Echinocereus knippelianus

Echinocereus knippelianus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus knippelianus

Tudományos név

Echinocereus knippelianus Liebner in Monatsschr. Kakteenk. 5: 170. 1895 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: az „echinos” jelentése sün, míg a „cereus” viaszgyertyát, fáklyát jelent. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag oszlopszerű testfelépítésére utal.
A fajnév Carl Knippel német kaktuszkertész tiszteletére került megadásra. A nevet Karl Liebner adta 1895-ben. Knippel az 1800-as évek második felében Halberstadt közelében, Klein Quenstedtben élt.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: pontos adatok nem ismertek
Első leírása: Monatsschrift für Kakteenkunde 5:170, 1895

A(z) Echinocereus knippelianus szinonimái

≡ Cereus knippelianus, ≡ Echinocereus knippelianus subsp. knippelianus
= Echinocereus liebnerianus
= Echinocereus inermis
= Echinocereus knippelianus var. kruegeri, ≡ Echinocereus knippelianus subsp. kruegeri, ≡ Echinocereus knippelianus subsp. kruegeri
= Echinocereus knippelianus var. reyesii, ≡ Echinocereus knippelianus subsp. reyesii
= Echinocereus knippelianus subsp. kaplani, ≡ Echinocereus knippelianus subsp. klapanii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Élőhelyén rendszerint magános, ritkán sarjképző, kultúrában azonban gyakran erősen sarjad. Hajtása nyomott gömb alakú, termesztésben kissé megnyúlhat. Magassága legfeljebb 10 cm, átmérője 3–8 cm. Színe sötétzöld, csaknem feketészöld, selymesen fénylő.

Lassú növekedésű, idős korban szétterülő, puha állományú, mivel belsejében nincs erőteljes, hengeres, fás szilárdító szövet. Gyakran geofitának tűnik, mert a forró napsütés elől részben a talajba húzódhat. Csúcsa kissé benyomott.

Gyökere vastag, megnyúlt karógyökér, amelyből a sarjak erednek.

Bordák

A hajtást 5–8 alacsony, széles, kissé kiemelkedő borda tagolja, amelyek a csúcsi rész közelében élesebbek.

Areolák

Az areolák 5–8 mm távolságra helyezkednek el egymástól, kissé kiemelkedők, kevés fehér nemezzel borítottak.

Tövisek

Középtövis: nem különül el
Peremtövis: (0–)1–4 db, 1,5–6 cm hosszú, puha, sörteszerű vagy vékony tűszerű, lefelé ívesen hajló; krémszínű vagy sárgásbarna

Fiatal egyedeken a tövisek gyakran hiányoznak, nagyon idős példányokon pedig – különösen a hajtás alapján – letöredezhetnek.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló virágai a hajtás oldalán fejlődnek, olykor a talajszint alól bújnak elő. Egy időben több virág is nyílhat. Szélesre táruló, rövid tölcsér alakúak, 2,5–4 cm hosszúak és 4–6,5 cm átmérőjűek.

A lepellevelek rózsás-levendula, lila vagy fehér színűek, a külsőkön zöldesbarna középcsíkkal.

A virágcső tövises; már a bimbókezdeményen is erős a tövisképződés. A tövisek később a magházat koszorúba fogják, majd a termés beérése után lehullanak az areolákról.

Ivarlevelek: számos halvány rózsaszín porzószál, élénksárga portokokkal; a bibeszál krémfehér, kb. 8 ágú; a bibe világoszöld

Virágzási ideje nyárra esik. A faj nem öntermékenyülő.

Termés

Gömbölyű, zöld színű, igen kisméretű, kb. 5–6 mm átmérőjű. Éréskor megszárad.

Magja: kevés számú, tompa fényű, sötétbarna, kb. 1 mm hosszú

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Délkelet-Coahuila és Dél-Nuevo León államok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Sierra Madre hegységben, kb. 2200 m tengerszint feletti magasságban fordul elő, gyakran sziklák, cserjék és fák félárnyékában

Kultúrában tartás

Teljesen száraz talaj és páramentes levegő mellett nyugalmi állapotban rövid ideig akár –12 °C-ot is elvisel, de teleltetésére biztonságosan fagypont feletti hőmérséklet ajánlott.

Vastag karógyökere miatt a szokásosnál mélyebb, de nem túlméretezett edénybe ültetendő. Talaja laza szerkezetű, kavicsos, homokos, jó vízáteresztő képességű, kissé savanyú kémhatású legyen.

Két öntözés között az ültetőközeg teljesen száradjon ki. Mérsékelt vagy szűrt napfényt igényel, virágait azonban derült időben teljesen kinyitja. Szellős üvegházban optimálisan tartható.

Virágzás előtt és alatt a vízadagokat fokozatosan növeljük, hogy a bimbók ne száradjanak le. Kerülni kell, hogy a frissen megrepedt bőrszövetet vagy a virágot öntözővíz érje, mert ez gombás fertőzést és rothadást okozhat.

A gyapjastetű különösen kedveli, ezért megelőző védekezés javasolt. Szaporítása magról történik. Feloltása nem ajánlott, mert természetes alakját elveszítheti.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Különleges, lapított gömb alakja, sötét, selymesen fénylő epidermisze, puha, sörteszerű tövisei és viszonylag nagy, élénk színű virágai jól elkülönítik a nemzetség más fajaitól. Geofita jellegű viselkedése – a talajba való részleges visszahúzódás – szintén jellegzetes bélyeg.

Taxonómia és filogenetika

Korábban elkülönítették az Echinocereus knippelianus subsp. kruegerii taxont, amely a virágait a hajtáscsúcson fejleszti. A jelenleg elfogadott rendszerezés ezt nem ismeri el önálló alfajként, hanem a faj szinonimájaként tartja számon.

Egyéb

A faj különösen érzékeny a túlöntözésre, valamint a pangó nedvességre, amely vastag karógyökere miatt könnyen rothadáshoz vezethet.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Rácz Ibolya
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 364. kártya