Echinocereus stramineus

Echinocereus stramineus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus stramineus

Tudományos név

Echinocereus stramineus (Engelm.) F.Seitz, Cat. Cact. Cult.: 11. 1870 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „echinus” = sün, valamint a latin „cereus” = viaszgyertya, fáklya szavak összetételéből származik. Az előtag a növények tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű testfelépítésre utal.
A fajnév latin eredetű: „stramineus” = szalmából való, szalma-, utalva a tövisek sűrű, szalmahalomszerű megjelenésére. (A korábbi „szalmasárga” értelmezés helytelen; a latin flavens, flavescens jelentené a sárga színt.)

Típuspéldány

Első leírása: Cereus stramineus, Engelmann, Cactaceae of the Boundary, 1856
Átsorolva: Echinocereus stramineus, F. Seitz, 1870

A(z) Echinocereus stramineus szinonimái

≡ Cereus stramineus, ≡ Echinocereus stramineus, ≡ Echinocereus enneacanthus var. stramineus, ≡ Echinocereus stramineus subsp. stramineus, ≡ Echinocereus stramineus var. stramineus
= Echinocereus conglomeratus
= Echinocereus conglomeratus, ≡ Cereus conglomeratus, ≡ Echinocereus enneacanthus var. conglomeratus, ≡ Echinocereus stramineus var. conglomeratus, ≡ Echinocereus stramineus subsp. conglomeratus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gazdagon sarjadzó, nagy telepeket alkotó növény, amely több mint 500 hajtást fejleszthet. A hajtások hengeresek, akár 30 cm magasságúak és 10 cm átmérőjűek. Gyökere elágazó.

Bordák

10–13 db borda, 1–2 cm-enként enyhén dudoros.

Areolák

Kerek, kb. 4 mm átmérőjű areolák.

Tövisek

Középtövis: 1–4 db, >10 cm hosszú, hegyes, erős, színe fehértől barnásig terjed, később szürke
Peremtövis: 7–14 db, >4 cm hosszú, színük fehértől sárgásig vagy barnás, később szürkés, sugarasan állnak, tűszerűek, egyenesek

Generatív test

Virág

Harang alakú, >15 cm átmérőjű, magenta rózsaszín.

Virágcső: zöld, >9 tövises areolákkal és rövid filccel borított
Lepellevelek: hosszúak, szélesek, sárga árnyalatúak
Porzók: sárgák, porzószál zöldes
Bibeszál: fehér, 10 ágú, zöldes

Termés

Ovális, >5 cm átmérőjű, piros színű, terméshús rózsaszín.

Magjai: kerekek, 1,1 mm átmérőjűek, fekete dudoros maghéjjal

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó — Chihuahua, Coahuila, Nuevo León; USA — Nyugat-Texas, délnyugati Új-Mexikó
Élőhely: félsivatagi, szárazságtűrő cserjés, mészkövön kialakult talajon
Tengerszint feletti magasság: 1100–1500 m (subsp. occidentalis 1100–1800 m, Durango)

Kultúrában tartás

Magról vagy sarjakról szaporítható, sarjak jól gyökeresednek. Talaja ásványi, jó vízáteresztő képességű legyen. Nyáron teljes napsütésben, rendszeres öntözéssel; télen 3–5 °C közelében, szárazon teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az élőhelyeken rendkívül változékony, főleg tövisezettségében. Ismert alfaja: Echinocereus stramineus subsp. occidentalis (N.P. Taylor), kisebb virágú, 17 bordával, kisebb telepeket képez.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Costati csoportba került besorolásra (Engelmann → N.P. Taylor, 1994). Alfaji tagoltsága és változékonysága alapján komplex morfológiai képet mutat.

Egyéb

Természetes élőhelyein nagy változatosságot mutat, különösen a tövisek hosszában és sűrűségében.

Szerzők

Szöveg: Sorin Copăcescu
Fordította: Lőrincz István
Kép: Bodor János
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 200. kártya