Gymnocalycium ragonesei
| Gymnocalycium ragonesei | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium ragonesei |
Tudományos név
- Gymnocalycium ragonesei A.Cast. in Lilloa 23: 5, f. 1. 1950 sec. Zuloaga & al. 2019
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög gymnos (csupasz) és calyx (kehely) szavakból származik, utalva a virág csupasz, szőrtelen csövére.
- A fajnév E. Ragonese argentin botanikus nevét őrzi.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Ragonese, Argentína, 1949 (holotípus: LIL, 16.120)
- Első leírása: Castellanos: Lilloa Revista de Botanica XXIII (1950) 5–7
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A. Castellanos
A(z) Gymnocalycium ragonesei szinonimái
- Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kistermetű, lapított gömb alakú növény, 2–4 cm átmérőjű és kb. 1 cm magas, ritkán enyhén félgömb alakú. Csúcsa kissé besüllyedt. Színe olajbarna, erős napsütésben vöröses árnyalatot vehet fel. Gyökérzete rostos.
Szemölcsök
Nem különülnek el, a bordák alacsonyak és gyengén tagoltak.
Areolák
A bordák apró kiemelkedésein helyezkednek el, egymástól kb. 3 mm távolságra. Átmérőjük kb. 1 mm, fiatalon kevéssé gyapjasak, később csupaszok.

Tövisek
- Középtövis: nem különül el egyértelműen
- Peremtövis: 6 db, serteszerű, fehéres, a testre simuló, legfeljebb 5 mm hosszú
Generatív test
Virág
A virágok a csúcshoz közeli, többnyire előző évi areolákból fejlődnek. A növény méretéhez képest nagyok, akár 70 mm hosszúak.
- Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek, a külsők szürkés színűek, a belsők tiszta fehérek, esetenként halvány középcsíkkal
- Ivarlevelek:
- porzószálak zöldesek, tövük bíboros árnyalatú
- portokok sárgák
- bibeszál zöldessárga
- bibe krémszínű, kb. 10 bibeággal
Termés
Ovális, 30–40 mm hosszú, kb. 5 mm átmérőjű, világos pikkelyekkel borított, színe a növény testéhez hasonló.
- Magja: kb. 1 mm-es, sapka alakú, nagy köldökkel, fényes barna, apró dudorokkal
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca tartomány (Salinas Grandes, Totoralejos térsége)
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, kavicsos területeken, 200–300 m magasságban; a növények nagy része a talajba húzódva él, csak kis része látszik ki
Kultúrában tartás
Nem különösebben igényes, de a jellegzetes barnás színt csak megfelelő (napi 5–8 óra) napfényben éri el. Magról jól szaporítható, de lassú növekedésű. Már kis méretben is virágzóképes. Ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban, de általános kaktuszföldben is tartható. Fő virágzási ideje május–június. Télen szárazon tartandó, 8–12 °C közötti hőmérsékleten.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Kis méretű, lapos testű faj, rövid, serteszerű tövisekkel és viszonylag nagy, fehér virágokkal. Gyakran összetévesztették a Gymnocalycium pseudoragonesei fajjal, amely nagyobb termetű és eltérő töviszetű.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Gymnocalycium nemzetségen belül korábban a Quehliana fajsorba tartozott. Később a Stellatum csoportba sorolták, önálló fajként megtartva.
Egyéb
A természetben erősen rejtőzködő életmódot folytat, gyakran csak néhány milliméterrel emelkedik ki a talajból. A faj az utóbbi évtizedekben vált ismertebbé a gyűjtők körében.
Szerzők
- Szöveg: Mánfai Gyula
- Kép: Papp László; Varga Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 30. kártya