Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus schmiedickeanus
Alfaj	Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele

Tudományos név

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 5: 14. 1998 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve a kerek, kúpos csiga alakú termésére utal, a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból.
A fajnév Karl Schmiedicke (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi.
Az alfaj neve a görög makros („nagy”) és chele („karom”, „olló”) szavakból származik. Az elnevezés a tövisek jellegzetes, felfelé hajló, csavart, a madárkaromhoz hasonló alakjára utal.

Az alfaj eredeti neve Echinocactus macrochele volt, amelyet Erich Werdermann írt le 1931-ben.

Típus

Az alfajt eredetileg Echinocactus macrochele Werderm. néven Erich Werdermann írta le 1931-ben a Notizblatt des Botanischen Gartens und Museums Berlin-Dahlem 11. kötetében, a 270. oldalon.

Az eredeti lelőhely a mexikói San Luis Potosí államban, Matehuala környékén található.

A(z) Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele szinonimái

≡ Echinocactus macrochele, ≡ Strombocactus macrochele, ≡ Turbinicarpus macrochele, ≡ Toumeya macrochele, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. macrochele, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. macrochele, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. macrochele
= Turbinicarpus macrochele subsp. frailensis
= Turbinicarpus macrochele subsp. kupcakii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. kupcakii
− Turbinicarpus macrochele subsp. valteri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény kisméretű, többnyire magányosan fejlődő, gömbölyded vagy kissé hengeres testű kaktusz. A szár mintegy 1,5–3 cm magas és 2–4 cm átmérőjű lehet. Színe szürkészöldtől barnászöldig változik, alsó része idősebb korban barnásabb lehet. A csúcsot fehér gyapjú borítja.

A szár bordákra nem tagolódik, hanem jól fejlett, kúpos vagy tompán gúlás szemölcsökből áll. A szemölcsök körülbelül 1,3 cm vastagok és legfeljebb 6 mm magasak. Az axillák kopaszok, a csúcsi areolák kerekdedek vagy oválisak, mintegy 2,5–3,5 mm átmérőjűek és fehér gyapjasak.

A gyökér erős, megvastagodott karógyökér, amely a növény száraz élőhelyéhez való alkalmazkodásban fontos szerepet játszik.

Az areolákból általában 2–5, ritkábban legfeljebb 6 tövis fejlődik. A tövisek nem egyforma hosszúságúak, legfeljebb körülbelül 4 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek. Gyakran világosbarna színűek, felfelé hajlanak, csavarodottak, és jellegzetesen karomszerű megjelenésűek.

Generatív test

Virág

A virágok a fiatalabb areolák közelében, a növény csúcsán jelennek meg. A virág keskeny tölcsér alakú, mintegy 2–3 cm hosszú és legfeljebb 3,5 cm átmérőjű.

A virágok színe fehér, a takarólevelek középvonalán halvány rózsaszínes-barnás vagy vörösesbarna sáv húzódhat. A porzók sárgák, a bibe rózsaszínű.

Termés

A termés bogyótermés, körülbelül 6–7 mm hosszú és 4–5 mm átmérőjű, világosbarna színű.

A magvak tojásdadok, körülbelül 1,4–1,5 mm hosszúak, feketék és finoman gumós felületűek.

Elterjedés és élőhely

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele endemikus Mexikóban, elsősorban San Luis Potosí államban, Matehuala környékén. Természetes élőhelyén xerofil cserjésben, száraz, sivatagi jellegű területeken fordul elő. A növény kis termetű, földközeli növekedése és erős gyökérzete a száraz élőhelyhez való alkalmazkodást szolgálja.

Kultúrában tartás

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele lassú növekedésű, gyűjteményben jól tartható, de a túlöntözésre érzékeny kaktusz. Meleg, világos, napos helyet igényel. A tömött, kompakt növekedéshez erős fény szükséges.

Jó vízáteresztő, ásványi összetételű ültetőközeg ajánlott. Megvastagodott gyökérzete miatt különösen fontos, hogy az öntözések között a közeg teljesen kiszáradjon. A túl sokáig nedves közeg a gyökér rothadását okozhatja.

A téli nyugalmi időszakban hűvös, száraz tartás javasolt. A növény hidegtűrő képessége csak száraz állapotban érvényesül megfelelően; nedves közegben az alacsony hőmérséklet különösen veszélyes.

Szaporítása főként magvetéssel történik. A termesztésben oltva is nevelhető, de saját gyökérzetén tartva természetesebb formát és kompaktabb növekedést mutathat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus schmiedickeanus fajon belül a subsp. macrochele egyik fontos megkülönböztető bélyege a kisméretű, alacsony szár, a rövid és kevés tövis, valamint azok jellegzetes, gyakran felfelé hajló, csavarodott, karomszerű alakja.

A subsp. macrochele rendszerint zömökebb megjelenésű, mint a faj törzsalakja, szemölcsei rövidebbek és tömörebbek. A virágok fehérek, halvány rózsaszínes-barnás középsávval, a bibe pedig rózsaszínű.

A növényt a gyűjteményekben korábban több különböző nemzetségben és rendszertani rangon is kezelték, ezért régebbi címkéken többek között Echinocactus macrochele, Strombocactus macrochele, Toumeya macrochele vagy Turbinicarpus macrochele néven is előfordulhat.

Szukkulens taxonok

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele a Cactaceae családba tartozó, erősen pozsgás kaktusz. Kis mérete, megvastagodott gyökérzete és száraz élőhelyhez alkalmazkodott gömbös szára a xeromorf pozsgás életmód jellegzetes bélyegei.

Taxonómia és filogenetika

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele a Cactaceae család, Turbinicarpus nemzetségének egyik alfaja.

A taxont Erich Werdermann 1931-ben Echinocactus macrochele néven írta le. Később több különböző nemzetségbe és rendszertani rangba helyezték. Nigel Paul Taylor 1998-ban a Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként kombinálta újra, Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele néven.

Az IPNI szerint a jelenlegi név Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor, Cactaceae Consensus Initiatives 5: 14 (1998). A basionym az Echinocactus macrochele Werderm.

A POWO és a World Checklist of Vascular Plants jelenleg elfogadott alfajként kezeli. A Caryophyllales.org Turbinicarpus schmiedickeanus fajkörének taxonómiai rendszerében is szerepel a subsp. macrochele.

A Turbinicarpus nemzetség taxonómiája történetileg változatos volt: a macrochele alakot korábban az Echinocactus, Strombocactus, Toumeya, Neolloydia, Pediocactus és Turbinicarpus nemzetségek valamelyikében kezelték. A jelenlegi WCVP/POWO-koncepcióban Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként szerepel.

Egyéb

A macrochele alfaj különösen érdekes a Turbinicarpus taxonómiai története szempontjából. Ez volt az egyik első olyan taxon, amelyet később a Turbinicarpus nemzetségbe soroltak: eredetileg Erich Werdermann Echinocactus macrochele néven írta le 1931-ben.

A macrochele név a kaktuszok között jól ismert maradt akkor is, amikor a taxont különböző rendszerekben eltérő nemzetségben vagy rangon kezelték. A régi gyűjteményi és szakirodalmi névhasználat ezért ma is gyakran találkozik a Turbinicarpus macrochele névvel.

Forrás