Discocactus placentiformis
| Discocactus placentiformis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Discocactus |
| Faj | Discocactus placentiformis |
 
| |
Tudományos név
- Discocactus placentiformis (Lehm.) K.Schum. in Engler & Prantl, Nat. Pflanzenfam. 3(6a): 190. 1894 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Discocactus nemzetségnév a görög δίσκος (diskos, „korong”) és a kaktuszra utaló cactus szóból ered, a növények lapított, korongszerű alakjára utalva.
- A placentiformis fajnév a latin placenta („lepény”, „lapos sütemény”) és a -formis („alakú”, „formájú”) elemekből származik. Jelentése „lepény alakú”, amely a növény jellegzetesen lapított, koronghoz hasonló szárára utal.
Típus
- Első leírása: Johann Georg Christian Lehmann 1826-ban Cactus placentiformis néven írta le a fajt az Index Seminum című kiadványban, a 17. oldalon.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann 1894-ben, a Die natürlichen Pflanzenfamilien című műben, a 3. kötet 6a füzetének 190. oldalán.
A(z) Discocactus placentiformis szinonimái
- ≡ Cactus placentiformis, ≡ Melocactus placentiformis, ≡ Echinocactus placentiformis
- = Melocactus besleri
- = Discocactus insignis
- = Discocactus lehmannii
- = Discocactus linkii
- = Discocactus alteolens, ≡ Discocactus placentiformis var. alteolens, ≡ Discocactus placentiformis subsp. alteolens, ≡ Echinocactus alteolens, ≡ Echinocactus alteolens, ≡ Cactus alteolens
- = Echinocactus tricornis, ≡ Discocactus tricornis
- = Discocactus alteolens
- = Discocactus besleri
- = Discocactus latispinus
- = Discocactus pugionacanthus, ≡ Discocactus placentiformis var. pugionacanthus, ≡ Discocactus placentiformis subsp. pugionacanthus
- = Discocactus pulvinicapitatus, ≡ Discocactus latispinus subsp. pulvinicapitatus
- = Discocactus crystallophilus
- = Discocactus pseudolatispinus, ≡ Discocactus latispinus subsp. pseudolatispinus
- = Discocactus placentiformis subsp. multicolorispinus
- − Discocactus multicolorispinus, − Discocactus placentiformis subsp. multicolorispinus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Discocactus placentiformis magányosan növő, lapított gömb vagy korong alakú kaktusz. A szár 3,5–8 cm magas, átmérője rendszerint 12–14 cm, de a különböző élőhelyeken fejlődő példányoknál 6–22 cm közötti méret is előfordulhat. Színe világoszöld, sötétzöld vagy kékeszöld. A szár alakját és méretét az élőhelyi körülmények, különösen a talaj jellege is befolyásolja.
A bordák száma többnyire 10–16, de 22 is lehet. Alacsonyak, legfeljebb körülbelül 1,5 cm magasak, lefutásuk függőleges vagy enyhén spirális. A bordák az areolák környezetében kiszélesednek. A szemölcsök alig kiemelkedők, illetve a bordákon csak enyhe tagoltságot okoznak.
Az areolák kerekek vagy oválisak, egy-egy bordán általában 5–8 helyezkedik el belőlük. A fiatal areolák gyapjasak, az idősebbeken erőteljes tövisek fejlődnek.
A tövisek színe változatos: világosszürke, vörösesbarna, barna vagy csaknem fekete lehet, gyakran sötétebb csúccsal. Az életkor előrehaladtával rendszerint kiszürkülnek. Általában 3–5, esetenként akár 9 peremtövis fejlődik areolánként. Ezek 1–3 cm hosszúak, vastagok, gyakran lapítottak és karomszerűen hajlottak. Az oldalsó tövisek közül egyesek hosszabbak, lefelé irányulók. Középtövis rendszerint nem alakul ki, de egyes példányokon egy felálló, 1,5–2 cm hosszú középső tövis is megjelenhet.
A kifejlett növény csúcsán jellegzetes, gyapjas virágzó zóna, úgynevezett cephalium fejlődik. Ez általában 3,5 cm magas és 4–6 cm átmérőjű. Felszínét krémfehér, szürkésfehér vagy szürkésbarna gyapjú borítja, amelyből 1,5–2,5 cm hosszú, fekete serték emelkednek ki.
A levél és a levelek a kifejlett növényen nem jelennek meg tartós, fotoszintetizáló képletként; a fotoszintézis feladatát a zöld szár látja el.
Gyökérzet
A gyökérzet elágazó. A növény természetes élőhelyén sziklás, köves talajban fejlődik, ezért termesztéskor is laza, gyors vízelvezetésű közeg szükséges.
Discocactus placentiformis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Generatív test
Virág
A virág a cephaliumból fejlődik, éjszaka nyílik, és erőteljes, kellemes illatot áraszt. Fehér, karcsú tölcsér alakú, hossza elérheti a 7,5 cm-t. Egyetlen éjszaka alatt kinyílik, majd másnap gyorsan elhervad. A virágzás jellemző időszaka a nyár. A virágokat elsősorban éjszakai lepkék porozzák be.
