Echinocereus sciurus subsp. floresii

Echinocereus sciurus subsp. floresii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus sciurus subsp. floresii

Tudományos név

• Echinocereus sciurus subsp. floresii (Schwarz ex Backeb.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” (sün) és „cereus” (kandeláber, gyertya, gyertyatartó), amely a növény tövises jellegére és alakjára utal.
• A fajnév a vörös mókus latin neve, amely ma a valódi mókusok nemzetségneve. Valószínűleg a taxon töviseinek színe és textúrája emlékeztette a névadót a mókus farkára.
• Az alfaj névadója egy R. Flores nevű, feltehetően amerikai kaktuszgyűjtő, aki Kaliforniában élt, és segítőként részt vett Fritz Schwarz gyűjtőútjain.

Első leírás

Blätter für Sukkulentenkunde 1: 5. (1949).

A(z) Echinocereus sciurus subsp. floresii szinonimái

• ≡ Echinocereus floresii, ≡ Echinocereus sciurus var. floresii, ≡ Echinocereus bristolii subsp. floresii

Leírás

Többnyire egyhajtású, ritkábban csoportképző növény. Gyökere répaszerű.

A hajtás hengeres, viszonylag vékony, legfeljebb 10 cm hosszú és körülbelül 3 cm vastag. Mintegy 14 alacsony bordája van.

Peremtöviseinek száma körülbelül 18, hosszuk kb. 16 mm. A tövisek lazán állnak, de a fésűszerű rendezettség felismerhető, a szomszédos bordák tövisei átfedik egymást. Színük fehéres, a fiatal hajtásrészeken barnás árnyalatúak.

Középtövise hiányozhat; ha jelen van, általában 1–2, ritkán akár 5 darab is lehet. A hajtástól elállnak, több tövis esetén az egyik hajlott és lefelé mutat. Színük barna.

A virágcsövet és a magházat sűrű, mintegy 1,5 cm hosszú tövisek borítják. A virágok a hajtás oldalán vagy felső részén fejlődnek, 7–9 cm hosszúak és 5–8 cm szélesek.

A belső lepellevelek erős rózsaszínűek, tövüknél világosabbak, rajtuk sötétebb középcsík húzódik. A porzók sárgák, a bibe zöld színű.

A termés kerekded vagy ovális, 20–30 mm hosszú és 20–25 mm átmérőjű, vöröses olívazöld színű, többé-kevésbé oldalt felnyíló.

A magok feketék, méretük 1,0–1,2 × 1,0 mm, felületük dudoros.

Elterjedése és élőhelye

Mexikóban, **Sinaloa** állam tengerparti zónájában fordul elő, az **Ohuira-öböl** közelében fekvő alacsony területeken.

A típuslelőhely **Topolobampo** település, amely egy azonos nevű kis félszigeten található. A növény agyagos, kőzettörmelékes talajokon él.

További gyűjtések a mintegy 25 km-rel északra fekvő **Los Mochis** város környékéről is ismertek, 10–200 m tengerszint feletti magasságból.

Az éves csapadék mennyisége nem éri el a 400 mm-t. Ennek csupán 10–15%-a hull az év első hat hónapjában, míg mintegy 50% augusztus–szeptemberben esik.

A nappali csúcshőmérséklet télen is megközelíti a 30 °C-ot, nyáron pedig meghaladhatja a 40 °C-ot. A hajnali hőmérséklet télen ritkán csökken 10 °C alá, de januárban 3 °C alatti értéket is mértek.

Nyáron a páratartalom nagyon magas, erős viharok és hurrikánok is gyakoriak.

Kultúrája

Tengerparti növényként fontos számára a levegős tartás, különösen a fejlődési időszakban.

A meleg élőhelyi klíma ellenére kultúrában a legtöbb mexikói kaktuszfajhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten (+2–10 °C) is teleltethető.

Nyáron szabadban vagy jól szellőző üvegházban, napfényes helyen fejlődik jól.

Egyéb megjegyzések

W. T. Marshall 1952-ben megjelent cikkében a taxont nagyon hasonlónak tartotta az Echinocereus bristolii fajhoz. A bristolii erősebben kiálló középtövisei, robusztusabb hajtásai és a karógyökér hiánya azonban megkülönbözteti a két taxont.

Később Blum és Lange eltérő véleményt fogalmazott meg, és a taxont az Echinocereus bristolii alfajaként kezelte.

Forrás

Pozsgások 534. kártya, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete.

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép: Szigetvári József
• Lektorálta:
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások XXX. kártya