Kimnachia ramulosa

Pseudorhipsalis ramulosa
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Kimnachia ramulosa
Rendszertani besorolás
Faj	Pseudorhipsalis ramulosa

Kimnachia ramulosa
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Hylocereinae
Nemzetség	Kimnachia
Faj	Kimnachia ramulosa

Tudományos név

Kimnachia ramulosa (Salm-Dyck) S.Arias & N.Korotkova, Phytotaxa 327(1): 30. 2017 sec. Korotkova & al. (2017)
elfogadott, érvényes név
Pseudorhipsalis ramulosa (Salm-Dyck) Barthlott in Bradleya 9: 90. 1991
szinonima név

A név eredete, etimológia

A Kimnachia nemzetségnevet Myron Kimnach amerikai kaktuszkutató tiszteletére adták, aki az epifiton kaktuszok, különösen a Hylocereeae kutatásában jelentős munkát végzett.
A ramulosa fajnév a latin ramulus („ágacska”, „kis ág”) szóból származik, és a növény erősen elágazó hajtásrendszerére utal.

Típus

Típuspéldány: A lektotípust Myron Kimnach jelölte ki 1993-ban: az US herbáriumban őrzött fénykép a berlini herbáriumban (B) korábban őrzött, de megsemmisült típuspéldányról; a gyűjtő és a gyűjtési hely ismeretlen, a példányt 1834 előtt gyűjtötték.
Első leírása: Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck, Cereus ramulosus néven, Hortus Dyckensis: 340. 1834.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Salvador Arias és Nadja Korotkova, 2017.

A(z) Kimnachia ramulosa szinonimái

≡ Cereus ramulosus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Epifita, cserjés növekedésű kaktusz, amely tövétől erősen elágazik. A növény felegyenesedő habitusú, idősebb korban a hajtások lecsüngővé válnak. Az elsődleges hajtások bázisukon hengeresek, legfeljebb 70 mm hosszúak, csúcsuk felé lapítottak, szélességük legfeljebb 25 mm. A másodlagos hajtások tövükön szintén hengeresek, 10–80 mm hosszúak, nagy részük azonban lapított, szalagszerű és lándzsa alakú, mintegy 15 mm széles szártagokat alkot. A lapított szártagok bőrszerűek, kissé pozsgásak, szélük tompán csipkézett vagy sekélyen fogazott, napfénynek kitett helyen gyakran lilás árnyalatúvá válhatnak. Levél nem fejlődik. Az areolák a lapított szártagok szélein, egymástól 10–25 mm távolságban helyezkednek el, és kopaszok. A tövisek hiányoznak. A faj gyökérzetének részletes morfológiai adatait a felhasznált források nem közlik.

Generatív test

Virág

A virág a másodlagos szártagok oldalsó szélein fejlődik, rendszerint márciusban jelenik meg. A virág 7–12 mm hosszú, átmérője legfeljebb mintegy 15 mm. A virágcső rövid, 2–5 mm hosszú, körülbelül 3 mm átmérőjű, és zöldesfehér, illetve világos rózsaszín vagy vörösesbarna lehet. A virág aktinomorf, és az egyes areolákból rendszerint egy-két virág fejlődik.

Takarólevelek: A lepellevelek fehéres vagy sárgásfehérek; a külső lepellevelek kisebbek, a belsők tojásdadok, 3–6 mm hosszúak, krémfehérek.
Ivarlevelek: A porzószálak krémfehérek, a portokok vörösek; a termő és a bibeszál fehér, a bibe szintén fehér. A virágokban az önbeporzás jellemző.

Termés

A termés gömbölyded vagy tojásdad, 4–8 mm hosszú, áttetsző fehér vagy rózsaszínes. Felületét mintegy 10 rózsaszín pikkely borítja. A termések a lapított szártagok két szélén, a virágok helyén fejlődnek, és tömeges megjelenésükben a fagyöngy terméseire emlékeztethetnek.

