Weingartia canigueralii

Weingartia canigueralii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia canigueralii

Tudományos név

Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Weingartia az IPNI és a történeti nómenklatúrai adatok alapján Wilhelm Weingart német kaktuszszakértő és vegyész tiszteletére kapta a nevét.
A faji jelzőt, a canigueralii elnevezést az eredeti leírás (protológus) tanúsága szerint a taxont elsőként leíró bolíviai botanikus Martín Cárdenas javaslatára Juan Canigueral páter tiszteletére választották, aki értékes támogatást nyújtott Sucre környékének botanikai feltárásában.

Típus

Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt; gyűjtő: Martín Cárdenas, gyűjtőszám: Cárdenas 5493, Bolívia, Chuquisaca, Sucre közelében, 2800 m tengerszint feletti magasságban; holotípus elhelyezve a Cárdenas Herbáriumban (COCH), izotípus a US National Herbarium gyűjteményében.
Első leírása: Martín Cárdenas írta le először mint Rebutia canigueralii a *Cactus and Succulent Journal (US)* 36. évfolyamában, 1964-ben.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Fred Hermann Brandt helyezte át a jelenleg elfogadott Weingartia nemzetségbe 1978-ban.

Weingartia canigueralii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Weingartia canigueralii szinonimái

≡ Rebutia canigueralii, ≡ Sulcorebutia canigueralii
= Sulcorebutia tarabucoensis, ≡ Weingartia tarabucoensis, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis var. tarabucoensis
= Aylostera zavaletae, ≡ Sulcorebutia zavaletae, ≡ Weingartia zavaletae
= Sulcorebutia rauschii, ≡ Weingartia rauschii, ≡ Rebutia rauschii, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis subsp. rauschii
= Rebutia caracarensis, ≡ Sulcorebutia caracarensis, ≡ Weingartia caracarensis
= Rebutia inflexiseta, ≡ Sulcorebutia inflexiseta, ≡ Weingartia inflexiseta
= Sulcorebutia frankiana, ≡ Weingartia frankiana
= Sulcorebutia alba, ≡ Weingartia alba, ≡ Sulcorebutia vasqueziana subsp. alba
= Sulcorebutia verticillacantha var. aureiflora, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis var. aureiflora, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis subsp. aureiflora, ≡ Weingartia tarabucoensis var. aureiflora
= Sulcorebutia verticillacantha var. cuprea, ≡ Sulcorebutia verticillacantha subsp. cuprea, ≡ Weingartia cuprea
= Sulcorebutia vasqueziana var. albspina, ≡ Sulcorebutia verticillacantha var. albispina, ≡ Sulcorebutia losenickyana var. albispina
= Sulcorebutia frankiana var. aureispina
= Sulcorebutia losenickyana, ≡ Weingartia losenickyana, ≡ Sulcorebutia verticillacantha var. losenickyana, ≡ Sulcorebutia vasqueziana subsp. losenickyana, ≡ Sulcorebutia vasqueziana var. losenickyana, ≡ Weingartia vasqueziana var. losenickyana, ≡ Weingartia vasqueziana subsp. losenickyana
= Weingartia ritteri, ≡ Sulcorebutia ritteri, ≡ Sulcorebutia verticillacantha var. ritteri
= Sulcorebutia verticillacantha var. applanata, ≡ Sulcorebutia canigueralii var. applanata
= Sulcorebutia verticillacantha var. verticosior
= Weingartia aureispina
= Weingartia brevispina, ≡ Sulcorebutia brevispina, ≡ Sulcorebutia verticillacantha f. brevispina
= Weingartia callecallensis, ≡ Sulcorebutia callecallensis, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis var. callecallensis, ≡ Weingartia tarabucoensis var. callecallensis
= Weingartia saxatilis
