Turbinicarpus alonsoi

Tudományos név

A nemzetség neve a kerek, kúpos csiga alakú termésére utal, a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból.
A fajnév Alonso Garcia Luna nevét viseli, aki a faj megtalálója volt.

Gyűjtő: Alonso Garcia Luna; Hely: Mexikó, Guanajuato állam, Xichu és Atarjea környéke; Időpont: 1996
Első leírása: Kakt. u. a. Sukk. 47(2) : 25–27, 1996
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Glass & Arias, 1996

Legtöbbször magányos, lapított gömbölyded alakú, csúcsán némileg vagy erősebben besüllyedt.
Átmérője 6–7 (9) cm, magassága 2–5 cm.
Gyökérzete módosult, karógyökérszerű, az idős egyedeknél akár 11 cm hosszú.

Bordái spirális lefutásúak, felül széles háromszögletűek, három nagy, háromszög alapú szemölcsből állnak, hasonlóan az Obregonia-hoz.
Szemölcsei 15 mm hosszúak, felső felületük némileg homorú, enyhe gerinccel a csúcsán lévő areoláig.

Fiatal areolákból 3–5 tövis fejlődik, a leghosszabb 20 mm, lapított, fiatalon sötétbarna, fekete-vöröses heggel.

Tövisei határozatlan irányúak, gyakran lefelé hajlóak, idősödve szürkésednek.
Sugár- és középtövis gyakran megkülönböztethetetlen, fiatal növényeken oldalra vagy sugárirányba hajló tövisek is vannak.

Átmérő: 20–28 (30) mm, hossz: 25–30 (38) mm.
Virág a hajtáscsúcs közelében fejlődik a kb. 10 mm hosszú fiatal areolákból.
Belső lepellevelek: 22 darab, 3,5–4 mm széles, 16–22 mm hosszú, lilásvöröstől rózsás magenta színű, gyakran sötétebb középsávval, hegyes, enyhén fűrészes szélekkel.
Külső lepellevelek: 12 darab, pikkely alakú, rubinvörös, széle halványabb, 3–12 mm hosszú, 2,5–3,5 mm széles.
Pericarpellum: 10 mm hosszú, 3,5–4,5 mm átmérőjű, felül sötétvöröses-lila, töve fehéres.
Bibeszál: 15 mm, fehér vagy halványrózsaszín, 2–4 mm-rel magasabb a porzóknál, hat bibeággal, legtöbbször fehér.
Porzószálak: lilásrózsaszínűek, sötétrózsaszínűek, porzók kinyílva kerekdedek, élénk vagy sötétsárgák.

Ovális, 10 mm hosszú, 5 mm átmérőjű, kopasz, vöröses-sötétlila, alja világosabb, 1–2 hosszanti repedéssel nyílik.
Magja: 1 mm hosszú, 0,75 mm átmérőjű, fekete, apró gumókkal fedett.

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Guanajuato állam északkeleti része, Xichu és Atarjea közelében.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: majdnem kopár, mészkő sziklafelszíneken, ritkás lágyszárú növényzetben, társulásban pl. Selaginella, Echeveria, Strombocactus, Mammillaria, Astrophytum, Ferocactus, Agave, Yucca fajokkal.

Talán a legnagyobb termetű Turbinicarpus faj, 4–6 éves korban válik ivaréretté, több periódusban virít.
Nem önbeporzó; több egyedet kell együtt porozni.
2–3 éves egyedek fokozatosan szoktatandók intenzívebb napfényhez, enyhén árnyékolva.
Öntözés kéthetente, vegetációs időszakban.
Októbertől márciusig szárazon, 2–10 °C-on tartandó.
Talaj: bázikus, jó vízáteresztő (mészkőzúzalék vagy alginit hozzáadásával).

Kezdetben az Obregonia monotipicá-hoz sorolták, de virítása és morfológiája egyértelműen a Turbinicarpus-hoz tartozik.
CITES I. kategória, védett faj.

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Pozsgások 109. kártya