Matucana aurantiaca subsp. hastifera
| Matucana aurantiaca subsp. hastifera | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Trichocereinae |
| Nemzetség | Matucana |
| Faj | Matucana aurantiaca |
| Alfaj | Matucana aurantiaca subsp. hastifera |
| Matucana hastifera | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Matucana aurantiaca subsp. hastifera | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Matucana hastifera |
Tudományos név
- Matucana aurantiaca subsp. hastifera (F.Ritter) Mottram in Cactaceae Syst. Init. 14: 17. 2002. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név - Matucana hastifera F.Ritter 1966
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Matucana a perui Lima közelében fekvő Matucana város nevére utal.
- Az alfaj neve, a hastifera a latin hasta (lándzsa, dárda) és a ferre (hordozni) szavak összetételéből származik, jelentése „dárdahordozó”. Az elnevezés a növény rendkívül hosszú, merev, dárdaszerű középtöviseire utal, amelyek kiemelik ezt a taxont a rokonsági köréből.
Típus
- Matucana aurantiaca subsp. hastifera; Friedrich Ritter (FR 1311), Peru, Ancash, Chavín de Huantar felett, 1964.
- Első leírása: Friedrich Ritter írta le 1966-ban a "Succulenta" folyóiratban Matucana hastifera néven.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roy Mottram helyezte át alfaji rangra.
A(z) Matucana aurantiaca subsp. hastifera szinonimái
- ≡ Matucana hastifera
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A szár általában magányos, ritkán sarjad, gömbölyded vagy rövid hengeres, 10–17 cm magas és 7–12 cm átmérőjű, színe sötétzöld. A bordák száma 14–22, függőlegesek, alacsony szemölcsökre tagoltak. Az areolák nagyok, 10–15 mm távolságra vannak egymástól, bőséges fehér nemez borítja őket. A tövisek rendkívül erősek és hosszúak; a peremtövis 7–10 darab, 10–30 mm hosszú, a középtövis 1–4 darab, vastagabb, egyenes, dárdaszerű, hossza elérheti a 70 mm-t is. A tövisek színe kezdetben sárgásbarna vagy feketés, később szürkülnek. A gyökérzet erőteljes, de nem képez nagy répatestet.
Generatív test
Virág
A virág ferdén tölcséres, enyhén zigomorf, 7–10 cm hosszú és 4–5 cm átmérőjű, színe az aranysárgától a narancsvörösig terjedhet.
- Takarólevelek: A lepellevél hegyes, lándzsa alakú, a külső lepellevél gyakran vöröses árnyalatú.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok sárgák. A bibeszál sárgás, a bibe 6–8 ágú.
Termés
Gömbölyded, kb. 1,5 cm átmérőjű, pikkelyes, éretten barnásvörös bogyó.
- Magja: Matt fekete, sapka alakú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Peru középső részén, Ancash megyében, a Cordillera Blanca keleti lejtőin honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Kiemelkedően magas hegyvidéki régiókban, 3000–3500 m tengerszint feletti magasságban él.
- Meredek, füves-sziklás lejtők lakója.
- Litofiton életmódot folytat, gyakran kövek védelmében telepszik meg a szélsőséges hőmérséklet-ingadozású területeken.
Kultúrában tartás
Magaslati származása miatt fényigényes, de a fülledt, forró levegőt rosszul viseli; fontos a jó szellőzés. Jó vízáteresztő, kavicsos talajt igényel. A téli időszakban teljes szárazságot és hűvös, de fagymentes környezetet igényel. Lassabb növekedésű, mint a típusalfaj.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Matucana aurantiaca többi alfajától a rendkívül hosszú (akár 7 cm-es) és merev középtövisei, valamint a jelentős tengerszint feletti magassághoz kötődő élőhelye különbözteti meg. Morfológiailag átmenetet képez a Matucana yanganucensis felé.
Taxonómia és filogenetika
Bár Friedrich Ritter külön fajként írta le, a modern revíziók a Matucana aurantiaca egyik szélsőségesen tövises, magashegyi formájának tekintik, ezért alfaji rangra sorolták. Filogenetikailag az északi-középső perui klád tagja.