= Weingartia perplexiflora, ≡ Sulcorebutia perplexiflora
= Weingartia albaoides, ≡ Sulcorebutia albaoides
= Weingartia albaoides subsp. subfusca, ≡ Weingartia albaoides subsp. subfuscata, ≡ Sulcorebutia albaoides var. subfusca
= Sulcorebutia verticillacantha var. chatajillensis, ≡ Sulcorebutia losenickyana var. chatajillensis, ≡ Sulcorebutia vasqueziana subsp. chatajillensis
= Weingartia croceareolata, ≡ Sulcorebutia croceareolata
= Weingartia pasopayana, ≡ Sulcorebutia pasopayana, ≡ Sulcorebutia tarabucoensis subsp. pasopayana
= Weingartia rubroaurea, ≡ Sulcorebutia rubroaurea, − Weingartia rubro-aurea
= Weingartia tarabucina
= Sulcorebutia fischeriana, ≡ Weingartia fischeriana
= Sulcorebutia gemmae, ≡ Weingartia gemmae
= Sulcorebutia christiei
= Sulcorebutia pulchra subsp. lenkae
= Sulcorebutia tarabucoensis subsp. patriciae
= Sulcorebutia vasqueziana subsp. pedroensis
= Sulcorebutia elizabethae, ≡ Weingartia elizabethae, ≡ Weingartia gemmae var. elizabethae
= Sulcorebutia naunacaensis, ≡ Weingartia naunacaensis, ≡ Weingartia gemmae subsp. naunacaensis, ≡ Weingartia gemmae var. naunacaensis
= Sulcorebutia tarabucoensis subsp. lindae
= Sulcorebutia cantargalloensis, ≡ Weingartia cantargalloensis
= Sulcorebutia frankiana var. intermedia
= Sulcorebutia frankiana var. rectispina
= Sulcorebutia frankiana var. variabilis
= Sulcorebutia pulchra var. albiareolata, ≡ Sulcorebutia albiareolata
= Sulcorebutia pulchra var. longispina, ≡ Sulcorebutia callichroma var. longispina
= Sulcorebutia heliosoides, ≡ Weingartia heliosoides
= Sulcorebutia callichroma
= Sulcorebutia crispata var. muelleri
= Sulcorebutia arachnites
= Sulcorebutia luteiflora
= Sulcorebutia slabana
= Sulcorebutia cantargalloensis var. torrepampensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény kisméretű, lapított gömb alakú, sötétzöld, olykor erősen szürkészöld, bronzos vagy lilás árnyalatú pozsgás szár jellemez, amely alapjától sarjadva sűrű telepeket vagy alacsony párnákat képez. A magányos hajtás átmérője 2–4 cm, magassága 1–3 cm. A hajtás felületét spirálvonalak mentén elhelyezkedő, alacsony, kissé fejsze alakú, megnyúlt szemölcsök borítják, miközben a kaktuszokra általában jellemző folyamatos, éles bordák teljesen hiányoznak. A szemölcsök felső felületén keskeny, vonalas, fehéres vagy szürkés nemezzel borított areolák találhatók. Az areolákon ülő tövisek rendkívül rövidek, finomak, sörteszerűek, fésűsen a szár felszínére simulnak vagy enyhén elállóak; a peremtövisek száma 11–15, hosszuk 1–3 mm, színük a fehérestől a sárgásbarnán át a sötétbarnáig változhat. Kifejezett, merev és kiálló középtövis általában nem fejlődik, vagy teljesen hiányzik. Az axillák a szemölcsök tövében csupaszok vagy csekély gyapjat viselnek. Valódi fotoszintetizáló levél vagy levelek nem alakulnak ki. A növény föld alatti részét vaskos, répa alakú, mélyre hatoló húsos gyökér vagy gyökérzet alkotja, amely a száraz időszakokban raktározza a vizet.

Generatív test

Virág

Az összetett virágzat hiányzik, a növény magányos virágokat fejleszt. A virág tölcsér alakú, 3–4 cm hosszú és átmérőjű, rendkívül változatos színű: a legtöbb formánál kétszínű, alapja sárgás vagy narancssárga, míg a csúcsa felé élénkvörös vagy sötétvörös, de tiszta sárga vagy magenta változatok is előfordulnak. A virágok a szár alsó vagy oldalsó részén elhelyezkedő, idősebb areolákból vagy axillákból törnek elő a tavaszi időszakban.

