1. leírás (1. leírás (Pozsgások kártya)

Aristaloe aristata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asphodelaceae
Alcsalád	Asphodeloideae
Nemzetség-; csoport	Aloeae
Nemzetség	Aristaloe
Faj	Aristaloe aristata

Aloe aristata
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Aristaloe aristata
Rendszertani besorolás
Faj	Aloe aristata

Aristaloe aristata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asphodelaceae
Alcsalád	Asphodeloideae
Nemzetség-; csoport	Aloeae
Nemzetség	Aristaloe
Faj	Aristaloe aristata

Tudományos név

Aristaloe aristata (Haw.) Boatwr. és JCManning
elfogadott, érvényes név
Aloe aristata Haw.
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve, Aloë, az ókori görög nyelvben ősidőktől használt elnevezés ezen vagy hasonló növényekre. Linné ezt a nevet vette át botanikai névként.
A latin fajnév, aristata, „szálkás, bajuszos, toklászos” jelentésű, utalva a levelek végén található toklászszerű képződményre.

Típuspéldány

Első leírása: Haworth in Philosophical Magazine and Journal, London 66: 280, 1825

Szinonimák

Aloë ellenbergeri Guillmann, 1934
Aloë aristata var. parvifolia Baker, 1896
Aloë longiaristata Schultes & Schultes fil., 1829
Aloë aristata var. leiophylla Baker, 1880

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Törzs nélküli, ritkán magányos, általában 10–12 rozettából álló, sűrű, tömött csoportot képez. A rozetták átmérője 10–15 cm.

Levelek és levélrozetták

Rozettánként 100–150 levél, sűrűn, több sorba rendezve.

Hossz: 8–10 cm
Szélesség az alapnál: 10–15 mm
Alak: kissé hajlott, keskeny lándzsa alakú
Csúcs: száradó szálkában végződik, csúcsa kissé rojtosodik
Felső felület: sík, zöld, elszórt apró fehér pettyekkel mintázott, hegyezett szemölcs-szerűen kiemelkedők, a csúcs felé tüskeszerűek
Alsó felület: domború, fehér pontok sűrűbben, néha átlós sorokba rendezve; a csúcs közelében fehér tüskékké formálódnak
Szegély: lágy, porcszerű, fehér fogazattal, 1–2 mm hosszú, 1–2 mm távolságra; csúcsnál hosszabb, alapnál rövidebb

Generatív test

Virágzat

Ritkán egyszerű, általában 2–6 ágú
Virágzat magassága: 50 cm
Fürt átmérő: 12–15 cm
Fürt hossza: 15–20 cm
Virágok száma: 20–30
Virágkocsányok hossza: 35 mm, színük a virághoz hasonló

Virág

Csőszerű, hosszú: 40 mm hosszú, 7 mm átmérőjű
Magház: 6 mm hosszú, enyhén összeszűkül a csúcs felett
Szín: vöröses vagy rózsaszín, külső felület élénkebb, alsó halványabb, hosszanti zöldesbarna vagy zöld csíkok a külső lepelleveleken
Lepellevelek: 7 mm hosszúak
Porzószálak: enyhén lapított, halvány rózsaszín, portokok kissé kilógnak
Bibe: kinyúlik 1–2 mm

Termés

Típusa: tok

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrikai Köztársaság – Eastern Cape (típus élőhely), Northern Cape, Western Cape, Eastern Cape, Free State, KwaZulu-Natal, valamint Lesotho
Magasság: 200–2200 m
Élőhely: homokos síkságok, füves lejtők

Kultúrában tartás

Kis termetű Aloë faj
Fehér pettyezettségű, tömör rozettái dekoratívak virágzás nélkül is
Megjelenése inkább Haworthia-ra hasonlít
Szabadban tavasztól őszig nevelhető, jó vízáteresztő talajban, időszakosan (néhány órát) közvetlen napfénynek kitéve
Télen üvegházban, szárazon vagy ritkán (1,5–2 havonta) enyhén öntözve
Fagyállóság: akár -12 °C, szakirodalmi adat
Virágzás: tavasz–korai nyár, de kora őszig előfordulhat
Szaporítás: gazdagon képződő gyökérsarjakról

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 291. kártya

2. leírás

Aloe aristata
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Aristaloe aristata
Rendszertani besorolás
Faj	Aloe aristata

