Echinocereus russanthus

Echinocereus russanthus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus russanthus

Tudományos név

Echinocereus russanthus D.Weniger in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 41: 41, f. 5. 1969 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinus” = sün, „cereus” = viaszgyertya, fáklya. Az előtag a növény tövises voltára, az utótag az oszlopszerű testfelépítésre utal.
A fajnév a latin „russus” = vörös és az ógörög „anthos” = virág szóösszetételéből ered, a faj virágszínére utal.

Típuspéldány

Első leírása: Cact. Succ. J. (US)41:41-42, fig. 5. 1969

A(z) Echinocereus russanthus szinonimái

≡ Echinocereus chloranthus var. russanthus, ≡ Echinocereus viridiflorus var. russanthus, ≡ Echinocereus russanthus subsp. russanthus
= Echinocereus russanthus var. fiehnii, ≡ Echinocereus russanthus subsp. fiehnii
= Echinocereus russanthus subsp. weedinii, ≡ Echinocereus viridiflorus var. weedinii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hengeres, magas hajtások, sötétzöld, helyenként szürkészöld, idősebb korban párnát képez, akár 40 cm nagyságú. Egyes tövek megnyúlnak, mások függőlegesen nőnek, 6 cm átmérőjűek. Bordái 11–18 db, az areolák alatt kissé bemélyednek.

Areolák

Areolák 3 mm átmérőjűek, sűrű fehér gyapjasak, a szomszédos bordákon váltakozva helyezkednek el.

Tövisek

Peremtövis: száma nagy, 18 mm-nél hosszabb, okkersárgától sárgáig terjed, viszonylag hajlékony
Középtövis: 7–12 db, 10–35 mm hosszú, szúrós, fehér, csúcsuk barnásvörös

Generatív test

Virág

Rövid tölcsér alakú, 2–3 cm hosszú, csak nagy melegben nyílik ki 2 cm átmérőjűre. Színe változó: téglapiros, sárgászöld, bronz. Bimbó zöld, magház és virágcső nagyon tövises. Porzószálak fehérek, >10 mm, por és virágpor sárga. Bibeszál 15 mm, fehér vagy zöldes, 8–10 ágú bibe zöld.

Termés

Majdnem gömb alakú, 1 cm átmérőjű, zöld, éréskor megszárad.

Magja: fekete, kb. 1 mm, dudoros külső maghéj

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA, Texas állam, Brewster megye déli része, Big Bend Nemzeti Park és környéke
Élőhely, éghajlat, életmód: jó vízáteresztő, tápanyagszegény talaj, 750–2000 m tengerszint feletti magasság

Kultúrában tartás

Magról lassan kel, gyorsítható sarjak oltásával. Napfényes, megfelelő öntözéssel bőséges virágzás. Üvegházban és szabadban is érzékeny Helminthosporium-fertőzésre, valamint gyapjastetűre, permetezés javasolt. Magról nevelt példányoknál előfordulhat különbség a tövishosszban, krisztáta formák is.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Alapfaj: Echinocereus russanthus subsp. russanthus. Alfajok: subsp. fiehnii (Chihuahua, rövidebb tövis, rézvörös virág, barna mag) és subsp. weedinii (Texas, Jeff Davis County, Chisos-hegység, sárga tövis, sárgászöld/zöldesbarna virág).

Taxonómia és filogenetika

W. T. Marshal 1952 hasonlónak találta az E. bristolii-hez; a bristolii erősebb középtövisei és robusztusabb hajtása különbözteti meg. Később Blum & Lange az E. bristolii alfajaként rendszerezték.

Egyéb

Nincs további információ.

Szerzők

Szöveg: Sorin Copăcescu,
Fordította: Lőrincz István
Kép: Bodor János
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 198. kártya
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)