Tacinga saxatilis subsp. saxatilis
| Tacinga saxatilis subsp. saxatilis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Opuntieae |
| Nemzetség | Tacinga |
| Faj | Tacinga saxatilis |
| Alfaj | Tacinga saxatilis subsp. saxatilis |
Tudományos név
- Tacinga saxatilis subsp. saxatilis (K.Schum.) N.P.Taylor & Zappi (1997)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév, Tacinga, a brazíliai kaktuszok hazájára utaló „Caatinga” szó anagrammája, melyet Britton Nathaniel Lord és Rose Joseph Nelson alkottak meg. Az alfaji jelző, a latin saxatilis, jelentése „sziklák között élő” vagy „sziklalakó” (a saxum – szikla szóból), amely a növény tipikus élőhelyére utal. A nevet eredetileg Schumann Karl Moritz adta a fajnak 1897-ben, hangsúlyozva a növény sziklás felszínekhez való kötődését.
Típus
- Tacinga saxatilis (K.Schum.) N.P.Taylor & Zappi; Glaziou Auguste François Marie #19372, Brazília, Minas Gerais, 1892 (B, K).
- Első leírása: Gesamtbeschreibung der Kakteen 749. (1897) – mint Opuntia saxatilis.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Taylor Nigel Paul és Zappi Daniela Cristina 1997.
Tacinga saxatilis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Tacinga saxatilis subsp. saxatilis szinonimái
- Nincsenek szinonimák.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Tacinga saxatilis subsp. saxatilis alacsony termetű, cserjés növekedésű kaktusz, amely ritkán haladja meg az 1 méteres magasságot. A hajtás szegmensekre tagolt; a szegmensek (kladódiumok) lapítottak, vékonyak, hosszúkás-tojásdad vagy kör alakúak, sötétzöldek vagy szürkészöldek. A szár idősebb korában sem válik markánsan fásodott törzzsé, inkább szétterülő bokrot alkot. Az areolák kicsik, szürkés nemezzel és sűrű, barna glochidium-ok csoportjaival borítottak. A tövisek ennél az alfajnál általában hiányoznak, vagy csak nagyon aprók és fejletlenek, ami puha megjelenést kölcsönöz a növénynek. A levelek redukáltak, hengeresek és csak a legfiatalabb hajtásokon láthatók rövid ideig. A gyökérzet gyakran rostos, jól rögzül a sziklák repedéseiben.
Generatív test
Virág
A virág nappal nyílik, viszonylag kicsi (3-4 cm), a hajtások szélén fejlődik. Színe jellemzően élénk sárga vagy narancssárga.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-sárga, a belső lepellevél vagy sziromlevél széles, szétterülő, sárga. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, a portokok krémszínűek; a termő alsó állású, a bibeszál rövid, a bibe 5-6 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés gömbölyded vagy tojásdad bogyó, éretten sárgás-zöld vagy halvány narancssárga, lédús.
- Magja: A magja 3-4 mm-es, kemény arillusszal burkolt, sárgásbarna.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Brazília északkeleti részén, főként Minas Gerais és Bahia államok szemiarid területein fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus 'litofiton' növény, amely sziklás kibúvásokon, kvarcit vagy mészkő alapkőzetű hegyoldalak repedéseiben él. A Caatinga vegetáció része, ahol a forró, száraz éghajlathoz alkalmazkodott.
Kultúrában tartás
Gyűjteményekben viszonylag ritka, mivel kevésbé látványos, mint a tövisesebb rokonai. Tartása meleg, napos helyet igényel. A Tacinga saxatilis subsp. saxatilis érzékeny a túlöntözésre, ezért ásványi anyagokban gazdag, kiváló vízelvezetésű aljzatot igényel. Télen minimum 10-12 °C-on, teljesen szárazon kell tartani.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Tacinga saxatilis subsp. saxatilis megkülönböztethető a Tacinga saxatilis subsp. estevesii alfajtól a tövisek szinte teljes hiánya és a valamivel kisebb termet alapján. Az Opuntia nemzetség hasonló fajaitól a virág belső szerkezete és a magok morfológiája választja el.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a Tacinga saxatilis helyét a Tacinga nemzetségen belül, elválasztva azt a valódi fügekaktuszoktól. Az alfaj a filogenetikai fán a lapított szárú Tacinga-klád tagja, amely a brazil Caatinga sziklás élőhelyeihez való adaptáció során különült el.