Tylecodon buchholzianus

Tylecodon buchholzianus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség- csoport	Kalanchoeae
Nemzetség	Tylecodon
Faj	Tylecodon buchholzianus

Tudományos név

• Tylecodon buchholzianus (Schuldt & P.Stephan) Toelken, Bothalia 12: 379. 1978
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév (Tylecodon) az ógörög tylos (gumó, dudor) és codon (harang) szavakból származik. A név a nemzetség fajaira jellemző, megvastagodott, gumós törzsre (caudexre), illetve a harang alakú virágokra utal.

• A fajnév Wilhelm Buchholz (1888–1961) német növénygyűjtő és kertész emlékét őrzi, aki Dél-Nyugat-Afrikában (ma Namíbia) számos pozsgás növényt gyűjtött.

Típuspéldány

• Első leírása: Karl Schuldt és Paul Stephan: Cotyledon buchholziana, Kakteenkunde (1937): 111. (1937).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Helmut Richard Toelken (1978).

Homotípusos szinonimák

• Cotyledon buchholziana Schuldt & P.Stephan in Kakteenkunde 1937: 111 (1937)
• Tylecodon buchholzianus var. buchholzianus
• Tylecodon buchholzianus var. fasciculatus G.Will.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Törzs (caudex)

Lombhullató, gumós törzsű pozsgás félcserje. A növény föld feletti része rendszerint egy rövid, vaskos, idővel erősen repedezett kérgű caudexből fejlődik. Idős példányoknál a caudex átmérője elérheti a 8–15 cm-t, kedvező körülmények között ennél nagyobbra is fejlődhet.

A kéreg szürkésbarna vagy barnásszürke, parafaszerű, mélyen repedezett.

Ágak

A caudexből nagyszámú, rendkívül vékony, kuszán elágazó hajtás fejlődik.

Az ágak eleinte felállók, később minden irányba szétterülnek, gyakran cikcakkosan megtörnek. Átmérőjük rendszerint csupán 1–3 mm.

A fiatal hajtások szürkészöldek vagy barnászöldek, idővel fásodnak.

Levelek

A levelek kizárólag a vegetációs időszakban jelennek meg.

Aprók, hengeresek vagy enyhén bunkósak, 5–15 mm hosszúak, 2–4 mm vastagok. Színük szürkészöld, gyakran finom viaszbevonattal.

A levelek rövid életűek. A száraz évszak kezdetén teljesen lehullanak, ilyenkor a növény hosszabb ideig teljesen levéltelen marad.

Ez a nyugalmi időszak természetes jelenség, nem a növény pusztulását jelzi.

Generatív test

Virág

A virágok a nyugalmi időszak végén vagy a friss hajtások megjelenésével egy időben fejlődnek.

Egyesével vagy kisebb csoportokban jelennek meg a fiatal hajtások csúcsán.

A virágok csöves-harang alakúak, 20–35 mm hosszúak. Színük rendkívül változatos lehet: zöldesfehér, sárgászöld, krémszínű, rózsaszínes vagy barnás árnyalatú, a cső külső oldalán gyakran vörösesbarna csíkokkal vagy finom pontozottsággal.

Az öt sziromcimpája kissé visszahajló.

A porzók a pártacső belsejében helyezkednek el, a bibeszál karcsú, a bibe fejecses.

Természetes élőhelyén elsősorban rovarok porozzák.

Termés

A termés apró, többmagvú toktermés.

Éréskor felnyílik, és a finom, porszerű magokat a szél, illetve az időszakos csapadék terjeszti.

A magvak csírázása röviddel az esős időszak kezdete után következik be.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Namíbia déli része, valamint a Dél-afrikai Köztársaság Észak-Fokföld (Northern Cape) tartománya.

• Élőhely: elsősorban kvarcos és gránitos kőzettörmeléken, sziklás lejtőkön, kavicsos fennsíkokon és sekély, jó vízáteresztő talajokon fordul elő.

• Tengerszint feletti magasság: többnyire 300–1200 méter.

• Éghajlat: rendkívül száraz. Az éves csapadék rendszerint 50–150 mm között változik, amely főként a téli hónapokban hullik.

A növény gyakran félig a kövek között rejtőzik. Szürkés kérge és finom hajtásrendszere kiváló rejtőszínt biztosít.

Kultúrában tartás

A faj lassú növekedésű, de megfelelő körülmények között hosszú életű és különösen dekoratív caudexet fejleszt.

Jól szellőző, nagy ásványianyag-tartalmú, kiváló vízáteresztő képességű talajkeveréket igényel.

Vegetációs időszakában mérsékelt öntözést kíván. Két öntözés között a talaj teljesen kiszáradhat.

Nyugalmi időszakában szinte teljesen szárazon tartandó.

Erős fényt kedvel, azonban a nyári déli tűző naphoz fokozatosan kell hozzászoktatni.

Tartós fagyot nem visel el. Télen 5–10 °C közötti, világos teleltetés javasolt.

A túlöntözésre különösen érzékeny; a gyökér- és caudexrothadás a leggyakoribb pusztulási ok.

Magról viszonylag jól szaporítható, de fejlődése lassú.

Egyéb

A Tylecodon nemzetség a molekuláris rendszertani vizsgálatok alapján vált külön a Cotyledon nemzetségtől. A két csoport között több morfológiai különbség is megfigyelhető: a Tylecodon fajok lombhullatók, virágaik felépítése eltérő, valamint termés- és magbélyegeik is jól elkülönítik őket.

A Tylecodon buchholzianus a nemzetség egyik legkülönlegesebb megjelenésű faja. Idős példányainak vastag, repedezett caudexe és finom, kusza ágrendszere miatt gyakran természetes bonsaihoz hasonlít, ezért a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb dél-afrikai pozsgásnak számít.

Forrás

• Plants of the World Online (Royal Botanic Gardens, Kew)
• LLIFLE – Encyclopedia of Living Forms
• World of Succulents
• Wikipédia (angol nyelvű szócikk)