mélyen a talajba hatol és jelentős vízraktározó kapacitással bír.

Generatív test

Virág

A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a hajtáscsúcs közvetlen közelében, a legfiatalabb, belső szemölcsök axilláris zónájából fejlődnek ki. A virágok kisméretűek, tölcsér alakúak, átmérőjük és hosszuk egyaránt 10–15 mm, nappal nyílnak és fényérzékenyek. A sziromlevelek alapszíne sárgásfehér, krémszínű vagy halvány rózsaszín, a lepelcimpák középvonalában egy sötétebb, vörösesbarna vagy rózsaszínes hosszanti sáv húzódik végig.

  • Takarólevelek: A külső lepellevélek keskenyek, sötétebb, barnásvörös középsávval és finoman pillás széllel, a belső lepellevélek lándzsásak vagy hosszúkásak, éles vagy finoman hegyesedő csúcsúak, a párta selymes fényű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, vékonyak, a portokok aprók, élénksárga színűek; a termő alsó állású, a bibeszál karcsú, fehéres, a bibe ágai rövidek, 3–5 ágúak, sárgásfehérek, a portokok fölé emelkednek.

Termés

A termés megnyúlt, keskeny hengeres vagy ovális bogyó, hossza 15–20 mm, éretten feltűnő élénkpiros vagy sötétvörös színű, húsos és lédús, a csúcsán a száradó lepelmaradványokat sokáig megőrzi.

  • Magja: A magok aprók (kb. 1 mm), gömbölydedek vagy vese alakúak, a maghéj (testa) fekete, felülete finoman pontozott, rücskös vagy hálózatosan mintázott, a hilum-régió keskeny.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó endemikus faja, amely kizárólag az ország északi-középső részén, San Luis Potosí állam keleti területein (különösen Las Tablas régiójában) és Tamaulipas állam szomszédos zónáiban fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus litofiton vagy részben geofiton életmódot folytató növény, amely a Chihuahuan sivatag szélén, mészkősziklák repedéseiben, durva törmelékes, kavicsos lejtőkön és mállott mészköves talajokon él, többnyire 1000–1400 méteres tengerszint feletti magasságban. A száraz, rendkívül forró nyarakkal és hűvös, csapadékmentes telekkel jellemezhető szemiarid klímát kedveli. Élőhelyén a matorral (xerofil cserjés) növénytársulások tagja, ahol a nagyobb cserjék, fűfélék vagy kísérő szukkulensek részleges takarásában, szűrt fényben húzódik meg a tűző nap elől.

Kultúrában tartás

A Cumarinia odorata gyűjteményi gondozása tapasztaltabb kaktuszgyűjtők számára ajánlott. A vaskos, húsos karógyökérzet rendkívül érzékeny a pangó vízre, a túlöntözésre és a talajban maradó nedvességre, amely gyors tő- és gyökérrothadáshoz vezet. Emiatt teljesen porózus, durva szemcsés, kizárólag ásványi alapú (pumic, zeolit, sóder) jó vízáteresztő talajkeveréket igényel, mázas cserép helyett lélegző agyagcserépben. A növekedési időszakban (tavasztól kora őszig) nagyon óvatos, mérsékelt öntözést igényel, két locsolás között a földjét hagyni kell teljesen kiszáradni. Fényigénye magas, de a tűző, déli nap perzselést okozhat, ezért a szűrt, világos elhelyezés a legoptimálisabb. A téli pihenőidőszakban (novembertől márciusig) teljesen szárazon, hűvös, de fagymentes (5–10 °C közötti) helyiségben kell tartani; a hideg és a szárazság elengedhetetlen a tavaszi virágzás indukálásához.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Cumarinia odorata morfológiailag könnyen összetéveszthető a Coryphantha nemzetség egyes kisméretű fajaival vagy a Mammillaria genus bizonyos tagjaival (példaként említhető a kampós tövisű Mammillaria dioica vagy a Mammillaria mainiae). A legfontosabb megkülönböztető bélyege azonban a szemölcsök morfológiájában rejlik: a Cumarinia odorata szemölcsölein egyáltalán nincs hosszanti barázda, ami a Coryphantha fajoknál mindig jelen van a fertilis korban. A Mammillaria nemzetségtől a virágszerkezet, a nagy, piros, hengeres termés és a magok finom szerkezete választja el. Gyűjteményi vagy herbáriumi körülmények között a legbiztosabb diagnosztikai bélyeg a megszáradt szövetekből felszabaduló, jellegzetes és tartós kumarinillat, amely egyetlen más hasonló habitusú mexikói gömbkaktusznál sem tapasztalható.

Szukkulens taxonok

A faj a Cumarinia monotipikus nemzetség egyetlen képviselője. Különálló evolúciós és morfológiai bélyegei miatt nem tagolódik alfajokra vagy igazolt változatokra, így önálló faji egységként kezeli a botanikai nómenklatúra.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani elhelyezése hosszú ideig vitatott volt a kaktuszkutatók körében. Friedrich Boedeker 1930-ban még a Coryphantha nemzetségbe sorolta, majd Kurt Backeberg a *Neobesseya* genusba helyezte át. Franz Buxbaum 1951-ben emelte önálló nemzetségszintre, azonban a későbbi morfológiai alapú rendszerek (például Edward F. Anderson) gyakran ismét visszasüllyesztették a *Coryphantha* szinonimájaként. A 2010 utáni modern molekuláris filogenetikai kutatások, DNS-szekvenálási adatok és a kaktuszfélék átfogó revisionális munkái (különösen Korotkova et al., 2021) egyértelműen bizonyították, hogy a faj egy önálló, jól elkülönülő, izolált evolúciós kládot alkot a Cacteae tribuszon belül, amely filogenetikailag távolabb esik a valódi *Coryphantha* fajoktól. Emiatt önálló nemzetségi státusza a Cumarinia odorata kombináció alatt teljesen megalapozott, érvényes és elfogadott.

Forrás