Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Anisotominae

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. január 2., 18:40-kor történt szerkesztése után volt. (Típus)
Anisotominae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-
csoport
Anisotominae

Tudományos név

  • Anisotominae Meisner (1840)

A név eredete, etimológia

Az Anisotominae név a típusnemzetség, az Anisotoma nevéből származik. A kifejezés görög eredetű: az anisos (ἀνίσος) jelentése „egyenlőtlen”, míg a tome (τομή) jelentése „vágás” vagy „metszés”. Ez a taxonómiai elnevezés valószínűleg a növény morfológiai jellemzőire, különösen a pártacimpák vagy más struktúrák aszimmetrikus vagy egyenlőtlen osztottságára utal.

Típus

  • Anisotoma Fenzl
  • Első leírása: Meisner, C. D. F. (1840): Plantarum Vascularium Genera: secundum ordines naturales digesta eorumque differentiae et affinitates tabs. diagn. expositae, p. 264.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A subtribus rangot Meisner határozta meg 1840-ben.
Anisotoma pedunculata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Anisotomeae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A csoport tagjai többnyire lágyszárúak vagy kúszó szárú félcserjék. Leveleik átellenesek, egyszerűek vagy tagoltak, gyakran szukkulens jellegűek vagy bőrszerűek. A szárak sok esetben tejnedvű állagúak, ami jellemző az Apocynaceae családra.

Generatív test

Virág

A virágzat általában bogas, a virágok öttagúak. A párta forrt, gyakran harang vagy tölcsér alakú, a cimpák néha egyenlőtlenek vagy csavarodottak (contortus). A porzók és a bibeszálak gyakran összenőve gynostegium-ot alkotnak.

Termés

A termés általában ikertüsző (folliculus).

  • Magja: A magvak gyakran lapítottak, és egy üstöknyi repítőszőrrel rendelkeznek, amely segíti a szél általi terjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Elsősorban a déli féltekén, különösen Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon fordulnak elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően a szárazabb, szemiarid területek lakói, de egyes fajok hegyvidéki vagy mérsékelt övi gyepekben is megtalálhatóak. Sok faj alkalmazkodott a szukkulens életmódhoz a vízvisszatartás érdekében.

Szukkulens taxonok

A subtribus számos faja mutat szukkulenciát, különösen a levelekben vagy a szárban. Ezek a szukkulens szövetek lehetővé teszik a túlélést az időszakos szárazsággal sújtott élőhelyeken. A szövetekben tárolt tejnedvű nedvesség és a vastag kutikula csökkenti a párologtatást.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszertan szerint az Anisotominae az Apocynaceae (meténgfélék) családján belül az Asclepiadoideae alcsalád és a Ceropegieae nemzetségcsoport (tribus) egyik alnemzetségcsoportja (subtribus). Molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették monofiletikus jellegét a Ceropegieae komplexen belül.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.