Oreocereus doelzianus subsp. sericatus

Oreocereus doelzianus subsp. sericatus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Oreocereus
Faj	Oreocereus doelzianus
Alfaj	Oreocereus doelzianus subsp. sericatus

Tudományos név

Oreocereus doelzianus subsp. sericatus (F.Ritter) Mottram a Cactaceae-ben Syst. Init. 14: 18. 2002. sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „oreios” = hegyvidéki, a hegyekhez tartozó és a latin „cereus” = viaszgyertya, fáklya, gyertyatartó szavakból származik. A név a nemzetség magashegységi élőhelyére és az oszlopos növekedési formára utal.
A fajnév Bruno Dölz (1906–1945) német jogász és hobbi-kaktuszos előtt tiszteleg, aki 1941–1945 között a német kaktuszegyesület elnöke volt.
Az alfajnév latin jelentése: selyembe öltözött, ami a taxont borító finom, hosszú areolaszőrzetre utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, Huancavelica tartomány, Colcabamba környéke
Első leírása: Kakteen. In Südamer. 4: 1367–1368., 1981.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nigel Mottram 2002

A(z) Oreocereus doelzianus subsp. sericatus szinonimái

≡ Morawetzia sericata, ≡ Oreocereus doelzianus var. sericatus, ≡ Morawetzia doelziana subsp. sericata

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tőből elágazó, sok hajtást hozó, akár egy méter magasságot is elérő növény. A hajtások 4–6 cm átmérőjűek, zöld színűek. Az idősebb szártagok felkopaszodnak. Egyes példányokon csak virágzó korban és csak a tenyészcsúcs közelében találhatók filcek.

Szemölcsök

Bordáinak száma 10–11.

Areolák

Az areolák egymástól kb. 1,5 cm távolságra helyezkednek el, filcesek, fehérek, az alsóbb szártagokon szürkéssé válnak. A filcek 2–3 cm hosszúak, selymes tapintásúak.

Tövisek

Középtövis: az idősebb növények tenyészcsúcsa közelében fejlődik ki az Oreocereus-okra jellemző, függőleges V-alakban elrendeződő két középtövis; közülük az alsó hosszabb, akár 4–6 cm-es is lehet
Peremtövis: számuk legfeljebb 20, hosszuk 3 cm-ig terjedhet, színük a sárgától sötétbarnáig változik

Generatív test

Virág

A virágzó kort elérő szártag csúcsán fehér, laza sörte- és szőrcsomó képződik. A tenyészcsúcs ilyenkor megduzzad, akár 8 cm átmérőjű is lehet.

Lepellevelek: a szőrcsomóból fejlődő virág hosszú, kárminvörös színű, 8–10 cm hosszú és 3–4 cm átmérőjű. A virágcső hajas.

Ivarlevelek: porzói két sorban helyezkednek el, a porzószálak a virág színéhez hasonlóak, a portokok sárgák. A bibeszál rózsaszín, a bibe halványsárga.

Termés

Magja: ovális, kagyló alakú, egyik oldala éles, fekete színű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Huancavelica és Ayacucho tartomány
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2000–3000 méteres magasságban él más magashegységi fajokkal, például Tephrocactus-fajokkal együtt, szikár hegyoldalakon, ritkás pázsitfűfélék társaságában

Kultúrában tartás

A viszonylag fiatalon virágzó Oreocereus-ok közé tartozik, megfelelő tartás mellett 12–15 éves korban virágozhat. Ilyenkor magassága még nem éri el a fél métert, de már 30 cm-es példányt is megfigyeltek virágzásban.

Egész évben tartható üvegházban, de ez nem a legmegfelelőbb számára. Magashegyi fajként fokozottan igényli a bőséges fényt, a friss levegőt és a nagy hőingadozást. Nyáron célszerű szabadban tartani, csapadéktól védve. Erősen köves lejtőre ültetve némi csapadékot is elvisel, bár a finom fehér haj szennyeződhet.

Növényházban árnyékolás nélküli, jól szellőző helyen tartsuk. Télen teljesen szárazon nevelve naponta néhány órán át a –5 – –7 °C-os fagyot is elviseli.

Talaja jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, savanyú legyen.

Egyéb

A növényről az első említést Vincenzo Riccobono tette 1909-ben Borzicactus sericatus néven. Franz Buxbaum 1929-ben Espostoa-nak tartotta.

Curt Backeberg 1936-ban létrehozta a Morawetzia nemzetséget, amelynek típusfajaként a Morawetzia doelziana-t jelölte meg, nem különböztetve meg az eltérően gyapjas taxonokat.

Friedrich Ritter 1981-ben pontos leírást készített, leválasztotta a Morawetzia doelziana-tól és külön fajként írta le a Morawetzia sericata-t.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán (1–2.), Izsay Tamás (3.)
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 308. kártya