Lophocereus schottii

Pachycereus schottii
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Lophocereus schottii
Rendszertani besorolás
Faj	Pachycereus schottii

Lophocereus schottii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Lophocereus
Faj	Lophocereus schottii

Tudományos név

Lophocereus schottii (Engelm.) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 427. 1909 sec. Arias & al. 2012
elfogadott, érvényes név
Pachycereus schottii (Engelm.) D.R.Hunt in Bradleya 5: 93. 1987
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév (Lophocereus) a görög lophos (taraj, bóbita, sörény) és a latin Cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a termőképes (fertilis) ágak csúcsán fejlődő, sűrűn álló, sörényszerűen megnyúlt tövisek csoportjára (pszeudocephalium) utal, amely messziről sörényre vagy tarajra emlékeztet. Alnemzetségként Alwin Berger írta le 1905-ben, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetség rangjára.
A szinonim nemzetségnév az ógörög „pachys” = vastag, kövér, vaskos, jókora, termékeny, durva, sűrű, valamint az oszlopos kaktuszok egyik nemzetségneveként ismert latin eredetű „cereus” = kandelláber, fáklyatartó, gyertyatartó név összetételével képezték. A név a nemzetségbe tartozó fajok vastag, oszlopos növekedésű hajtásait jellemzi.
A fajnév Arthur Schott (1814–1875) német természettudós kutatóról kapta a nevét, aki különféle kormányzati tisztségeket töltött be Washingtonban, majd 1851-től 1864-ig földmérőként vett részt a Mexikó és az USA közötti határ pontos kijelölésében.

Típuspéldány

Első leírása: Synopsis of the Cactaceae of the Territory of the United States and Adjacent Regions 32. 1856.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: [[David Richard Hunt|David R. Hunt]] 1987

A(z) Lophocereus schottii szinonimái

≡ Cereus schottii, ≡ Pilocereus schottii, ≡ Pachycereus schottii, ≡ Lophocereus schottii var. schottii
= Cereus sargentianus, ≡ Pilocereus sargentianus, ≡ Lophocereus sargentianus, ≡ Pilocereus schottii var. sargentianus, ≡ Lophocereus schottii var. sargentianus, ≡ Pachycereus schottii f. sargentianus
= Cereus palmeri
= Cereus palmeri
= Pilocereus schottii var. australis, ≡ Cereus schottii var. australis, ≡ Lophocereus australis, ≡ Lophocereus schottii var. australis, ≡ Pachycereus australis, ≡ Pachycereus schottii var. australis
= Cereus mieckleyanus, ≡ Lophocereus mieckleyanus, ≡ Lemaireocereus mieckleyanus, ≡ Lophocereus mieckleyanus, ≡ Pachycereus schottii f. mieckleyanus
= Lophocereus schottii f. monstrosus, ≡ Pachycereus schottii f. monstrosus
= Lophocereus schottii f. mieckleyanus
= Lophocereus schottii var. tenuis, ≡ Pachycereus schottii var. tenuis
= Lophocereus schottii f. spiralis, ≡ Pachycereus schottii f. spiralis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire az alapjánál, vagy annak közelében elágazó, bokorszerű csoportokat képező növény. Felálló hajtásai 3–7 méteres magasságot érnek el. Átmérőjük 10–15 cm, 5–7 bordával tagoltak, színük fakó sárgászöld.

A nem virágzó hajtások és a virágzó hajtások virágzási zónája között jelentős alaktani eltérés figyelhető meg.

Bordák

5–7 bordával rendelkezik.

Areolák

A nem virágzó hajtásokon az areolák 2–2,5 cm távolságra állnak egymástól.

A virágok a kifejlett hajtások felső részén fejlődő pseudocephaliumban jelennek meg. Ezeken az 5–100 cm hosszúságú hajtásrészeken az areolák távolsága 5–6 mm.

Tövisek

Nem virágzó hajtások tövisei: általában 8–10 db rövid, legfeljebb 12 mm-es tövis
Pseudocephalium tövisei: számos vékony, hosszú, kusza, sörteszerű tövis, amelyek hossza 3–7,5 cm lehet

Generatív test

Virág

Areolánként egy vagy több, tölcsérszerű, éjjel nyíló virág fejlődik. A virágok 4 cm hosszúak és 3 cm szélesek, kellemetlen szagúak, gyakran bogarak porozzák meg. Színük fehér vagy rózsaszín árnyalatú.

A virágcső areolái csupaszak vagy enyhén gyapjasak.

Termés

Termése gömbölyű vagy kissé hosszúkás, 2,5 cm széles és 3 cm hosszú, vörös, tövistelen és húsos. A terméshús vörös. A termés éretten felreped.

Magja: sisak alakú, fényes fekete, sima felületű, 2,5–3,0 mm nagyságú

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó Sonora állama, a Kaliforniai-félsziget mindkét állama és környező szigetei, valamint Sinaloa és az Egyesült Államok Arizona déli területei
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: elsősorban hordalékos, kavicsos talajú síkságok és alacsony dombvidékek lakója. Aprózódott gránitfelszínen és finom szemcséjű homoktalajokon is megél. Alacsony cserjék között nagy egyedszámú populációkat alkot, ritkás lombhullató erdők tisztásain kisebb csoportjai is előfordulnak

Kultúrában tartás

Nagyon lassan növekvő, de fiatalon is szép formájú oszlopkaktusz. Már 30–40 cm-es korában elágazik. Ezek az elágazások a fiatal növényen gyakran nem tőben, hanem a hajtás oldalán, 10–20 cm-re a talajtól jönnek létre. Az oldalhajtások is felfelé állnak, ettől a növény valódi, többkarú gyertyatartóra hasonlít.

Ebben a korban a növények szinte tövistelennek látszanak, valójában csak nagyon rövid tövisekkel rendelkeznek.

Enyhén savanyú talajkeveréket igényel, bár nem túlzottan válogatós. Megfelelően porózus talajba ültetve tavasztól őszig akár szabadban, csapadék elleni védelem nélkül is nevelhető. Fényigényes faj, tűző napon érdemes elhelyezni.

Télen a legtöbb kaktuszfajjal együtt teleltethető, teljesen szárazon, akár 5 °C-os üvegházban sem károsodik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Taxonómia és filogenetika

Egyéb

A fajt George Engelmann Cereus schottii néven írta le 1856-ban, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose a Lophocereus nemzetségbe sorolta 1909-ben. A Pachycereus nemzetségbe David R. Hunt helyezte 1987-ben (Bradleya 5: 93. 1987).

A helybeliek senita-nak nevezik a növényt, és bár sok más oszlopkaktusz-féléhez hasonlóan lédús terméseket érlel, mégsem szüretelik le azokat gyümölcsként, mint például a Carnegiea gigantea esetében.

A Pachycereus schottii 'Monstrosus' egy természetben előforduló sajátságos, tövis nélküli forma szabálytalan, eltorzult bordákkal.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán, Tóth Norbert
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 523–524. kártya