Echinocereus viridiflorus subsp. correllii

Echinocereus viridiflorus subsp. correllii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus viridiflorus subsp. correllii

Tudományos név

Echinocereus viridiflorus subsp. correllii (L.D.Benson) W.Blum & Mich.Lange, Echinocereus Monogr: 10. 1998 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „echinos” = sün és a latin „cereus” = gyertya, viaszgyertya szavakból ered, utalva a nemzetség fajainak tövises és oszlopos jellegére.
A fajnév viridiflorus latin eredetű, jelentése zöld virágú, utalva a faj zöldes árnyalatú virágaira.
Az alfajnév correllii L.D. Benson nevéhez kötődik, aki ezt a taxont eredetileg önálló fajként írta le — megemlékezve az amerikai kaktuszkutató Donovan S. Correll munkásságáról.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Nem ismert pontos helyadat a forrásban
Első leírása: L.D.Benson, Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 18: 7. 1946
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N.P. Taylor, 1981

A(z) Echinocereus viridiflorus subsp. correllii szinonimái

≡ Echinocereus viridiflorus var. correllii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános vagy ritkán kis csoportban növő kaktusz. A hajtás hengeres, általában 4–8 cm magas és 1,5–2,5 cm átmérőjű. Színe élénk zöld vagy sötétzöld.

Bordák

A bordák száma 6–8. Ezek enyhén emelkednek ki, és szabályosan követik egymást.

Areolák

Az areolák kicsik, oválisak vagy enyhén megnyúltak, egymástól 5–10 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: 2–3 db, 5–12 mm hosszú, sötét színű, felfelé álló vagy kissé ívelten kifelé mutató
Peremtövis: 8–12 db, 4–8 mm hosszú, világosabb színű, merev vagy kissé hajlított

A tövisek színe fehéres vagy halvány szürke, gyakran sötétebb csúccsal.

Generatív test

Virág

A virágok tölcsér alakúak, 4–5,5 cm hosszúak és 3–4 cm átmérőjűek.

Színük jellegzetesen zöld vagy zöldes árnyalatú, ami a fajra és alfajra igen jellemző. A virágok belső része gyakran sárgás‑zöld, a külső rész enyhébb zöldes tónusú.

Lepellevelek: keskenyek, hegyes végűek, több sorban
Ivarlevelek: porzószálak zöldesek, portokok sárgásak vagy zöldesek, bibeszál erős, bibe zöld színű

Termés

A termés tojásdad vagy ovális, 1,5–2 cm hosszú és kb. 1,2–1,5 cm átmérőjű, zöld színű. Éretten felreped, magjai kicsik és fekete színűek.

Magja: kb. 1 mm-es, fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA, főként Texas, New Mexico és Oklahoma déli és középső részei
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: félsivatagi és száraz gyepekben él, gyakran homokos vagy kavicsos talajokon, alacsony cserjék és fűfélék társaságában. Előfordulása jellemzően 600–1200 m tengerszint felett.

Kultúrában tartás

Általában könnyen tartható faj. Világos, napos helyet és jó vízáteresztő talajt igényel. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést szükséges biztosítani, miközben a pangó vizet kerülni kell.

Télen száraz, hűvösebb pihenőidőszak ajánlott, kb. 5–10 °C-on. Megfelelő körülmények között gazdagon virágozhat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A zöld virágok és a kis, karcsú hajtások jellemzik, amelyek megkülönböztetik a fajcsoport többi tagjától. Az alfaj különösen a virágszín alapján egyértelműen elkülönül.

Taxonómia és filogenetika

Az alfajt eredetileg L.D. Benson írta le önálló fajként 1946-ban (Echinocereus correllii), majd N.P. Taylor 1981-ben helyezte a viridiflorus faj alá alfaji rangban. A taxon rokonságot mutat más, zöld virágú Echinocereus formákkal, de morfológiai bélyegei alapján önálló alfajként kezelik.

Egyéb

A faj könnyen szaporítható magról és sarjakról egyaránt. A természetben gyakori, de viszonylag kis testű, ezért gyűjteményben sokszor figyelmet kap.

Szerzők

Szöveg: –
Kép: –
Lektorálta: –

Forrás

LLIFLE – Encyclopedia of Cacti: Echinocereus viridiflorus subsp. correllii