Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi

Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi

Tudományos név

Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi (Rose) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin eredetű („echinos” = sün, tengeri sün; „cereus” = kandeláber, viaszgyertya, gyertyatartó). Az előtag a tövises mivoltra, az utótag a növény alakjára utal.
A fajnév Friedrich Reichenbach nevét viseli, aki német mérnök volt Drezdában és 1842 körül Mexikóban gyűjtött kaktuszokat.
Az alfajnév Vernon Bailey nevét őrzi, aki az első példányokat 1906-ban gyűjtötte.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Vernon Bailey, Oklahoma állam, Wichita-hegység, 1906
Első leírása: Contributions from the United States National Herbarium. Smithsonian Institution 12: 403, 1909.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1997

A(z) Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi szinonimái

≡ Echinocereus baileyi, ≡ Echinocereus reichenbachii var. baileyi
= Echinocereus albispinus, ≡ Echinocereus baileyi var. albispinus, ≡ Echinocereus reichenbachii var. albispinus
= Echinocereus purpureus
= Echinocereus baileyi var. brunispinus
= Echinocereus baileyi var. flavispinus
= Echinocereus baileyi var. roseispinus
= Echinocereus longispinus
= Echinocereus oklahomensis
= Echinocereus baileyi var. caespiticus
− Echinocereus mariae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hengeres hajtás, 10 cm magas, 15 bordával, egyenes vagy enyhén csavart lefutású.

Areolák

Hosszúkásak, a szomszédos areolák közötti távolság nagyjából megegyezik hosszukkal. Fiatal areolák sűrű fehér gyapjúval fedettek, ami idővel lekopik.

Tövisek

Középtövis: általában hiányzik, de előfordulhat 1–3 db, 1–2 mm hosszú
Peremtövis: kb. 16 db, kezdetben fehér, később sárgás vagy barnás, szétálló, az areola alján és tetején lévők rövidebbek

Generatív test

Virág

A hajtások oldalán, fiatal részeken, a hajtáscsúcs közelében jelenik meg. Virág szélessége legalább 6 cm, lepellevelek szétterülők, belső lepellevelek világos bíborszínűek, tojásdadok vagy lapát alakúak, csúcsuk fogazott. A porzószálak rövidek, sárgák; bibeszál erős, hosszabb a porzóknál; bibeágak kb. 10 db, színük zöld. A virágcső areoláit 10–12 db pókhálószerű fehér gyapjúval átszőtt vékony tövis borítja, színe fehéres, a középső lehet barnás.

Termés

Ovális, 15–25 mm hosszú, 12–20 mm széles, éretten zöld, felnyíló.

Magja: fekete, 1,4–1,6 × 1,4–1,6 mm

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA, Oklahoma állam (Wichita-hegység); átnyúlik Texas államba is
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Erdei tisztásokon, lejtős sztyeppek alacsony füvében, sziklagyepekben, 300–600 m tengerszint feletti magasságtól 756 m-ig. Az átlagos téli hőmérséklet fagypont alatt, a leghidegebb hónapokban akár -20°C is előfordulhat. Átlagos éves csapadék 700–800 mm, a téli hónapokban 30–40 mm.

Kultúrában tartás

Az alfaj tövisváltozataiból szép gyűjtemény alakítható ki. Hagyományos növényházi nevelés mellett sziklakerti nevelésre is alkalmas. Megfelelően épített sziklakertben csapadék elleni védelem nélkül is tartható, virágzása gazdag, tövisei szebbek. Sziklakert hiányában télen növényházban, nyáron szabadban ajánlott. Talaja lehet gránittal lazított, kémhatásra nem érzékeny.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj az E. reichenbachii faj legészakibb elterjedésű tagja, változatos tövisei és bíborszínű virágai alapján különíthető el.

Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi
TSzigetvári József
Szigetvári József

Taxonómia és filogenetika

Az alfajt N. P. Taylor 1997-ben alfaji rangra emelte, korábban Rose 1909-ben E. baileyi néven írta le, több változattal kiegészítve.

Egyéb

A különböző tövisváltozatok és élőhelyek ismeretében a faj gyűjteményi szempontból is értékes.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Bodor János, Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 559. kártya