Tudományos név

Aristaloe aristata (Haw.) Boatwr. & J.C.Manning (2014) sec. Boatwright & Manning (2014)
elfogadott, érvényes név
Aloe aristata Haw. (1825)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, az Aristaloe, a latin arista (szálka, kalász szálkája) és az Aloe nemzetségnév összetétele.
A faji jelző, az aristata szintén a latin aristatus (szálkás, szálkával ellátott) szóból ered. Mindkét név a levelek csúcsán található jellegzetes, hosszú, fehér, száraz szálkaszerű végződésre utal. Adrian Hardy Haworth 1825-ben írta le a fajt, kiemelve ezt a morfológiai bélyeget, amely megkülönbözteti a rokon taxonoktól.

Típus

Aristaloe aristata; Haworth Adrian Hardy, Dél-Afrika, Kelet-Fokföld, 1825
Első leírása: Haworth Adrian Hardy: Philosophical Magazine and Journal 66: 280. (1825) (mint Aloe aristata)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Boatwright James S. és Manning John Charles (2014)

Aristaloe aristata
1.
2.
3.
4.

Aristaloe aristata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Aloe aristata Haw.
Aloe longiaristata Schult. & Schult.f.
Tulista aristata (Haw.) G.D.Rowley

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Szár nélküli vagy igen rövid szárú, tőlevélrózsás szukkulens, amely sűrű csoportokat alkot. A hajtás (sarjak) révén könnyen terjed. A levelek sűrűn állnak, számuk egy tőlevélrózsában elérheti a 100–150-et; alakjuk lándzsás, hosszuk 8–10 cm, szélességük az alapnál 1,5–2 cm. A levelek felszíne sötétzöld, mindkét oldalon apró, fehér, szemölcsszerű tüskékkel borított, amelyek sorokba rendeződhetnek. A levélszél fehér, fogazott. A legfontosabb határozóbélyeg a levelek csúcsán lévő hosszú, fehér, száraz szálka. A gyökérzet húsos, rostos.

Generatív test

Virág

A virágzat egyszerű vagy 1–2 ágú fürt, magassága 20–50 cm. A virág csöves, enyhén görbült, 25–35 mm hosszú, színe tompa narancsvörös vagy vöröses-rózsaszín.

Takarólevelek: A lepellevél vöröses, a belső lepellevél csúcsa gyakran sárgás vagy zöldes árnyalatú.
Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál alig nyúlnak ki a lepelből; a portokok sárgák, a termő felső állású.

Termés

Henger alakú, háromrekeszű toktermés.

Magja: Kicsi, sötétbarna, szárnyas.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Őshonos Dél-Afrika (Kelet-Fokföld, KwaZulu-Natal, Northern Cape, Free State tartományok) és Lesotho területén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
Magaslati gyepekben, sziklás hegyoldalakon és cserjésekben fordul elő, akár 2300 méteres tengerszint feletti magasságig.
Gyakran litofiton módon, sziklahasadékokban telepszik meg.
A nemzetség egyik legtűrőképesebb faja, jól bírja a hideget és az időszakos fagyokat.

Kultúrában tartás

Az Aristaloe aristata kedvelt szobanövény és mérsékelt égövön sziklakerti növény. Jó vízelvezetésű talajt és világos helyet igényel, de a tűző naptól óvni kell, mert levelei vörösesre színeződhetnek. Sarjakkal rendkívül egyszerűen szaporítható. Az Aloe fajokhoz képest kiemelkedő a fagytűrése, szárazon tartva -10°C-ot is kibír.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagyon hasonlít egyes Haworthiopsis fajokra, különösen a Haworthiopsis attenuata taxonra, de az Aristaloe aristata virágai nagyobbak, narancsvörösek és madármegporzásúak, míg a Haworthiopsis virágai kicsik, fehéresek és rovarbeporzásúak. Az Aloe nemzetségtől a levélcsúcsi szálka és a molekuláris genetikai különbségek választják el.

Taxonómia és filogenetika

A 2014-es filogenetikai revízió során (Boatwright & Manning) emelték ki az Aloe nemzetségből, és hozták létre számára az önálló, monotipikus Aristaloe nemzetséget. A molekuláris adatok alapján közelebbi rokonságban áll a Gonialoe és a Tulista nemzetségekkel, mint a valódi Aloe fajokkal. Az APG IV rendszerben az Asphodelaceae család tagja.

Forrás