Ugrás a tartalomhoz

Echinocereus tamaulipensis

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. március 8., 14:32-kor történt szerkesztése után volt. (A név eredete, etimológia)
Echinocereus tamaulipensis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus tamaulipensis
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus tamaulipensis (Werderm.) Mich.Lange in Kakteen And. Sukk. 46: 139. 1995 sec. Sánchez & al. 2018
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sündisznó) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopos növény) szavak összetételéből származik. A név a nemzetség tövises, gyakran hengeres hajtású fajaira utal.
  • A fajnév a növény természetes elterjedési területére utal, amely Mexikó északkeleti részén, Tamaulipas államban található.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Tamaulipas állam
  • Első leírása: Werdermann, 1931
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose
Fotó: Szigetvári József

A(z) Echinocereus tamaulipensis szinonimái

  • Wilcoxia tamaulipensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában magánosan vagy kis csoportokban növő kaktusz. A hajtás hengeres vagy kissé megnyúlt, idősebb korban töve felől sarjakat is hozhat. Színe sötétzöld vagy szürkészöld. Magassága többnyire 10–25 cm, átmérője 3–6 cm.

Szemölcsök

A hajtást viszonylag alacsony, hosszanti irányban futó bordák tagolják. A bordák száma általában 10–14.

Axillák

Az areolák között az árkok többnyire csupaszok vagy gyengén filcesek.

Areolák

Kicsik, fiatalon világos színű filccel borítottak, később részben kopaszodnak.

Tövisek

  • Középtövis: 1–4 db, merev, egyenes vagy kissé hajlott, 10–25 mm hosszú, színe sárgásbarna vagy barnás
  • Peremtövis: 8–12 db, vékonyabb, sugárirányban álló, 5–15 mm hosszú, színe fehéres vagy sárgás

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, a hajtás felső részén jelenik meg. Hossza 5–7 cm, átmérője 4–6 cm. Színe élénk rózsaszínű vagy bíboros árnyalatú.

  • Lepellevelek: keskenyek, a külsők barnás vagy zöldes árnyalatúak, a belsők élénkebb színűek
  • Ivarlevelek: porzószálak világos színűek, portokok sárgák, bibeszál világoszöld vagy fehéres, bibe többkaréjú

Termés

A termés gömbös vagy kissé megnyúlt, éréskor zöldes vagy vöröses árnyalatú.

  • Magja: fekete színű, apró, fényes felületű

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, elsősorban Tamaulipas állam területén
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, félsivatagi élőhelyeken, sziklás vagy köves talajon, gyakran mészköves alapkőzeten. Többnyire alacsony cserjésekben és nyílt xerofita növénytársulásokban fordul elő.

Kultúrában tartás

A faj napfénykedvelő. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel, de a talaj két öntözés között száradjon ki. Télen szárazon, hűvös helyen teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj megjelenése több tekintetben hasonlíthat az Echinocereus poselgerii egyes alakjaihoz, de attól rendszerint alacsonyabb termete, rövidebb tövisei és eltérő élőhelye alapján különíthető el.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Echinocereus nemzetség azon csoportjába tartozik, amelyet karcsú, hengeres hajtások és viszonylag keskeny bordák jellemeznek. A csoporton belül morfológiai hasonlóságokat mutat néhány mexikói, főként északkeleti elterjedésű fajjal.

Egyéb

A faj viszonylag ritkán kerül gyűjteményekbe, ezért a szakirodalomban és a gyűjtőknél kevésbé ismert, mint a nemzetség számos más tagja.

Szerzők

  • Szöveg:
  • Kép:
  • Lektorálta:

Forrás