Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 25., 11:23-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus) A.Berger, Kakteen: 221, 341. 1929 sec. Charles 2009 | synonym = Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum Schütz ex H.Till & W.Till in Gymnocalycium 4: 51. 1991}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Gymnocalycium'' ógörög szóösszetétel, csupaszcsészét jelent, a ''gymnos'' (csupasz, meztelen) és ''calyx'' (kehely) szavakból származik, j…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gymnocalycium bodenbenderianum

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium bodenbenderianum
Google képek Bing képek
Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Gymnocalycium bodenbenderianum
Rendszertani besorolás
Faj Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum

Tudományos név

  • Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus) A.Berger, Kakteen: 221, 341. 1929 sec. Charles 2009
    elfogadott, érvényes név
  • Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum Schütz ex H.Till & W.Till in Gymnocalycium 4: 51. 1991
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Gymnocalycium ógörög szóösszetétel, csupaszcsészét jelent, a gymnos (csupasz, meztelen) és calyx (kehely) szavakból származik, jellemezve a virágcső, a magház és a magház alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltát.
  • A szinonim fajnév, a riojense az argentínai, La Rioja tartománybeli (provincia) La Rioja városról kapta a nevét.
  • A tárgyalt szinonim alfaj, a subsp. piltziorum Jörg Piltz és felesége, Brigitta Piltz német Gymnocalycium szakértőkről és magkereskedőkről emlékezik meg, akik a taxont felfedezték.
Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium bodenbenderianum szinonimái

  • (A(z) Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum a(z) Gymnocalycium bodenbenderianum szinonimája)*
  • Echinocactus bodenbenderianus
  • = Gymnocalycium triacanthum
  • = Gymnocalycium asterium var. paucispinum, ≡ Gymnocalycium stellatum var. paucispinum, ≡ Gymnocalycium paucispinum
  • = Gymnocalycium kozelskyanum
  • = Gymnocalycium piltziorum
  • = Gymnocalycium riojense
  • = Gymnocalycium riojense subsp. kozelskyanum
  • = Gymnocalycium riojense subsp. paucispinum
  • = Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum
  • = Gymnocalycium riojense var. guasayanense, ≡ Gymnocalycium riojense subsp. guasayanense
  • = Gymnocalycium riojense var. guthianum
  • = Gymnocalycium riojense var. mirandaense
  • = Gymnocalycium riojense var. pipanacoense
  • = Gymnocalycium riojense var. platygonum, ≡ Gymnocalycium platygonum
  • = Gymnocalycium riojense var. sanjuanense
  • = Gymnocalycium stellatum subsp. occultum, ≡ Gymnocalycium occultum, ≡ Gymnocalycium occultum
  • = Gymnocalycium riojense subsp. vertongenii
  • = Gymnocalycium basiatrum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Nyomott gömb alakú, nem sarjadzó hajtású, idősödve gyakran barnás(zöld), fiatalon kékeszöld, tompán „érdes” felszínű növény. Szukkulens szára általában 12 (10–17) bordákból (bordából) áll, amelyek között mély és keskeny barázdák húzódnak. A bordákat az areolák alatt állalakúan kidomborodó, egyébként lapos púpok (szemölcsök) tagolják, közöttük keskeny, enyhe barázdával. Az axillák nincsenek külön jellemezve. A tövisek száma 3–5, kis szögben elállnak a testtől, a csúcsuk még jobban elhajlik a hajtástól, illetve oldalra hajlik. Később sugárirányban (peremtövisként) állnak, de felül nincs tövis; közelebb helyezkednek el a testhez, erőteljesek, merevek, (20)–25 mm hosszúak, színük barnás rózsaszínű, sötétebb csúccsal. Különálló középtövis nem fejlődik (középtövise nincs). Valódi levél vagy levelek a törzsszukkulens felépítés miatt hiányoznak. A gyökér és gyökérzet morfológiáját a forrásszöveg nem részletezi.

Generatív test

Virág

A virágzat hiányzik. A virágok (virágai) lilás-rózsaszínűek, 7–8 cm hosszúak, és kinyílva 6 cm szélesek.

  • Takarólevelek: A virágtölcsér külső részén a szgurnak megfelelő leírás alapján szürkészöld, néhány lilás-rózsaszín szélű kerek pikkely található, amelyek a fejlődő virágalapzatot és a leendő lepellevél (lepel) köröket borítják; a csészelevelek (csésze) és a szirmok (párta, sziromlevél, belső lepellevél, külső lepellevél) anatómiai tagolódása és pontos méretei az első leírás ezen szakaszában nincsenek részletezve.
  • Ivarlevelek: Az ivarszervek – így a porzószálak, a portokok, a termő, a bibeszál és a bibe – alaktani jellemzőit a megadott forrásszöveg nem tartalmazza.

Termés

A termése bunkóalakú, orsószerű, 3 cm hosszú, 1 cm széles, szürkészöld színű, felületén néhány lilás-rózsaszín szélű kerek pikkely látható.

  • Magja: Magvai félgömb alakúak, 1 mm hosszúak és 1,2 mm szélesek, fénylő barnák, halvány szegéllyel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína, La Rioja tartomány.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Sierra Velasco hegyein él, 1200 m tengerszint feletti magasságban, vulkanikus kőzeten kialakult vékony talajokon, ahol ritkás cserjék és pázsitfüvek között tenyészik. A kísérő cserjevegetációt a Larrea, Bulnesia (a szövegben: Bulresia) és Acacia nemzetség fajai alkotják. A körülöttük élő kaktusztársulás tagjai: Thephrocactus sp., Opuntia sulfurea, Cereus aethiops (?), valamint a Gymnocalycium schickendantzii.

Kultúrában tartás

Enyhén savanyú talajban könnyen tartható faj. Ezt a tőzegtartalmú talajt úgy tehetjük ásványi anyagokban gazdagabbá és ideálisabb kémhatásúvá, ha aprított andezitet adunk hozzá harmadrészben. Erős napfényen főleg a magoncok megéghetnek, így enyhe árnyékolást igényelnek, de csak annyit, hogy barnás színük megmaradjon és erőteljes töviseik fejlődjenek. Jó megoldás, ha a délelőtti nap néhány órán keresztül közvetlenül is éri. Az idős egyedeket elég másfél-kéthetente öntöznünk a fő fejlődési idejükben (márciustól szeptemberig). Száraz talajjal, további öntözés nélkül teleltessük, 5–10 °C-on. Magról könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A viszonylag későn leírt Gymnocalycium riojense faj alfajaként lett besorolva a nagyfokú hasonlóság miatt, de önálló elterjedése, felálló, erőteljes tövisei és lilás-rózsaszín virágai miatt az alapfajtól jól elkülönül. Az alapfajnak (Gymnocalycium riojense törzsalak) ezzel szemben barnás virága, valamint gyengébb, sötétebb, a testre hajló tövisei vannak. A taxon bizonyos fokú belső változékonyságot mutat.

Taxonómia és filogenetika

A taxont önálló fajként Gymnocalycium piltziorum néven Bohumil Schütz írta le 1982-ben, majd 1991-ben helyezték át alfaji rangra a frici eredetű név érvényesítésekor. Albert Buxbaum (Buxbaum) szerint a Quehliana series-be (sorozatba) tartozik. Hans Till és Walter Till rendszere alapján a subgenus Microsemineum alnemzetség, sectio Microsemineum szekció, subsectio Pileisperma alszekció, series Pileisperma sorozatának tagja.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Papp László
  • Kép: Papp László (ifj. Papp László)
  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 142. kártya