Echinocereus coccineus subsp. coccineus
| Echinocereus coccineus subsp. coccineus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus coccineus |
| Alfaj | Echinocereus coccineus subsp. coccineus |
Tudományos név
- Echinocereus coccineus subsp. coccineus sec. Blum & al. 2017
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- Az Echinocereus nemzetségnév a görög echinos („sündisznó”) és a Cereus nemzetségnév összetételéből származik, és a növények tövises, sündisznóra emlékeztető megjelenésére utal.
- A coccineus fajnév és alfajnév latin eredetű, jelentése „skarlátvörös”, „bíborvörös”, amely a faj jellegzetes, élénkpiros virágaira utal.
Típus
- Első leírása: George Engelmann 1848-ban írta le a taxont Echinocereus coccineus néven Friedrich Adolf Wislizenus Mem. Tour N. Mexico című munkájának 93. oldalán. A protológusban a növényt gömbölyded-tojásdad alakúként, 9–11 bordával, fehéres tövisekkel és oldalirányban megjelenő virágokkal jellemezte. A virágok belső csészelevelei 8–10, a szirmok 10–12 számúak voltak; a szirmokat mély bíborvörös színűként írta le.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Engelmann 1848-ban Echinocereus nemzetségben írta le, ezért a fajnak nem volt szüksége későbbi nemzetségi kombinációra.
A(z) Echinocereus coccineus subsp. coccineus szinonimái
- = Cereus coccineus var. melanacanthus, ≡ Echinocereus triglochidiatus var. melanacanthus, ≡ Echinocereus melanacanthus
- = Cereus phoeniceus, ≡ Cereus phoeniceus, ≡ Echinocereus phoeniceus
- = Cereus conoideus, ≡ Cereus phoeniceus subsp. conoideus, ≡ Echinocereus conoideus, ≡ Echinocereus phoeniceus var. conoideus
- = Echinocereus krausei
- = Echinocereus phoeniceus
- = Echinocereus phoeniceus var. albispinus
- = Echinocereus phoeniceus var. longispinus
- = Echinocereus phoeniceus var. rufispinus
- = Echinocereus neomexicanus, ≡ Echinocereus triglochidiatus var. neomexicanus, ≡ Echinocereus polyacanthus var. neomexicanus
- = Echinocereus canyonensis
- = Echinocereus triglochidiatus var. toroweapensis, ≡ Echinocereus toroweapensis
- = Echinocereus bakeri
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény rendszerint sűrű, többágú csoportokat alkot. A szár hengeres vagy röviden gömbölyded, rendszerint 5–40 cm hosszú és 4–15 cm átmérőjű. A hajtások tövüknél vagy ahhoz közel elágaznak, és a növények laza csoportokat, illetve tömött, lekerekített párnákat is képezhetnek.
A bordák száma általában 6–14, de 5–14 közötti értékeket is megadnak. A bordák taraja kissé vagy feltűnően hullámos lehet. Az areolák egymástól általában 10–20 mm távolságra helyezkednek el.
A levelek kaktuszoknál jellemző módon pikkelyszerűen redukálódtak, ezért a vegetatív test megjelenésében nem játszanak szerepet. A gyökérzetről a jelen források nem közölnek olyan adatot, amely külön leírásra alkalmas lenne.
Az areolákból általában 5–16, szélsőséges esetekben akár 22 tövis fejlődik. A peremtövisek száma általában 4–13, szélsőséges esetben 18 is lehet; többnyire a szár felszínéhez simulók vagy kissé elállók, és 3–40, szélsőségesen 49 mm hosszúak. A középtövisek száma areolánként 0–6, ezek rendszerint szétállók vagy kifelé irányulók, hengeresek, esetenként szögletesek, és 5–80 mm hosszúságot érhetnek el. A tövisek színe hamvasszürkétől szürkén, barnán, sárgásan és vöröses árnyalatokon át feketéig változhat, gyakran sötétebb csúccsal.
Generatív test
Virág
A virág az oldalareolákból fejlődik. A virágzat helyett egyesével megjelenő oldalvirágok jellemzők. A virágok feltűnőek, tölcséres-kupás alakúak, és általában skarlátvörös vagy vörös színűek. Az eredeti leírás szerint a virág 1,5–1,75 hüvelyk hosszú és teljesen kinyílva 1–1,5 hüvelyk széles volt.
- Takarólevelek: A külső takarólevelek közül az eredeti leírás a virágcsőnél elhelyezkedő részeket említi; a belső csészelevelek száma 8–10, hosszúkás-lineárisak és tompa csúcsúak. A párta 10–12 sziromlevélből áll, amelyek visszás tojásdadok és tompa csúcsúak; színük mély bíborvörös.
