Echinocereus russanthus
| Echinocereus russanthus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus russanthus |
 
| |
Tudományos név
- Echinocereus russanthus D.Weniger in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 41: 41, f. 5. 1969 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinus” = sün, „cereus” = viaszgyertya, fáklya. Az előtag a növény tövises voltára, az utótag az oszlopszerű testfelépítésre utal.
- A fajnév a latin „russus” = vörös és az ógörög „anthos” = virág szóösszetételéből ered, a faj virágszínére utal.
Típuspéldány
- Első leírása: Cact. Succ. J. (US)41:41-42, fig. 5. 1969
A(z) Echinocereus russanthus szinonimái
- ≡ Echinocereus chloranthus var. russanthus, ≡ Echinocereus viridiflorus var. russanthus, ≡ Echinocereus russanthus subsp. russanthus
- = Echinocereus russanthus var. fiehnii, ≡ Echinocereus russanthus subsp. fiehnii
- = Echinocereus russanthus subsp. weedinii, ≡ Echinocereus viridiflorus var. weedinii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hengeres, magas hajtások, sötétzöld, helyenként szürkészöld, idősebb korban párnát képez, akár 40 cm nagyságú. Egyes tövek megnyúlnak, mások függőlegesen nőnek, 6 cm átmérőjűek. Bordái 11–18 db, az areolák alatt kissé bemélyednek.
Areolák
Areolák 3 mm átmérőjűek, sűrű fehér gyapjasak, a szomszédos bordákon váltakozva helyezkednek el.
Tövisek
- Peremtövis: száma nagy, 18 mm-nél hosszabb, okkersárgától sárgáig terjed, viszonylag hajlékony
- Középtövis: 7–12 db, 10–35 mm hosszú, szúrós, fehér, csúcsuk barnásvörös
Generatív test
Virág
Rövid tölcsér alakú, 2–3 cm hosszú, csak nagy melegben nyílik ki 2 cm átmérőjűre. Színe változó: téglapiros, sárgászöld, bronz. Bimbó zöld, magház és virágcső nagyon tövises. Porzószálak fehérek, >10 mm, por és virágpor sárga. Bibeszál 15 mm, fehér vagy zöldes, 8–10 ágú bibe zöld.
Termés
Majdnem gömb alakú, 1 cm átmérőjű, zöld, éréskor megszárad.
- Magja: fekete, kb. 1 mm, dudoros külső maghéj
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: USA, Texas állam, Brewster megye déli része, Big Bend Nemzeti Park és környéke
- Élőhely, éghajlat, életmód: jó vízáteresztő, tápanyagszegény talaj, 750–2000 m tengerszint feletti magasság
Kultúrában tartás
Magról lassan kel, gyorsítható sarjak oltásával. Napfényes, megfelelő öntözéssel bőséges virágzás. Üvegházban és szabadban is érzékeny Helminthosporium-fertőzésre, valamint gyapjastetűre, permetezés javasolt. Magról nevelt példányoknál előfordulhat különbség a tövishosszban, krisztáta formák is.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Alapfaj: Echinocereus russanthus subsp. russanthus. Alfajok: subsp. fiehnii (Chihuahua, rövidebb tövis, rézvörös virág, barna mag) és subsp. weedinii (Texas, Jeff Davis County, Chisos-hegység, sárga tövis, sárgászöld/zöldesbarna virág).
Taxonómia és filogenetika
W. T. Marshal 1952 hasonlónak találta az E. bristolii-hez; a bristolii erősebb középtövisei és robusztusabb hajtása különbözteti meg. Később Blum & Lange az E. bristolii alfajaként rendszerezték.
Egyéb
Nincs további információ.
Szerzők
- Szöveg: Sorin Copăcescu,
- Fordította: Lőrincz István
- Kép: Bodor János
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 198. kártya
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)