- Takarólevelek: A csésze különálló csészelevelekre nem tagolódik, a virág külső takarólevelei a virágcsőhöz kapcsolódnak. A külső lepellevelek zöldesfehérek, körülbelül 1,8–3,5 cm hosszúak; a belső lepellevelek fehérek, 1,5–3 cm hosszúak. A párta összhatása fehér, tölcsérszerű. A húsos, olajzöld vagy barnás pikkelyekkel borított virágcső hossza körülbelül 3,4–5 cm.
- Ivarlevelek: A porzószálak 4–5 mm hosszúak, a portokok sárgák, 0,75–2 mm hosszúak. A termő magháza tojásdad, 5–7 mm hosszú és 4–6 mm széles. A bibeszál karcsú, 3–4,5 cm hosszú, a bibe 4–8 krémszínű vagy fehér lebenyre tagolódik.
Termés
A termés bunkó alakú, fehér vagy krémszínű, csúcsa esetenként rózsaszínes vagy vöröses. Hossza 3–5 cm, szélessége 0,5–1,5 cm. Éréskor hosszanti irányban felnyílik, és a virág maradványai a termésen megmaradnak.
- Magja: A magok fényes feketék, oválisak, 1,2–1,9 mm hosszúak és körülbelül 1–2 mm szélesek. Maghéjukon szabálytalan elrendeződésű, apró, mellbimbószerű kiemelkedések találhatók.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj Brazília északkeleti, délkeleti és nyugat-középső területein fordul elő. A Plants of the World Online Bahia, Minas Gerais és Mato Grosso államokat jelöli meg őshonos elterjedési területként. Különösen Minas Gerais államban, Diamantina környékén és a Serra do Espinhaço térségében ismert.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mintegy 500–1000 méteres, esetenként 1350 méterig terjedő tengerszint feletti magasságban él. Sziklás, köves talajokon, sziklahasadékokban, fűfélék között, broméliák társaságában, illetve alacsony cserjék árnyékában fordul elő. Élőhelyét a szezonálisan száraz trópusi éghajlat jellemzi. A szár alakja és mérete a talaj típusától is függ: homokkövön gyakran magasabb, kavicsos vagy homokos felszínen lapítottabb lehet.
Kultúrában tartás
A Discocactus placentiformis melegigényes, lassú növekedésű kaktusz, amely megfelelő fény- és hőmérsékleti viszonyok között idősebb korban hoz virágot. A cephalium kialakulása a növény ivarérettségének fontos jele.
- Fényigény: Világos, jó megvilágítású helyet igényel. A megfelelő fényviszonyok a virágzás szempontjából is fontosak.
- Hőmérséklet: Melegkedvelő faj; a hideg, különösen a nedves talajjal párosuló alacsony hőmérséklet károsíthatja.
- Öntözés: A növekedési időszakban mérsékelt öntözést igényel. Az öntözések között a közegnek részben vagy teljesen ki kell száradnia. A pangó vizet kerülni kell.
- Talaj: Ásványi összetevőkben gazdag, laza, jó vízáteresztő képességű kaktuszföld javasolt. A gyökérzet levegőzését és a gyors vízelvezetést biztosítani kell.
- Téli nyugalom: Világos, meleg, száraz teleltetés ajánlott. A tartósan hideg és nedves körülmények gyökérrothadást okozhatnak.
- Szaporítás: Magvetéssel szaporítható. A növény lassan fejlődik, és a virágzóképes méret eléréséhez több évre van szüksége.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj legfontosabb felismerési bélyege a lapított, korongszerű szár, a viszonylag alacsony bordák, a kevés, vastag, gyakran karomszerűen hajló tövis, valamint a kifejlett növény csúcsán kialakuló, sötét sertékkel borított gyapjas cephalium. A fehér, éjszaka nyíló, erősen illatos virágok és a bunkó alakú, fehér vagy rózsaszínes csúcsú termés szintén jellegzetesek.
A Discocactus crystallophilus, a Discocactus insignis és a Discocactus latispinus korábban külön fajként szerepelt a szakirodalomban. A Plants of the World Online ezeket a neveket a Discocactus placentiformis szinonimái között tartja számon. A tövisek száma, színe, hossza és alakja jelentős változatosságot mutat, ezért az egyes példányok azonosításakor a töviszet mellett a szár alakját, a cephaliumot és a földrajzi származást is figyelembe kell venni.
Taxonómia és filogenetika
A Discocactus placentiformis a Cactaceae családba és a Discocactus nemzetségbe tartozó elfogadott faj. A nemzetség a Caryophyllales rend tagja.
A fajt Johann Georg Christian Lehmann 1826-ban Cactus placentiformis néven írta le. Karl Moritz Schumann 1894-ben helyezte át a Discocactus nemzetségbe. A későbbi szakirodalomban számos, eltérő tövisezetű vagy eltérő termőhelyről származó alak kapott önálló faj-, alfaj- vagy változatnevet. A modern taxonómiai kezelések ezek jelentős részét a Discocactus placentiformis szinonimái közé sorolják.
A faj a Discocactus nemzetség változatos megjelenésű tagja. A nemzetségre jellemző csúcsi cephalium, az abból fejlődő éjszakai virágok és a bunkó alakú termés a faj rendszertani azonosításában is fontos bélyegek.