Takarólevelek: A csésze és a párta szerkezete nem különül el élesen; a külső zónában elhelyezkedő széles, pikkelyes külső lepellevél fokozatosan megy át a ragyogó, kétszínű vagy vöröses belső lepellevél vagy sziromlevél körbe, melyek együtt alkotják a látványos lepellevélkoszorút.
Ivarlevelek: A számos vékony és finom porzószálak fehéressárgák, a csúcsukon elhelyezkedő apró portokok sárga virágport termelnek. A központi helyzetű termő felett vékony, fehéres vagy zöldes bibeszál emelkedik ki, amely a csúcsán többágú, sárgászöld bibe részben végződik.

Termés

A termés kisméretű, gömbölyded, húsos, éretten vörösesbarna vagy sötétzöldes bogyó, amelyet széles, áttetsző pikkelyek borítanak.

Magja: A magok rendkívül aprók, tojásdad alakúak, matt feketék, finoman szemcsés felszínnel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj természetes körülmények között kizárólag dél-amerikai endemizmusként ismert, természetes populációi kizárólag Bolívia területén, azon belül Chuquisaca megyében, Sucre környékén és a környező hegyvidékeken találhatók meg.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Magaslati andoki régiók lakója, jellemzően 2500 és 3000 méter tengerszint feletti magasságban fordul elő.
- Életmódját tekintve szubalpin környezetben élő litofiton, amely meredek sziklafalak repedéseiben, vagy nagyon vékony, kavicsos talajjal borított mészkőpadokon telepszik meg.
- Kiválóan alkalmazkodott az erős nappali napsugárzáshoz és a száraz, hűvös éjszakákhoz a száraz medencék xerofiton növénytársulásainak tagjaként.

Kultúrában tartás

A Weingartia canigueralii (a gyűjteményekben gyakran mint Sulcorebutia canigueralii) rendkívül közkedvelt a törpekaktuszok kedvelői körében, mivel kis helyen is tartható és rendkívül gazdagon virágzik. Tartása során elengedhetetlen a tökéletesen vízáteresztő, durva ásványi szubsztrátum (pumisz, sóder, agyagzúzalék) biztosítása, mert vaskos répagyökere a pangó víztől könnyen elrothad. Sok napfényt és jó szellőzést igényel a kompakt növekedés és a színes bőrtónus megőrzéséhez. Télen szigorúan szárazon, 5–10 °C-os hűvös helyen kell teleltetni, mivel ez a hideghatás indítja be a tavaszi bimbóképződést.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jól elkülöníthető a tágabb értelemben vett Rebutia nemzetség tagjaitól a fejsze alakú szemölcsei, fésűs, rásimuló tövisei, valamint a széles pikkelyekkel borított virágcsöve és termése révén. Közeli rokonságot mutat a Weingartia rauschii fajjal, de a Weingartia canigueralii tövisei általában kicsit elállóbbak, sűrűbbek, és virágai leggyakrabban jellegzetes kétszínűek (sárga-vörös), míg a *rauschii* formái szinte kizárólag tiszta magenta virágúak és sötétebb ibolyás testszínűek.

Szukkulens taxonok

Taxonómia és filogenetika

A nemzetség vagy az alatti szinteket vizsgáló 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-szekvenálási adatok (valamint a Korotkova et al. 2021-es Cactaceae checklist) tisztázták a dél-amerikai törpekaktuszok rendszertani helyzetét. Bár a növény a gyűjteményekben és a régebbi szakirodalomban leggyakrabban Sulcorebutia canigueralii néven szerepel, a modern genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korábbi Sulcorebutia fajok morfológiai különbségeik ellenére monofilatikus egységet alkotnak a szélesebb értelemben vett Weingartia nemzetséggel. Emiatt a modern nómenklatúrai konszenzus (Caryophyllales.org, POWO) a Weingartia canigueralii nevet fogadja el érvényesként, míg a korábbi elnevezéseket szinonimaként kezeli.

Forrás