Austrocactus coxii
| Austrocactus coxii | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Austrocactus |
| Faj | Austrocactus coxii |
Tudományos név
- Austrocactus coxii (K.Schum.) Backeb.
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin australis (= déli) és a cactus szavakból származik, utalva a nemzetség dél-amerikai, déli elterjedésére.
- A fajnév Guillermo Cox chilei természettudós és utazó nevét őrzi, aki Patagóniában végzett kutatásokat.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: Karl Moritz Schumann: Gesamtbeschreibung der Kakteen, 422. oldal, 1898. mint Echinocactus coxii.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg 1959-ben.


A(z) Austrocactus coxii szinonimái
- ≡ Echinocactus coxii, ≡ Malacocarpus coxii
- = Austrocactus longicarpus, ≡ Austrocactus coxii subsp. longicarpus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hajtása rövid oszlopos vagy hengeres, gyakran elfekvő, esetenként járulékos gyökereket fejlesztő. Magányos vagy kisebb csoportokat alkotó növény. A szár legfeljebb 60 cm magas és körülbelül 5 cm átmérőjű. Színe sötét- vagy szürkészöld.
Szemölcsök
6–10 bordája van, amelyek jól fejlett dudorokra tagolódnak. A bordák erősen szemölcsösek, a nemzetségre jellemző módon.
Areolák
Az areolák a dudorok csúcsán helyezkednek el, közel állnak egymáshoz.
Tövisek
- Középtövis: 1–4 db, erős, egyenes vagy enyhén kampós, világosbarna vagy fehéres, legfeljebb 4 cm hosszú
- Peremtövis: 6–10 db, vékony, gyakran egymásba fonódó, legfeljebb 1 cm hosszú
A tövisek világosbarnák vagy fehéresek. A középtövisek jóval erősebbek a peremtöviseknél.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: a virágok nappal nyílnak, halványvörösek, rózsaszínes árnyalatúak vagy sárgás tónusúak. A virágok legfeljebb 3,5 cm hosszúak és ugyanilyen átmérőjűek.
- Ivarlevelek: részletes adatok nem állnak rendelkezésre.
Termés
Termése húsos bogyó.
- Magja: fekete színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Argentína és Dél-Chile patagóniai területei. A Kew jelenleg Argentína déli részéről fogadja el biztos előfordulását.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: patagóniai sziklás, kavicsos és száraz füves területeken él. Gyakran kövek között vagy sziklás lejtőkön fordul elő. A térség hideg teleiről és gyakori havazásairól ismert.
Kultúrában tartás
Jó vízáteresztő képességű, ásványi jellegű talajt igényel. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést kíván, de a gyökerek érzékenyek a tartós nedvességre. Télen szárazon tartandó. A nemzetség egyik leghidegtűrőbb faja, természetes élőhelyén rendszeresen elviseli a havazást és a fagyokat.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Austrocactus hibernus és a Austrocactus colloncurensis fajokhoz hasonlóan gyakran elfekvő hajtásokat fejleszt. Azoktól hosszabb középtövisei és a bordák erősebb dudorossága különíti el. A nemzetségen belül a járulékos gyökereket fejlesztő, elfekvő szárú fajok csoportjába tartozik.
Taxonómia és filogenetika
Az Austrocactus nemzetség Austrocactus szekciójának tagja. Korábban több szerző az Austrocactus intertextus név alatt tárgyalta. A modern rendszertani munkák önálló fajként fogadják el. A nemzetség teljes revízióját 2025-ben morfológiai és genomszintű SNP-adatok alapján végezték el.
Egyéb
Az Austrocactus-fajok között az egyik legdélebbi elterjedésű taxon. Patagóniai eredete miatt a gyűjtők körében különösen értékes hidegtűrő kaktusznak számít. A természetben gyakran részben a talaj felszínén fekvő vagy kövek közé húzódó hajtásokat fejleszt.
Szerzők
- Szöveg:
Forrás
- Kew Science – Plants of the World Online
- Schumann: Gesamtbeschreibung der Kakteen (1898)
- Backeberg: Die Cactaceae (1959)
- Sarnes és mtsai.: Systematic and taxonomic revision of the genus Austrocactus (Taxon 74(2), 2025)
- Llifle Encyclopedia of Cacti