Kategória:Mammilloydia

Mammilloydia Buxb.
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Mammilloydia

Mammillaria Haw. pr. parte
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Mammilloydia Buxb.
Rendszertani besorolás
Faj	Mammillaria Haw. pr. parte

• A nemzetségnév egy nómenklatúrai teleszkópszó, amelyet Franz Buxbaum alkotott meg. A név első fele a latin mammilla (mellbimbó, szemölcs) szóból származik, ami a kaktusztest morfológiájára, a szemölcsös felépítésre utal, utolsó része pedig a szintén közeli rokon Neolloydia nemzetségnév utótagját (-lydia) integrálja. Ez a kompozit név kifejezi a taxon átmeneti vagy közvetítő morfológiai és rendszertani helyzetét a Mammillaria és a Neolloydia nemzetségek között.

• Mammilloydia candida (Scheidw.) Buxb.; Gyűjtő: ismeretlen, Mexikó, San Luis Potosí; Holotípus: nem maradt fenn, neotípus kijelölve.
• Első leírása: Önálló nemzetségként Franz Buxbaum írta le 1951-ben az osztrák „Sukkulentenkunde” szakfolyóiratban (4: 64).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxon eleve önálló nemzetségként lett alapítva 1951-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Mammillaria Haw. pr. parte

A növények többnyire magányos növekedésűek, de az idősebb példányok tőből sarjadva kisebb csoportokat is alkothatnak. A gömbölyded vagy rövid oszlopos, matt zöld szár magassága 6–15 cm, átmérője 5–10 cm közötti. A gyökérzet sűrűn elágazó, fonalas rostos gyökérrendszer, vaskos karógyökér nélkül. A szár felülete nem tagolódik folytonos bordákra, hanem spirális elrendeződésű, szorosan egymáshoz simuló, finom henger vagy kúp alakú szemölcsök-re osztott. Az axillák gyéren vagy sűrűn fehéren gyapjasak, esetenként finom serteszőrökkel ellátottak. Az areolák kicsik, kerekdedek, a szemölcsök csúcsán ülnek, fehéres nemezzel borítottak, amely az idősebb részeken lekopik. A növényt a rendkívül sűrűn elhelyezkedő tövisek szinte teljesen elrejtik, hószerűen fehér megjelenést kölcsönözve a szárnak.

• Középtövis: 8–12 darab, hossza 5–10 mm, egyenesek, merevek, tűszerűek, fehér vagy halvány rózsaszínes-barna színűek, a csúcsuk gyakran sötétebb.
• Peremtövis: Nagyon számos, kb. 20–40 darab, 5–9 mm hosszúak, finom, selymesen fénylő tű- vagy szőrszerűek, sugárirányban szétterülők, tiszta fehér színűek, és teljesen befedik a szár felszínét.

A virágok a szemölcsök közötti axillákból fejlődnek a hajtáscsúcs közelében, nappal nyílók. A virág harang vagy tölcsér alakú, kicsi, hossza 2 cm, átmérője kb. 1,5–2 cm, színe halvány rózsaszínű vagy krémfehér, elegáns rózsaszín vagy zöldes középcsíkkal.

• Takarólevelek: A rövid virágcső külső felülete teljesen csupasz, pikkelyek és szőrök nélküli. A belső lepellevél cimpái lándzsásak, selymes textúrájúak, halvány rózsaszínesek, a külső lepellevél szirmai kissé sötétebb, barnásvöröses tónusúak.
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, fehéres-rózsaszínek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál halványzöld, a bibe 4–6 ágú, krémszínű vagy halványrózsaszín.

A termés húsos, bogyószerű, de éretten kiszáradó, gömbölyded vagy tojásdad alakú, színe halvány vöröses vagy zöldes, hossza 7–10 mm, a csúcsán a száraz virágmaradvány nélkül (lehulló).

• Magja: A magok rendkívül aprók (kb. 0,8 mm), kerekdedek, fényes feketék, a maghéj felülete sima vagy csak mikroszkopikusan finoman lyukacsos.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus Mexikó északi és középső területein, különösen San Luis Potosí, Coahuila, Nuevo León, Tamaulipas és Zacatecas államok száraz vidékein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mészkősziklás kibúvásokon, kavicsos és hordalékos lejtőkön, valamint száraz cserjésekben él 1000–2000 m tengerszint feletti magasságban. Nem geofiton életmódú, a sűrű tövisruha védi a tűző naptól és a legelésző állatoktól.

Kultúrában viszonylag elterjedt, rendkívül mutatós kaktusz, amely a rostos gyökérzetének köszönhetően kevésbé kényes a szabadföldi nevelésre, mint a répaszerű karógyökérrel rendelkező rokonai. Jó vízáteresztő, durva homokkal és kaviccsal kevert ásványi talajt igényel. A növekedési időszakban a rendszeres, de mérsékelt öntözést meghálálja, de a pangó vizet kerülni kell. A sűrű, tiszta fehér töviszet kialakulásához elengedhetetlen a teljes napfény és a bőséges friss levegő. Teleltetése szigorúan szárazon, 5–8 °C közötti fagymentes és világos helyen történjen.

Bár vegetatív állapotban megtévesztésig hasonlít a Mammillaria nemzetség egyes sűrű fehér tövisű fajaira (mint a Mammillaria candida, amely hosszú ideig a szinonimája is volt), a Mammilloydia biztosan megkülönböztethető a magszerkezete alapján. A maghéja fényes fekete és teljesen sima, hiányoznak róla a Mammillaria nemzetségre jellemző barázdák és rücskök. Virágszerkezete és a gyapjas axillák elhelyezkedése a Neolloydia és Coryphantha kládokkal mutat közelebbi morfológiai kapcsolatot.

A nemzetség a kaktuszfélék családján belül a Cactoideae alcsalád Cacteae törzsébe (tribuszába) tartozik. Ezen belül a modern rendszertanok a szubtribusz szintű felosztásoknál gyakran kezelik elkülönített fejlődési vonalként a sűrűn szemölcsös, észak-amerikai elterjedésű szukkulens kaktuszok között.

A nemzetség taxonómiai helyzete sokáig vitatott volt, David Richard Hunt és a Cactaceae Consensus Initiatives korábban beolvasztotta a Mammillaria nemzetségbe. A 2010 utáni modern molekuláris filogenetikai kutatások (példákért lásd a DNS-plasztisz és nukleáris szekvencia-analíziseket) azonban kimutatták, hogy a Mammilloydia korai leágazást képvisel a Cacteae törzsön belül, és genetikailag közelebb áll a Neolloydia nemzetséghez, mint a valódi Mammillaria fajokhoz. Ezért a nemzetség önálló generikus státuszát a modern nómenklatúrai rendszerek (POWO, Caryophyllales.org) teljes mértékben visszaállították és elfogadják.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:295908-2
• https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/e403dbe6-be99-4cc1-9b19-450f24fe97fc