Echinocereus felixianus
| Echinocereus felixianus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus felixianus |
 
| |
Tudományos név
- Echinocereus felixianus H.Bauer in Echinocereus Online-J. 2 (Sonderheft): IX. 2014 sec. Sánchez 2021
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A felixianus fajnév Dieter Felix német kaktuszszakértő és kutató tiszteletére született. A szerzők szerint Dieter Felix több mint húsz éven át végzett terepi kutatásokat az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikóban, és különösen az Echinocereus nemzetség, valamint a Cuatro Ciénegas környéki növények ismeretéhez járult hozzá.
Típus
- Típuslelőhely: Mexikó, Coahuila állam, Municipio Cuatro Ciénegas de Carranza, 1096 m tengerszint feletti magasságban.
- Holotípus: Anonymous 005387 (2010), det. Dieter Felix (2010), JE 42/14.
- Izotípus: Dieter Felix herbáriuma, Marktredwitz.
- Első leírása: Herbert Bauer – Echinocereus Online-Journal 2 (Sonderheft): IX–X. 2014.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: az eredeti leírásban Herbert Bauer Echinocereus felixianus néven.
A(z) Echinocereus felixianus szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Az Echinocereus felixianus többnyire magányosan növő, csak ritkán a tövénél sarjadó, felálló, hengeres testű kaktusz. A növény testét sűrű, fésűsen rendeződő töviszet borítja.
- Hajtás, szár: hengeres, felálló, többnyire magányos; a tövénél csak elszórtan fejleszt oldalhajtásokat.
- Bordák: 19–23, ami a közeli rokon taxonokhoz képest viszonylag magas szám.
- Areolák: a bordákon helyezkednek el, tövispárnáik pektinát, azaz fésűsen rendezett töviszet alkotnak.
- Tövisek: összesen rendszerint 26–35, ritkábban akár 38 is lehet.
- Középtövis: (5) 6–8 (9), erős, felálló, felülete sima, hosszanti barázdákkal.
- Peremtövis: 20–27, ritkán ennél is több; a tövisek pektinát módon rendeződnek.
- Levél: valódi levél nem fejlődik.
- Gyökér, gyökérzet: a faj gyökérzetének részletes morfológiai adatait az eredeti leírás nem közli.
Generatív test
Virág
A virág tölcsérszerű, a hajtások felső részén fejlődik. Színe a rózsaszíntől a bíbor-rózsaszínig változik, tövénél jól elkülönülő fehér zóna található, a virág feneke zöldes.
- Virág: tölcsér- vagy kehelyszerű, rózsaszín–bíbor-rózsaszín, a hajtás felső részén jelenik meg.
- Takarólevelek: a csésze levelei fehérestől rózsaszínig terjedő színűek, középen sötétbarna csíkkal; a párta rózsaszín–bíbor-rózsaszín, tövénél fehér zónával.
- Ivarlevelek: a porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes méretadatait az eredeti diagnózis nem közli.
- Virágfenék: zöldes színű.
Termés
A termés gömbölyű, éréskor pirosból sötétpirosba változik. Az eredeti leírás szerint a termés felnyíló.
- Termés: kerek, piros–sötétpiros, éréskor felnyíló.
- Magja: az eredeti fajleírásban részletes morfológiai leírás nem szerepel.
- Terméshús: piros.
Echinocereus felixianus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam, Municipio Cuatro Ciénegas de Carranza; a faj a Cuatro Ciénegas-medence nyugati részén endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj a Cuatro Ciénegas-medence száraz, sivatagi vagy száraz cserjés élőhelyein fordul elő. A POWO a fajt elsősorban sivatagi vagy száraz cserjés biomhoz kapcsolja. Elterjedési területe a közeli Echinocereus dasyacanthus subsp. dasyacanthus és E. ctenoides ismert állományaitól mintegy 200 km-re különül el. A leírók szerint a faj a Cuatro Ciénegas-völgy nyugati részének endemikus eleme.
Kultúrában tartás
Az Echinocereus felixianus termesztésére vonatkozó részletes, kifejezetten erre a fajra kidolgozott kultúraadatok korlátozottak. Az Echinocereus nemzetség általános termesztési igényei alapján napos, jó vízáteresztő képességű ásványi közegben tartható.
A növény vegetációs időszakban rendszeres, de a közeg teljes kiszáradását követő öntözést igényel. Télen száraz, világos és hűvös nyugalmi időszak biztosítása elősegíti a kompakt növekedést és a virágzást. A pangó víz különösen kerülendő.
Magvetéssel szaporítható; a faj ritka és kis elterjedési területű endemizmus, ezért termesztésben kizárólag ellenőrzött forrásból származó állomány fenntartása indokolt.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Echinocereus felixianus morfológiailag elsősorban az Echinocereus dasyacanthus és az Echinocereus ctenoides köréhez kapcsolódik. A 2014-es eredeti leírás ezeket tekinti a legközelebbi összehasonlítási taxonoknak.
A faj legfontosabb megkülönböztető bélyegei:
| Bélyeg | Echinocereus felixianus | Echinocereus dasyacanthus subsp. dasyacanthus | Echinocereus ctenoides |
|---|---|---|---|
| Bordák | 19–23 | 14–18 | 14–19 |
| Peremtövisek | 20–27 | 16–20 | 14–22 |
| Középtövisek | (5) 6–8 (9) | 5–8 | – |
| Virág színe | rózsaszín–bíbor-rózsaszín, fehér zónával | fehéres–sárga–narancs, esetenként rózsás | fehéres–sárga–narancs–rézvörös |
| Termés | piros–sötétpiros | zöldes–barnás | zöldes–barnás–vöröses–sötétlila |
| Terméshús | piros | fehér, részben enyhén rózsaszín | fehéres–vörös |
Az Echinocereus felixianus az E. dasyacanthus subsp. dasyacanthus taxontól nemcsak a nagyobb bordaszám és a több peremtövis alapján különül el, hanem pektinát tövisrendeződése is jellegzetes.
Az Echinocereus pectinatus subsp. pectinatus fajjal való összevetésben a legfontosabb különbség a kromoszómaszint. A leírók az E. felixianus-t tetraploidnak, míg az összehasonlított E. pectinatus subsp. pectinatus állományokat diploidnak tekintették, ami reproduktív izolációt eredményezhet. A két taxon Cuatro Ciénegas környékén egymáshoz közeli térségben is előfordulhat, de eltérő élőhelyi és földrajzi mintázatot mutat.
Taxonómia és filogenetika
Az Echinocereus felixianus-t Herbert Bauer írta le 2014-ben az Echinocereus Online-Journal 2. különszámában. A faj a dasyacanthus–pectinatus komplexhez kapcsolódó taxonként került leírásra.
A jelenlegi növénytaxonómiai adatbázisok közül a POWO a nevet elfogadott fajként kezeli. A World Checklist of Vascular Plants alapján a név önálló fajként szerepel. A 2021-es Willdenowia-féle kaktuszellenőrző lista szintén elfogadottként közli, megjegyezve, hogy a faj elfogadását a kromoszómaszám is alátámasztja: az Echinocereus felixianus tetraploid, szemben a diploid Echinocereus pectinatus-szal.
A faj kromoszómaszáma 4n = 44. Ez az adat taxonómiai szempontból jelentős, mivel a leírók szerint a ploidiaszint különbsége reproduktív akadályt jelent az Echinocereus pectinatus subsp. pectinatus felé.
A faj jelenlegi elfogadott neve:
Echinocereus felixianus H.Bauer, 2014.