Magja: A mag ovális, mintegy 1,4 × 1 mm nagyságú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó középső, déli és öböl menti területeitől Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Costa Rica területén át Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru és Bolívia területéig, valamint Brazília északi részén és Jamaicán fordul elő. A faj nagy elterjedési területű, és különösen Közép-Amerika, a Karib-térség és Észak-Dél-Amerika trópusi területein elterjedt.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi erdőkben élő, fákon növő epifiton kaktusz. Elsősorban nedves, esőerdei környezethez kötődik. Kolumbiában az Andok területén 1000–1840 m tengerszint feletti magasságból ismert, míg más elterjedési területein mintegy 1500 m magasságig fordul elő. Természetes élőhelyén a sűrű lombkoronán átszűrődő fényhez alkalmazkodott.

Kultúrában tartás

A Kimnachia ramulosa az egyszerűbben tartható epifiton kaktuszok közé tartozik, és kisebb tartási hibákat is viszonylag jól tolerál. Hosszú életű növény, amely függőkosárban különösen mutatós, mivel idősebb példányainak hajtásai lecsüngenek.

Világos, de szűrt fényű helyet igényel. A közvetlen, erős délutáni napsütés a lapított szártagok megperzselődését, sárgulását vagy foltosodását okozhatja. Teljesen árnyékos helyen azonban a növekedés lelassulhat, és a virágzás elmaradhat. A természetes élőhely fényviszonyainak utánzása, vagyis a lombkoronán átszűrődő fény biztosítása kedvező.

Nem szárazságtűrő növény, ezért a tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel. A túlzottan nedves közeg azonban gyenge hajtásokat és gyökérrothadást okozhat. A termesztési tapasztalatok szerint télen 12–15 °C-on tartható, ilyenkor két-három hetente mérsékelt öntözést kaphat. Sok fényt és jó légmozgást igényel. Tavasszal, amikor az éjszakai hőmérséklet tartósan eléri a 10 °C-ot, szabadba helyezhető, de közvetlen, erős napsütéstől óvni kell. Nyáron rendszeres, akár kétnaponta történő öntözést igényelhet; szélsőséges melegben a termesztési tapasztalatok szerint a napi öntözés is indokolt lehet. Ősszel, amikor az éjszakai hőmérséklet 10 °C alá csökken, védett teleltető helyre célszerű visszavinni.

A kultúrában tartási tapasztalatokat Faragó Judit gyűjtötte és írta le.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Kimnachia ramulosa jellegzetes, tövétől erősen elágazó növény. Az elsődleges hajtások tövükön hengeresek, később lapítottak, a másodlagos hajtások pedig keskeny, szalagszerű, lándzsás szártagokat alkotnak. A lapított szártagokon az areolák feltűnően kicsik és tövis nélküliek. A virágok kicsik, rövid virágcsővel fejlődnek, a termések pedig fehéres vagy rózsaszínes, áttetsző, pikkelyes bogyók.

A fajt korábban több nemzetségben is kezelték, többek között Rhipsalis, Hariota, Disocactus és Pseudorhipsalis néven. A Pseudorhipsalis-tól való elkülönítését elsősorban a molekuláris filogenetikai eredmények indokolják. Morfológiailag a két csoport több bélyegben hasonló, ezért a nemzetségi elkülönítés terepen nem mindig egyszerű.

Szukkulens taxonok

A Kimnachia a Cactoideae alcsalád Hylocereeae tribuszának monotipikus nemzetsége. Epifiton életmódú, szukkulens kaktusz, amelynek tövis nélküli, lapított, szalagszerű hajtásai vannak. A növény a trópusi erdők lombkoronájában él, ahol a rendelkezésre álló fény szűrt, a levegő páratartalma pedig magas.

