Kategória:Eriosyce

Az Eriosyce a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), a kaktuszfélék családjába (Cactaceae) tartozó nemzetség, amely Dél‑Amerikában, elsősorban Chilében őshonos. A nemzetséget először 1872-ben írták le, és jelenleg kb. 40–60 faj tartozik bele (taxonómiai besorolástól függően).

Az Eriosyce fajok szára gömbölyded (globuláris) vagy hengeres, néha oszlopos vagy elnyúló; többségük magányos példányként él, telepes szaporodás ritkább. A test felületén bordák helyett gyakran szemölcsök találhatók; az areolák ezek csúcsain ülnek, és innen nőnek a tövisek. A tövisek színe, hossza és sűrűsége fajonként változó – lehetnek fehérek, sárgás‑barnásak vagy sötétek. Virágaik tölcsér‑ vagy csőalakúak, feltűnő színűek — sárga, narancs, piros vagy vörös — és rendszerint a szár csúcsán, késő tavasztól nyárig nyílnak. Terméseik bogyószerűek, gyakran gyapjas‑fakós felületűek („woolly berries”), bennük magokkal.

Az Eriosyce nemzetség fajai főként Chile sivatagos, félsivatagos és andoki lejtőin fordulnak elő, de egyes fajok elterjedése a nyugati Dél‑Amerika régióira (Peru, Argentina) is kiterjed. Élőhelyük gyakran száraz, köves vagy homokos talaj, ahol a csapadék ritka, és az éjszakai‑nappali hőingás nagy.

Az Eriosyce fajok napon, világos, meleg helyet igényelnek, és laza, erősen vízelvezető talajban érzik jól magukat (kaktusztőzeg, homok, kavics keverék). Öntözésüket csak akkor kezdjük meg, amikor a talaj teljesen kiszáradt — túlöntözés gyökér- és szárrothadáshoz vezethet. Télen száraz tartás ajánlott. Szaporításuk magvetéssel lehetséges; néhány fajnak mély gyökérzete is lehet, ami miatt mély cserepet érdemes használni.

• Eriosyce chilensis — tipikus dél‑chilei faj, gömbölyded testtel és feltűnő virágokkal.
• Eriosyce kunzei — kompakt, sűrű tüskézetű, élénk narancs‑piros virágú faj.
• Eriosyce aurata — „Golden Ball” néven is ismert, aranysárga tövisekkel, gyakran gyűjtött díszfaj.
• Eriosyce rodentiophila — kis termetű, fehér tövisezetű faj, száraz és magashegyi élőhelyekhez alkalmazkodott.

A Eriosyce rendszertanilag a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába, a Notocacteae törzsbe tartozik. Több korábban külön nemzetségként kezelt csoport — például Neoporteria, Pyrrhocactus, Horridocactus, Thelocephala — ma a Eriosyce szinonimái vagy alnemzetségei.

Sok Eriosyce faj élőhelye szűk, és fokozottan ki vannak téve az élőhelypusztulásnak, klímaváltozásnak és gyűjtésnek. A gyűjtők által keresett, ritkább fajok esetében felelősségteljes tartás és fenntartható gyarapítás ajánlott.