Gymnocalycium gaponii
| Gymnocalycium gaponii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium gaponii |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium gaponii Neuhuber, 2001
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Gymnocalycium a görög gumnosz (csupasz) és kalüx (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
- A faji jelzőt, a gaponii nevet a leíró szerző, Gert Neuhuber osztrák kaktuszkutató választotta Victor Gapon orosz kaktuszgyűjtő és szakíró tiszteletére, aki intenzíven tanulmányozta a nemzetséget. A botanikai nomenklatúra szabályai szerint a férfi személynév genitivus (birtokos) alakja az -ii végződést kapta meg.
Típus
- Holotípus: Gert Neuhuber gyűjtése (GN 99-198/5821), Argentína, Córdoba tartomány, San Alberto megye, Las Rabonas közelében, 950 m tengerszint feletti magasságban. Deponálva a cordobai egyetem herbáriumában (CORD).
- Első leírása: Gert Neuhuber által a Gymnocalycium (Mödling) osztrák szakfolyóirat 14(3). számában megjelent protológusban, 2001-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gert Neuhuber (2001)
Gymnocalycium gaponii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium erinaceum szinonimái
- (A(z) Gymnocalycium gaponii a(z) Gymnocalycium erinaceum szinonimája)*
- = Gymnocalycium erinaceum var. paucisquamosum
- = Gymnocalycium gaponii, ≡ Gymnocalycium capillense var. gaponii
- = Gymnocalycium papschii, ≡ Gymnocalycium bruchii var. papschii
- = Gymnocalycium gaponii subsp. geyeri
- = Gymnocalycium pinalii
- = Gymnocalycium gaponii subsp. macrocarpum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, erősen lapított-gömbölyded, ritkán sarjadó növénytest. A szár alacsony, átmérője 3–6 cm, magassága többnyire csupán 2–3 cm, bőrszövete matt sötétzöld, szürkészöld vagy idős korban enyhén barnás-olajzöld árnyalatú. A szár felülete általában 5–9 nagyon széles, lapos, tompa bordákra osztott. A bordák sekély keresztbarázdákkal széles, lekerekített, enyhén állkapocsszerű szemölcsökre tagolódnak. Az areolák kicsik, kerekdedek, a szemölcsök felső részén, az axillákhoz közel helyezkednek el, fiatalon sárgásfehér vagy szürkés gyapjúbevonat látható rajtuk, amely idővel teljesen lekopik. A tövisek finomak, tűszerűek, rövidek, és többnyire a növénytest felszínére simulnak. A peremtövisek száma areolánként többnyire 3–5 (ritkán 7), sugarasan elállók, hosszuk 5–10 mm, színük kezdetben szürkésfehér vagy szalmasárga, bázisuknál gyakran sötétebb tónusúak, később egységesen szürkévé válnak. A középtövis teljesen hiányzik. Valódi levél vagy levelek nincsenek. A gyökérzet vaskos, húsos, kissé megvastagodott főgyökérből áll, amely segíti a növényt a száraz időszakban a talaj szintjébe visszahúzódni.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a növény csúcsi részén, a tenyészőpont melletti legfiatalabb areolákból törnek elő. A virág tölcsér alakú, kinyílva körülbelül 3,5–4,5 cm hosszú és ugyanilyen széles.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek hátoldala zöldesbarna középcsíkkal díszített, a belső lepellevélek és a sziromlevélek tiszta fehérek, krémszínűek vagy halvány rózsaszínes árnyalatúak, a párta mélyén a torokrész világos zöldes vagy fehéres, a csészeszerű alsó rész csupasz, pikkelyes.
- Ivarlevelek: A porzószálak sárgásfehérek, a portokok halványsárgák, a termő hengeres magházzal rendelkezik, a bibeszál karcsú, a bibe 6–8 sárgásfehér lebenyre oszlik.