- Ivarlevelek: A porzószálak vörösek, a portokok vörösek vagy vörösesek. A termő csöve tövises, fehéres gyapjas részekkel borított. A bibeszál és a bibe zöldes; a bibe 6–8 karéjú.
Termés
A termés tojásdad alakú. A teljes termésre vonatkozó részletes morfológiai adatok a megadott elsődleges forrásokban nem állnak rendelkezésre.
- Magja: A mag részletes morfológiai jellemzése a megadott elsődleges forrásokban nem szerepel.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A taxon természetes elterjedése Amerikai Egyesült Államok Colorado és Új-Mexikó államaira terjed ki. Az Echinocereus coccineus faj tágabb értelmezésében Arizona, Texas és Mexikó északkeleti része is szerepel, de ezeket az adatokat nem lehet automatikusan a subsp. coccineus elterjedésének tekinteni.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A taxon szukkulens félcserje, amely elsősorban szubtrópusi biomhoz kötődik. A fajhoz kapcsolódó élőhelyeken sziklás felszíneken, gyepeken, cserjésekben, fenyő-boróka társulásokban, tölgyesekben és hegyvidéki erdőkben is előfordul. A coccineus típusú populációk Colorado és Új-Mexikó északi részén általában sűrűbben tövisesek.
Kultúrában tartás
A megadott elsődleges források a Echinocereus coccineus subsp. coccineus termesztésére vonatkozó részletes kulturális útmutatást nem tartalmaznak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A coccineus csoport egyik jellegzetes bélyege a sűrűn tövises szár, a többágú, gyakran nagyobb csoportokat alkotó növekedés és a feltűnő, vörös virág. A Echinocereus coccineus fajon belül a populációk morfológiailag folyamatos átmenetet mutathatnak a sűrűn tövises, Colorado és Új-Mexikó északi részén jellemző növényektől a ritkábban tövises délebbi alakokig.
A Echinocereus coccineus közeli rokona és hasonló megjelenésű faja a Echinocereus triglochidiatus. A két taxon elterjedési területe Colorado déli részén és Új-Mexikó északi részén érintkezik. A különbségek értelmezését a kromoszómaszám és a populációk közötti ploidiaszint-különbségek is befolyásolják.
| Taxon | Földrajzi elterjedés | Szár | Bordák | Töviszet | Virág | Jellegzetes bélyeg |
|---|---|---|---|---|---|---|
| subsp. coccineus | Colorado, Új-Mexikó | Többágú, gyakran sűrű csoportokat alkotó, hengeres vagy röviden gömbölyded szár | 6–14, gyakran hullámos tarajú | Általában sűrűbb tövisezet; 5–16 tövis/areola, 0–6 középtövis | Élénk skarlát- vagy bíborvörös | A faj névadó alfaja; a csoport északi, sűrűbben tövises alakjai közé tartozik |
| subsp. paucispinus | Texas nyugati része – Mexikó északkeleti része, Coahuila | Kb. 6 cm átmérőjű, csoportosodó szár | 5–8, keskeny, mélyen barázdált | Kevés tövis; 0–1 középtövis, 3–6 peremtövis | Vörös, narancsos árnyalattal | A paucispinus névnek megfelelően feltűnően kevés tövis; ez különösen jól használható elkülönítő bélyeg |
| subsp. rosei | Új-Mexikó, Texas, Mexikó északkeleti része | Csoportosodó, a faj többi alakjához hasonlóan változatos | A fajcsoport általános bordázata jellemző | Tövisezete változó | Általában skarlátvörös; rózsaszín és narancsszínű virágú növényeket is jelentettek | Az areolák, valamint a petefészek és a termés feltűnő fehér gyapjassága jellemző |
Taxonómia és filogenetika
A Echinocereus coccineus jelenlegi fajszintű kezelése alatt a POWO/WCVP öt elfogadott alfajt különít el: a subsp. coccineus, a subsp. paucispinus, a subsp. roemeri, a subsp. rosei és a subsp. transpecosensis taxont.
A subsp. coccineus az autohomonim alfaj, vagyis az alapfaj eredeti neve alapján létrejött, névadó alfaj. Az alapfajt George Engelmann 1848-ban Echinocereus coccineus néven írta le. A név eredeti publikációja Friedrich Adolf Wislizenus Mem. Tour N. Mexico című művének 93. oldalán jelent meg.
A taxonómiai történet során a faj Cereus, Echinocereus és Echinocereus triglochidiatus alatt is szerepelt. A jelenlegi POWO/WCVP-kezelés szerint az Echinocereus coccineus önálló faj, amelyen belül a subsp. coccineus elfogadott alfaj.