Echinocereus sciurus

Echinocereus sciurus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Echinocereus sciurus subsp. sciurus
Rendszertani besorolás
Faj	Echinocereus sciurus

Echinocereus sciurus subsp. sciurus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus sciurus subsp. sciurus

Tudományos név

Echinocereus sciurus subsp. sciurus sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név
Echinocereus sciurus (K.Brandegee) Dams 1904
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév latin–ógörög eredetű szóösszetétel. Az „echinus” jelentése sün, amely a növény sűrű töviszetére utal, míg a „cereus” szó gyertyát vagy fáklyát jelent, és az oszlopszerű hajtásformára utal.
A fajnév latin eredetű: „sciurus” jelentése mókus. A név a virágbimbók vagy a hajtás pamacsszerű megjelenésére utal, amely a vörös mókus farkára emlékeztet.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a Kaliforniai-félsziget déli része (Mexikó)
Első leírása: Zoe 5: 192–193, 1904
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Dams, 1904

A(z) Echinocereus sciurus szinonimái

≡ Cereus sciurus, ≡ Echinocereus sciurus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sötétzöld színű, egyenes, hengeres hajtású faj, amely rendszerint a tövénél sarjadzik, és idővel kisebb telepeket alkot. A hajtások pozsgásak, felépítésük karcsú oszlopos jellegű.

Gyökérzete szálas, elágazó, helyenként megvastagodó részekkel.

Bordák

A hajtást 12–17 borda tagolja. A bordák enyhén dudorosak, nem élesen elkülönülők.

Areolák

Az areolák kerekek, egymástól kb. 5–8 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

A közép- és peremtövisek egymástól nehezen különíthetők el.

Középtövis: 2–4 db, kb. 15 mm hosszú
Peremtövis: 15–20 db, szintén kb. 15 mm hosszú. Színük sárgától halványbarnáig változik, rendszerint sötétebb csúccsal.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, átmérője meghaladja a 9 cm-t. A lepellevelek lefelé hajlók.

Lepellevelek: rózsaszínespirostól magentaszínig változnak, tövüknél világosabb árnyalatúak
Ivarlevelek: a porzószálak sárgászöldek, a portokok és a virágpor sárga színűek. A bibeszál hosszú, a lepelleveleken túlér, több mint 15 bibeággal.

A virágcsövet és a termésfalat areolák borítják, amelyekben több mint 20, kb. 20 mm hosszú tövis fejlődik, kevés rövid gyapjúval.

Termés

A termés gömb alakú, helyenként vöröses árnyalatú. Terméshúsa fehér és ragacsos.

Magja: fekete színű, kb. 1 mm nagyságú, maghéja jellegzetesen dudoros felszínű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, a Kaliforniai-félsziget legdélibb területe
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 50–100 m tengerszint feletti magasságban fordul elő, alacsony dombvidéken és gránitsziklás területeken. Ritkás cserjés növényzetben, száraz élőhelyeken más sivatagi növényfajokkal alkot társulásokat.

Kultúrában tartás

Magról történő szaporítása viszonylag nehéz. Jó vízáteresztő, magas ásványianyag-tartalmú, gránittörmeléket is tartalmazó talajkeveréket igényel.

Túlöntözésre érzékeny faj. Az öntözést célszerű február után megkezdeni; virágai rendszerint késő nyáron jelennek meg. A kifejlett növények fokozatos hozzászoktatás után erős napsütésben fejlődnek legszebben, ekkor érik el természetes termőhelyükre jellemző megjelenésüket.

Télen hűvös, akár fagypont közeli hőmérsékleten is teleltethető, bár egyes szakirodalmak magasabb teleltetési hőmérsékletet javasolnak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Legközelebbi rokona az Echinocereus bristolii, amelytől elsősorban ovális areolái és fehér, sötétebb hegyű középtövisei különböztetik meg.

Egyéb

Termőhelyén rendszerint telepképző növekedésű faj, amely természetes környezetében gránitos alapkőzethez kötődik.

Szerzők

Szöveg: Sorin Copăcescu
Fordította: Lőrincz István
Kiegészítette és szerkesztette: Papp László
Kép: Bodor János

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 172. kártya