Pfeiffera paranganiensis
| Pfeiffera paranganiensis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Pfeiffera |
| Faj | Pfeiffera paranganiensis |
 
| |
Tudományos név
- Pfeiffera paranganiensis (Cárdenas) P.V.Heath in Calyx 4(4): 158. 1994. Sec. Korotkova & al. (2010)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Pfeiffera Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1805–1877) német orvos, botanikus és szakíró tiszteletére lett adva.
- A faji jelző, a paranganiensis földrajzi eredetű (toponímikus) elnevezés: a növény felfedezésének és típuslelőhelyének környékére, a bolíviai Parangani vidékére (Ayopaya tartomány, Cochabamba megye) utal. A fajt eredetileg a neves bolíviai botanikus, Martín Cárdenas írta le 1952-ben, majd jelenlegi érvényes nemzetségi pozíciójába Ralf Bauer helyezte át 2005-ben.
Típus
- Pfeiffera paranganiensis (Cárdenas) Ralf Bauer; Gyűjtő: Martín Cárdenas, Bolívia, Cochabamba, Ayopaya, Parangani, 1949.10. (Holotípus: US, Izotípus: BOLV).
- Első leírása: Cactus (Paris) 34: 117 (1952) mint Rhipsalis paranganiensis Cárdenas
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ralf Bauer, 2005
Pfeiffera paranganiensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Pfeiffera paranganiensis szinonimái
- ≡ Acanthorhipsalis paranganiensis, ≡ Rhipsalis paranganiensis, ≡ Lepismium paranganiense, ≡ Nothorhipsalis paranganiensis, ≡ Bolivihanburya paranganiensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Ez a taxon erdei, féllecsüngő vagy teljesen csüngő növekedésű, sűrűn ágas növény, amely többnyire epifiton, ritkábban sziklákon megtelepedve litofiton életmódot folytat. A hajtás ágrendszere villásan vagy örvösen ágazik el a szártagok csúcsi részéből. A szár húsos, sárgászöld vagy világoszöld, az idősebb tőrészeknél hengeres és teljesen fásodó. A szártagok megnyúltak, karcsúak, a keresztmetszetük határozottan szögletes: leggyakrabban 3-4 (ritkán 5) keskeny, éles, hullámos vagy finoman fűrészes bordával rendelkeznek. Valódi levél vagy levelek nincsenek, csupán mikroszkopikus pikkelymaradványok észlelhetők. A növény kapaszkodását finom, fonalas, sekély gyökérzet biztosítja. A bordák élein, a kis bemélyedésekben helyezkednek el a gyapjas axillák és az apró, fehér filces areolák. Az areolákon fejlődő tövisi képletek száma csekély: többnyire 2-4 (idősebb szárakon akár több) rövid, 1-3 mm hosszú, sárgásfehér vagy halványbarna, serteszerű vagy finom tűszerű peremtövis és középtövis figyelhető meg, amelyek rugalmasak és nem szúrósak.
Generatív test
Virág
A virág magányosan fejlődik a szártagok oldalsó areoláiból. Nappali nyílású, kisméretű, széles tölcsér vagy csillag alakban szétterülő, hossza és átmérője körülbelül 1,5-2 cm. Színe jellegzetesen krémszínű, sárgásfehér vagy halvány rózsaszínes árnyalatú. Valódi virágzat hiányzik.
- Takarólevelek: A húsos, zöldes vagy enyhén vöröses tónusú külső lepellevél-köröket finomabb textúrájú, sziromszerű, sárgásfehér vagy tejfehér, lándzsás belső lepellevél-sorok követik.
- Ivarlevelek: A rövid, áttetsző fehéres porzószálak sűrűn helyezkednek el a virágtorokban, a rajtuk ülő portokok halványsárgák vagy krémszínűek; az alsó állású magház felett karcsú termő és bibeszál emelkedik ki, melynek végén a 4-5 ágú bibe sugárirányban szétterül.
Termés
A termések gömbölyű, lédús, húsos bogyók, melyek éretten áttetsző fehér vagy nagyon halvány rózsaszínes színűek, átmérőjük 7-9 mm, felületük teljesen csupasz és sima.
- Magja: A magok megnyúltak, aprók, sötétbarna vagy fényes fekete felületűek, és a nemzetségre jellemzően megnyúlt, zselatinos funikulusszal (magkocsánnyal) ágyazódnak a terméshúsba.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika andoki régiója: endemikus Bolívia területén, szigorúan korlátozott elterjedéssel Cochabamba departamentum (Ayopaya tartomány, Parangani környéke) nedves hegyvidéki erdeiben.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a nedves, szubtrópusi hegyi erdők és a Yungas-völgyek lakója 2000 és 2500 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Leggyakrabban idős erdei fák kérgén él mint epifiton, ritkábban mohás sziklafalakon mint litofiton. Az éghajlat az élőhelyén egész évben kiegyenlítetten párás, csapadékos és fagymentes, de a magaslati fekvés miatt mérsékelten hűvös. Mohákkal, páfrányokkal és broméliákkal alkot szoros növénytársulást.
Kultúrában tartás
A kultúrában speciális igényű taxon, amely erdei, magaslati származása miatt a sivatagi kaktuszokétól teljesen eltérő gondozást igényel. Laza szerkezetű, szerves anyagokban gazdag, humuszos és rostos tőzeget, valamint perlit vagy durva homok keverékét tartalmazó, enyhén savanyú kémhatású talajt igényel. Fontos a kiváló vízáteresztés, mivel a pangó víz a gyökérzet azonnali rothadásához vezet. Félárnyékos, szűrt fénnyel megvilágított helyen tartható sikeresen; a közvetlen tűző nap megperzseli a vékony hajtásait. A növekedési időszakban a földjét tartsuk egyenletesen nyirkosan, és a magas páratartalom biztosítására rendszeresen permetezzük. Teleltetése hűvös (10-14 °C), de szigorúan fagymentes, világos helyen történjen, minimális öntözés mellett.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Pfeiffera paranganiensis legfőbb megkülönböztető bélyege a karcsú, szigorúan 3-5 szögletes-szárnyas szárstruktúra, a krémszínű vagy sárgásfehér virágszín, valamint az éretten áttetsző fehér vagy halványrózsaszín, csupasz bogyótermés. Közeli rokona a Pfeiffera monacantha, de attól egyértelműen elkülönül lényegesen vékonyabb, többélű hajtásai és teljesen eltérő (nem narancssárga) virágszíne alapján. Külsőleg emlékeztethet bizonyos Rhipsalis fajokra is, azonban a virágszerkezet és a mag anatómiai bélyegei (a hosszú funikulus) egyértelműen tisztázzák nemzetségi hovatartozását.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Martín Cárdenas eredetileg a Rhipsalis nemzetségben írta le 1952-ben. Később a szerzők áthelyezték az Acanthorhipsalis, majd a Lepismium nemzetségbe is. A 2010 utáni molekuláris filogenetikai kutatások és DNS-szekvenálási vizsgálatok azonban egyértelműen kimutatták, hogy a taxon nem a szűkebb értelemben vett Rhipsalideae tribusz tagja, hanem a morfológiailag jól elkülönülő Pfeiffera kládhoz tartozik, amely közelebbi kapcsolatban áll egyes szárazföldi, dél-amerikai kaktuszcsoportokkal. Emiatt a Ralf Bauer által 2005-ben közzétett nemzetségi áthelyezés és nómenklatúrai kombináció tekintendő a modern rendszerekben elfogadott, érvényes tudományos névnek.