Austrocactus coxii

Austrocactus coxii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Corryocactinae
Nemzetség	Austrocactus
Faj	Austrocactus coxii

Tudományos név

Austrocactus coxii (K.Schum.) Backeb.
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin australis (= déli) és a cactus szavakból származik, utalva a nemzetség dél-amerikai, déli elterjedésére.
A fajnév Guillermo Cox chilei természettudós és utazó nevét őrzi, aki Patagóniában végzett kutatásokat.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Karl Moritz Schumann: Gesamtbeschreibung der Kakteen, 422. oldal, 1898. mint Echinocactus coxii.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg 1959-ben.

A(z) Austrocactus coxii szinonimái

≡ Echinocactus coxii, ≡ Malacocarpus coxii
= Austrocactus longicarpus, ≡ Austrocactus coxii subsp. longicarpus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása rövid oszlopos vagy hengeres, gyakran elfekvő, esetenként járulékos gyökereket fejlesztő. Magányos vagy kisebb csoportokat alkotó növény. A szár legfeljebb 60 cm magas és körülbelül 5 cm átmérőjű. Színe sötét- vagy szürkészöld.

Szemölcsök

6–10 bordája van, amelyek jól fejlett dudorokra tagolódnak. A bordák erősen szemölcsösek, a nemzetségre jellemző módon.

Areolák

Az areolák a dudorok csúcsán helyezkednek el, közel állnak egymáshoz.

Tövisek

Középtövis: 1–4 db, erős, egyenes vagy enyhén kampós, világosbarna vagy fehéres, legfeljebb 4 cm hosszú
Peremtövis: 6–10 db, vékony, gyakran egymásba fonódó, legfeljebb 1 cm hosszú

A tövisek világosbarnák vagy fehéresek. A középtövisek jóval erősebbek a peremtöviseknél.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virágok nappal nyílnak, halványvörösek, rózsaszínes árnyalatúak vagy sárgás tónusúak. A virágok legfeljebb 3,5 cm hosszúak és ugyanilyen átmérőjűek.

Ivarlevelek: részletes adatok nem állnak rendelkezésre.

Termés

Termése húsos bogyó.

Magja: fekete színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Argentína és Dél-Chile patagóniai területei. A Kew jelenleg Argentína déli részéről fogadja el biztos előfordulását.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: patagóniai sziklás, kavicsos és száraz füves területeken él. Gyakran kövek között vagy sziklás lejtőkön fordul elő. A térség hideg teleiről és gyakori havazásairól ismert.

Kultúrában tartás

Jó vízáteresztő képességű, ásványi jellegű talajt igényel. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést kíván, de a gyökerek érzékenyek a tartós nedvességre. Télen szárazon tartandó. A nemzetség egyik leghidegtűrőbb faja, természetes élőhelyén rendszeresen elviseli a havazást és a fagyokat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Austrocactus hibernus és a Austrocactus colloncurensis fajokhoz hasonlóan gyakran elfekvő hajtásokat fejleszt. Azoktól hosszabb középtövisei és a bordák erősebb dudorossága különíti el. A nemzetségen belül a járulékos gyökereket fejlesztő, elfekvő szárú fajok csoportjába tartozik.

Taxonómia és filogenetika

Az Austrocactus nemzetség Austrocactus szekciójának tagja. Korábban több szerző az Austrocactus intertextus név alatt tárgyalta. A modern rendszertani munkák önálló fajként fogadják el. A nemzetség teljes revízióját 2025-ben morfológiai és genomszintű SNP-adatok alapján végezték el.

Egyéb

Az Austrocactus-fajok között az egyik legdélebbi elterjedésű taxon. Patagóniai eredete miatt a gyűjtők körében különösen értékes hidegtűrő kaktusznak számít. A természetben gyakran részben a talaj felszínén fekvő vagy kövek közé húzódó hajtásokat fejleszt.

Szerzők

Szöveg:

Forrás

Kew Science – Plants of the World Online
Schumann: Gesamtbeschreibung der Kakteen (1898)
Backeberg: Die Cactaceae (1959)
Sarnes és mtsai.: Systematic and taxonomic revision of the genus Austrocactus (Taxon 74(2), 2025)
Llifle Encyclopedia of Cacti