Termés
A termés húsos, megnyúlt tojásdad vagy orsó alakú, éretten sötétzöld vagy tompa vörösesbarna, felülete teljesen kopasz, pikkelyekkel borított.
- Magja: A magok rendkívül aprók, a nemzetségen belüli alnemzetségi csoportoknak megfelelően matt sötétbarna vagy fekete színűek, finoman szemcsézett maghéjjal.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag Dél-Amerikában, Argentína területén, ezen belül Córdoba tartomány nyugati hegyvidéki régióiban (Sierra de Córdoba, San Alberto megye) endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Valódi pampai geofiton és litofiton növény, amely 900 és 1100 méter tengerszint feletti magasságban, mállott gránit- és gneiszsziklák repedéseiben, finom kavicsos talajban él. Előszeretettel telepszik meg alacsony fűfélék takarásában. Az éghajlatot forró, csapadékosabb nyarak és száraz, kifejezetten hideg, fagyos telek jellemzik, amelyek során a növény a húsos gyökere segítségével szinte teljesen visszahúzódik a talajba.
Kultúrában tartás
Kultúrában tartása megegyezik a Közép-Argentínából származó többi kistermetű Gymnocalycium faj igényeivel. Kifejezetten jó vízáteresztő, durva homokot, kavicsot és zúzott gránitot tartalmazó, ásványi alapú talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést kedvel, két öntözés között hagyva a földet teljesen kiszáradni. Meghálálja a világos, de a tűző naptól kissé védett, jól szellőző elhelyezést. Teleltetése szigorúan szárazon, hűvös és fagymentes helyiségben (5–10 °C között) történjen, ahol a Gymnocalycium gaponii természetes módon erősen összezsugorodik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium gaponii könnyen felismerhető az erősen lapított növénytestéről, a kevés (többnyire csak 5–9), rendkívül széles és lapos bordájáról, valamint a kevés számú (3–5), testre simuló peremtöviséről. Leginkább a Gymnocalycium capillense, a Gymnocalycium sutterianum és a Gymnocalycium calochlorum taxonokhoz hasonlít. Megkülönbözteti azoktól a jóval kevesebb és laposabb bordája, a középtövis teljes hiánya, a kevesebb és merevebb peremtövise, valamint a test sötétebb, mattabb zöld bőrszövete.
Taxonómia és filogenetika
A fajt 2001-ben írta le Gert Neuhuber. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok és morfológiai bélyegek alapján a taxon a Gymnocalycium nemzetségen belül a Microsemineum alnemzetségbe tagozódik be. A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Sierra de Córdoba izolált völgyeiben és domboldalain élő populációk között jelentős mikro-evolúciós differenciálódás zajlott le. A specifikus ökológiai fülkékhez való alkalmazkodás és a földrajzi elszigeteltség tartja fenn a Gymnocalycium gaponii stabil fejlődési vonalát és morfológiai különállását.
Taxonómia és filogenetika
A Gymnocalycium gaponii (Neuhuber, 2001) rendszertani megítélése és érvényessége nem egységes a modern nómenklatúrában:
- Önálló fajként kezeli a Gymnocalycium nemzetségen belül a POWO és az IPNI, fenntartva a szerző (Gert Neuhuber, 2001) eredeti, az osztrák Gymnocalycium szakfolyóiratban leközölt leírását.
- Szinonimaként hivatkozik rá a Caryophyllales Network globális kaktusz-konszenzusos adatbázisa (Nadja Korotkova et al. 2021). A nemzetség legújabb szinonimikai revíziója során (syn. sec. Hunt 2016, Kew 2019) a taxont nem tekintik független fejlődési vonalnak, hanem a korábban leírt Gymnocalycium capillense szinonimájaként határozzák meg. Ezt a megközelítést előzte meg Bohumil Milt (2015) nómenklatúrai áthelyezése is, aki a növényt varietás rangra süllyesztette `var. gaponii` néven a Cactaceae Systematics Initiatives folyóiratban.