Ugrás a tartalomhoz

Aristaloe aristata

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. augusztus 2., 13:52-kor történt szerkesztése után volt. (A név eredete, etimológia)
Aristaloe aristata

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Asparagales
Család Asphodelaceae
Alcsalád Asphodeloideae
Nemzetség-
csoport
Aloeae
Nemzetség Aristaloe
Faj Aristaloe aristata
Google képek Bing képek
Aloe aristata

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Aristaloe aristata
Rendszertani besorolás
Faj Aloe aristata

Tudományos név

  • Aristaloe aristata (Haw.) Boatwr. & J.C.Manning (2014) sec. Boatwright & Manning (2014)
    elfogadott, érvényes név
  • Aloe aristata Haw. (1825)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, az Aristaloe, a latin arista (szálka, kalász szálkája) és az Aloe nemzetségnév összetétele.
  • A faji jelző, az aristata szintén a latin aristatus (szálkás, szálkával ellátott) szóból ered. Mindkét név a levelek csúcsán található jellegzetes, hosszú, fehér, száraz szálkaszerű végződésre utal. Adrian Hardy Haworth 1825-ben írta le a fajt, kiemelve ezt a morfológiai bélyeget, amely megkülönbözteti a rokon taxonoktól.

Típus

  • Aristaloe aristata; Haworth Adrian Hardy, Dél-Afrika, Kelet-Fokföld, 1825
  • Első leírása: Haworth Adrian Hardy: Philosophical Magazine and Journal 66: 280. (1825) (mint Aloe aristata)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boatwright James S. és Manning John Charles (2014)
Aristaloe aristata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Aloe aristata Haw.
  • Aloe longiaristata Schult. & Schult.f.
  • Tulista aristata (Haw.) G.D.Rowley

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Szár nélküli vagy igen rövid szárú, tőlevélrózsás szukkulens, amely sűrű csoportokat alkot. A hajtás (sarjak) révén könnyen terjed. A levelek sűrűn állnak, számuk egy tőlevélrózsában elérheti a 100–150-et; alakjuk lándzsás, hosszuk 8–10 cm, szélességük az alapnál 1,5–2 cm. A levelek felszíne sötétzöld, mindkét oldalon apró, fehér, szemölcsszerű tüskékkel borított, amelyek sorokba rendeződhetnek. A levélszél fehér, fogazott. A legfontosabb határozóbélyeg a levelek csúcsán lévő hosszú, fehér, száraz szálka. A gyökérzet húsos, rostos.

Generatív test

Virág

A virágzat egyszerű vagy 1–2 ágú fürt, magassága 20–50 cm. A virág csöves, enyhén görbült, 25–35 mm hosszú, színe tompa narancsvörös vagy vöröses-rózsaszín.

  • Takarólevelek: A lepellevél vöröses, a belső lepellevél csúcsa gyakran sárgás vagy zöldes árnyalatú.
  • Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál alig nyúlnak ki a lepelből; a portokok sárgák, a termő felső állású.

Termés

Henger alakú, háromrekeszű toktermés.

  • Magja: Kicsi, sötétbarna, szárnyas.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Őshonos Dél-Afrika (Kelet-Fokföld, KwaZulu-Natal, Northern Cape, Free State tartományok) és Lesotho területén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Magaslati gyepekben, sziklás hegyoldalakon és cserjésekben fordul elő, akár 2300 méteres tengerszint feletti magasságig.
  • Gyakran litofiton módon, sziklahasadékokban telepszik meg.
  • A nemzetség egyik legtűrőképesebb faja, jól bírja a hideget és az időszakos fagyokat.

Kultúrában tartás

Az Aristaloe aristata kedvelt szobanövény és mérsékelt égövön sziklakerti növény. Jó vízelvezetésű talajt és világos helyet igényel, de a tűző naptól óvni kell, mert levelei vörösesre színeződhetnek. Sarjakkal rendkívül egyszerűen szaporítható. Az Aloe fajokhoz képest kiemelkedő a fagytűrése, szárazon tartva -10°C-ot is kibír.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagyon hasonlít egyes Haworthiopsis fajokra, különösen a Haworthiopsis attenuata taxonra, de az Aristaloe aristata virágai nagyobbak, narancsvörösek és madármegporzásúak, míg a Haworthiopsis virágai kicsik, fehéresek és rovarbeporzásúak. Az Aloe nemzetségtől a levélcsúcsi szálka és a molekuláris genetikai különbségek választják el.

Taxonómia és filogenetika

A 2014-es filogenetikai revízió során (Boatwright & Manning) emelték ki az Aloe nemzetségből, és hozták létre számára az önálló, monotipikus Aristaloe nemzetséget. A molekuláris adatok alapján közelebbi rokonságban áll a Gonialoe és a Tulista nemzetségekkel, mint a valódi Aloe fajokkal. Az APG IV rendszerben az Asphodelaceae család tagja.

Forrás