Taxonómia és filogenetika

A Kimnachia nemzetséget Salvador Arias és Nadja Korotkova 2017-ben állította fel a Pseudorhipsalis ramulosa elkülönítésére. A nemzetség jelenleg egyetlen fajt, a Kimnachia ramulosa-t foglalja magában, ezért monotipikus.

A faj eredeti neve Cereus ramulosus Salm-Dyck, amelyet 1834-ben írtak le a Hortus Dyckensis című munkában. Ezt követően a fajt több nemzetségbe is áthelyezték. A Pseudorhipsalis ramulosa kombinációt Wilhelm Barthlott közölte 1991-ben a Bradleya 9. kötetének 90. oldalán.

A Hylocereeae molekuláris filogenetikai vizsgálata során a korábban Pseudorhipsalis ramulosa néven kezelt taxon nagy biztonsággal a Pseudorhipsalis kládján kívül helyezkedett el. Emiatt Nadja Korotkova, Thomas Borsch és Salvador Arias 2017-ben új, monotipikus nemzetséget állított fel Kimnachia néven. A filogenetikai eredmények szerint a Kimnachia önálló evolúciós vonalat alkot, amely a Disocactus és Epiphyllum nemzetségekkel áll közeli rokonságban.

A Caryophyllales.org 2021-es fajszintű ellenőrzőlistája a Kimnachia ramulosa nevet fogadja el Nadja Korotkova és munkatársai 2017-es taxonómiai koncepciója szerint. Ugyanez a kezelés a Cereus ramulosus nevet a Kimnachia ramulosa szinonimájaként tünteti fel. A Caryophyllales.org kezelésében a fajhoz a subsp. jamaicensis és a subsp. ramulosa alfajok tartoznak.

A jelenlegi Plants of the World Online kezelés a faj elfogadott neveként szintén a Kimnachia ramulosa nevet használja, és jelenleg három elfogadott alfajt különít el: subsp. angustissima, subsp. jamaicensis és subsp. ramulosa. A subsp. angustissima elfogadása újabb taxonómiai változás a 2021-es Caryophyllales.org-kezeléshez képest.

Megjegyzés

A faj hosszú időn keresztül elsősorban Pseudorhipsalis ramulosa néven szerepelt a kaktusztani irodalomban és a termesztésben. A 2017-es filogenetikai vizsgálat alapján azonban a Pseudorhipsalis nemzetségen kívül helyezkedik el, ezért Salvador Arias és Nadja Korotkova a Kimnachia új, monotipikus nemzetségbe helyezték. Oldalunk a Caryophyllales.org taxonómiai koncepcióját követve a Kimnachia ramulosa nevet használja.

A régebbi magyar termesztési anyagokban előforduló Pseudorhipsalis ramulosa név ezért a jelenlegi Kimnachia ramulosa névvel azonos taxont jelöl.

A faj nagy elterjedési területén több morfológiailag eltérő alakot különítettek el. A Caryophyllales.org 2021-es kezelése ezek közül a subsp. jamaicensis alfajt ismeri el a subsp. ramulosa mellett. A későbbi taxonómiai kezelésekben a korábban angustissima néven kezelt alak is önálló alfaji rangot kapott subsp. angustissima néven.

Az erdőirtás, a városfejlesztés, a fakitermelés és a szarvasmarhatartás természetes élőhelyének egyes részein veszélyeztető tényezőt jelenthetnek. A faj ugyanakkor nagy elterjedési területtel rendelkezik; a felhasznált természetvédelmi adatok szerint nem tekinthető veszélyeztetettnek.

Egyéb

A Kimnachia ramulosa dísznövényként egyre gyakrabban kerül termesztésbe, elsősorban függőkosarakban. A kereskedelemben időnként tévesen Rhipsalis néven kínálják, ami a korábbi Rhipsalis és Pseudorhipsalis nemzetségi besorolásból is ered.

A magyar termesztési tapasztalatokat Faragó Judit gyűjtötte; a készülő Pozsgáslap-anyagot Papp László lektorálta és egészítette ki.

Forrás