Gymnocalycium stenopleurum

Gymnocalycium stenopleurum
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Gymnocalycium friedrichii
Rendszertani besorolás
Faj	Gymnocalycium stenopleurum

Gymnocalycium friedrichii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium friedrichii

Tudományos név

Gymnocalycium friedrichii (Werderm.) Pazout in Friciana IV 23: 3. 1964 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név
Gymnocalycium stenopleurum F.Ritter, Kakteen Südamerika 1: 265–266, f. 19. 1979
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
A fajnév az ógörög „stenos” = keskeny, karcsú és „pleuron” = borda szavakból származik, jelentése keskeny bordájú, a hajtás bordáinak alakját jellemzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Ritter: Kakteen of Südamerika 1: 256, 1979.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ritter 1979

A(z) Gymnocalycium friedrichii szinonimái

(A(z) Gymnocalycium stenopleurum a(z) Gymnocalycium friedrichii szinonimája)*

≡ Gymnocalycium mihanovichii var. friedrichii
= Gymnocalycium mihanovichii var. piraretaense
= Gymnocalycium stenopleurum, ≡ Gymnocalycium friedrichii subsp. stenopleurum
= Gymnocalycium friedrichii subsp. tumaemulticostatum
= Gymnocalycium mihanovichii var. angustostriatum, − Gymnocalycium friedrichii var. angustostriatum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, 6–12 cm átmérőjű növény, alakja gömbölyded vagy lapított gömb, idősebb korban egy kicsit magasabb lehet, mint amilyen széles. A színe sötétzöld, a bordák élén gyakran vörösödő, vagy az egész növény vöröses, avagy barnászöld, keresztirányú szürkészöld vagy barnászöld (gyakran apró pettyekkel tarkított) csíkozással.

Szemölcsök

Bordáinak száma 8–14 db, 2–3 cm szélesek, élesek, nem dudorosak.

Areolák

Areolái 7–17 mm távolságra állnak egymástól.

Tövisek

Középtövis: legfeljebb 1 db, de többnyire hiányzik
Peremtövis: 3–6 db, 7–40 mm hosszú

A tövisek tű- vagy árszerűek, világos vagy sötétbarna színűek, kissé csavarodottak.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: virágai 5–7 cm hosszúak, a magház és a virágcső 4 cm hosszú és 6–8 mm széles. A külső lepellevelek zöldespirosak fehér szegéllyel, a belső lepellevelek fehérek. Léteznek halványabb vagy sötétebb rózsaszín virágú formák is.

Ivarlevelek: —

Termés

Termése 4 × 1 cm-es, szürkészöld, a terméshús fehér.

Magja: gömbölyű, 0,8 mm átmérőjű, barnás, papillás felületű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Paraguay, Boquerón megye, Cerro León környéke (a bolíviai határ közelében)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: szárazságtűrő növények alkotta erdős, tisztásokkal és ritkás fa- és cserjecsoportokkal tarkított területeken, ún. Chaco-vegetációban él, 10–500 m tengerszint feletti magasságban. A faj a területen közönségesnek számít, de egyedszáma nem mondható bőségesnek. A területen nem folyik a fajt veszélyeztető emberi tevékenység.

Kultúrában tartás

A nemzetség egyik ékszernövénye. Keresztirányban csíkozott hajtásai a fénynek való kitettség függvényében zöldes vagy barnás-vöröses tónusúak. A nyár elejétől szeptember végéig számíthatunk virágzására. Virágai tartósak, a hőmérséklet függvényében (20–25 °C között) akár 2 hetet meghaladóan is élhetnek. A leírás szerint virágai lehetnek akár fehérek, akár rózsaszínűek. A bemutatott példány virágai néhány napig fehérek, majd fokozatosan rózsaszínre váltanak. Igényei nem térnek el lényegesen a nemzetség legtöbb fajának igényeitől. Csupán azt érdemes szem előtt tartani, hogy nem magashegyi növény, így hidegtűrése mérsékeltebb, és élőhelye miatt némi árnyékolást is megkíván.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A növény hasonlít a Gymnocalycium mihanovichii-re, amellyel esetenként együtt fordulhat elő.

Taxonómia és filogenetika

A Gymnocalycium stenopleurum valószínűleg azonos a korábban Gymnocalycium friedrichii néven ismert fajjal. A Gymnocalycium friedrichii-t azonban Werdermann 1936-ban a Gymnocalycium mihanovichii változataként írta le, nem önálló fajként. Pazout 1964-ben önálló fajjá tette, de kombinációja formai vagy tartalmi hiba miatt nem volt érvényes. Ritter 1979-ben írta le a Gymnocalycium stenopleurum fajt, és ez a leírás ráillett a korábban Gymnocalycium mihanovichii var. friedrichii néven ismert növényekre. A nevezéktani szabályok szerint ennek a névnek van elsőbbsége, így a Gymnocalycium friedrichii név hivatalosan nem létezik. A The New Cactus Lexicon a friedrichii nevet nem ismeri el semmilyen rendszertani szinten, azt a stenopleurum szinonimájának tekinti. Demaio, Kiesling és Walter Till 2011-ben megjelent genetikai vizsgálatai szerint a faj közelebbi rokonsági viszonyban áll a Gymnocalycium marsoneri-vel és alfajával, valamint a Gymnocalycium eurypleurum-mal, mint a Gymnocalycium mihanovichii-vel.

Egyéb

A faj körül elég sok a rendszertani vita, amelyet inkább a nem botanikai képzettségű szakértők gerjesztenek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 659. kártya