Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii

Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus parkeri
Alfaj	Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii

Tudományos név

• Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii (N.P.Taylor) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel. Az „echinos” szó jelentése sün vagy tengeri sün, amely a növény erősen tövises jellegére utal. A „cereus” latin szó, jelentése gyertya vagy gyertyatartó, amely az oszlopos vagy hengeres hajtásformára utal.
• A fajnév egy angol hobbi kaktuszgyűjtő, David Parker (Birmingham) nevét őrzi, aki terepi gyűjtéseken is részt vett, valamint létrehozott egy több mint ezer – többségében élőhelyről származó – példányt tartalmazó Echinocereus referencia­gyűjteményt.
• Az alfajnév Francisco González Medrano mexikói botanikus nevét viseli, aki a taxon első példányait megtalálta és begyűjtötte.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Tamaulipas állam, Vacas-hegység, San José de Llano közelében, kb. 1750 m tengerszint feletti magasságban
• Első leírása: Bradleya 6: 74., 1988.
• Az aktuális rangba helyezte: N. P. Taylor, 1997

Fotó: Bodor János

A(z) Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii szinonimái

• ≡ Echinocereus parkeri var. gonzalezii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sarjadó növény, amely laza csoportokat alkot. A hajtások a talaj felett és vékony rizómák segítségével a talaj alatt is elágazhatnak. Hajtásai hengeresek, csak a csúcshoz közeledve vékonyodnak el kissé. Hosszuk legfeljebb 15 cm, átmérőjük kb. 4,5 cm.

Fotó: Bodor János

Bordák

A bordák száma ritkán 6, általában 7–10. Szélességük 8–30 mm, éleik alig dudorosak.

Areolák

Az areolák kerekek, kb. 3,5 mm átmérőjűek, egymástól 9–12 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: 3–5 db, tűszerű; fiatalon sötét színű, különösen a legfelső egy-kettő. Színük később üvegfehérre vagy halványsárgára változik, gyakran sötétebb csúccsal. Hosszuk 30–55 mm, közülük az alsó általában a leghosszabb.
• Peremtövis: 10–14 db, nagyon vékony, hosszuk 7–12 mm, megjelenésük a középtövisekhez hasonló.

Generatív test

Virág

A virágok 4,5–5,5 cm átmérőjűek és nagyjából ugyanilyen hosszúak. Színük a bíborlilától a mély rózsaszínig változik, ritkábban fehér példányok is előfordulnak. A virágtorok mindig fehér.

A magház és a virágcső kb. 27 mm hosszú, a nemzetségre jellemző módon erősen tövises. A rajtuk található fehér tövisek hossza legfeljebb 17 mm, számuk areolánként 3–14.

• Lepellevelek: fordított lándzsásak, 20–32 mm hosszúak és 4–8 mm szélesek, csúcsuk hegyes vagy röviden kihegyezett.
• Ivarlevelek: sok porzó, amelyek viszonylag rövidek; bibeszál kb. 20 mm hosszú; bibe 7–10 ágú, halványzöld vagy zöld.

Termés

A termés 18–25 mm hosszú és 13–18 mm széles, csaknem szabályos gömb alakú. Külszínét fehér tövisek borítják. Éretten zöld vagy vöröseszöld színű.

• Magja: viszonylag nagy, 1,4–1,6 × 1,0–1,2 mm-es, ritkán akár 2 mm hosszú is lehet; fekete színű.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó; Tamaulipas délnyugati részén, Nuevo León délkeleti területén, valamint San Luis Potosí állam északi részén fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1700–2500 m tengerszint feletti magasságban él. Sziklákkal tagolt füves hegycsúcsokon, ritkás cserjés félsivatagi területeken, valamint fenyvesek tisztásain és lejtőin található sziklamélyedésekben fordul elő. Talaja többnyire homokos, helyenként magasabb humusztartalommal.

Kultúrában tartás

A rendelkezésre álló élőhelyi adatok alapján tartási igényei megegyeznek az alapfajéval. Törmelékes szerkezetű, enyhén bázikus talajban nevelhető. A vegetációs időszakban – tavasztól őszig – lehetőleg szabadban tartható, de csapadék elleni védelem javasolt, és sok napfényt igényel. Télen szárazon, világos helyen, fagypont feletti hőmérsékleten pihentetendő.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus parkeri fajcsoport többi tagjától elsősorban sarjadó növekedési módja, viszonylag hosszú középtövisei, valamint a bíborlila–rózsaszín árnyalatú virágai különítik el. Az alfaj jellegzetessége a viszonylag nagy magméret és a fehér virágtorok.

Taxonómia és filogenetika

A taxont N. P. Taylor eredetileg 1988-ban Echinocereus parkeri var. gonzalezii néven írta le, majd 1997-ben alfaji rangra emelte.

Egyéb

Az alfaj elterjedési területe viszonylag magas hegyvidéki élőhelyekre korlátozódik, ami ökológiai szempontból elkülöníti a faj más populációitól.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Bodor János
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 579. kártya