Echinocereus rigidissimus subsp. rubispinus

Echinocereus rigidissimus subsp. rubispinus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus rigidissimus
Alfaj	Echinocereus rigidissimus subsp. rubispinus

Tudományos név

• Echinocereus rigidissimus subsp. rubispinus (G.Frank & A.B.Lau) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sün) és „cereus” (oszlop) szavakból származik, a növények erősen tövises, oszlopszerű megjelenésére utalva.
• A fajnév rigidissimus latin eredetű, jelentése „legmerevebb”, a tövisek szilárd, testre simuló jellegére utal.
• Az alfajnév rubispinus latin eredetű, jelentése „rubinvörös tövisű”, a jellegzetes vöröses tövisekre utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem közölt
• Első leírása: Kakt. andere Sukk. 33:35 (1982)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor (1997)

Fotó: Papp László

A(z) Echinocereus rigidissimus subsp. rubispinus szinonimái

• ≡ Echinocereus pectinatus var. rubispinus, ≡ Echinocereus rigidissimus var. rubispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű növény. Teste gömbölydedtől hengeres oszlopig változó, 6–20 cm magas és 4–6 cm átmérőjű. A testet sűrűn borító, finom szerkezetű, testre simuló tövisek jellemzik.

Szemölcsök

A bordák alacsonyak, 18–26 darab, lapos dudorokból állnak.

Fotó: Papp László

Areolák

A bordákon sorban helyezkednek el, sűrű állásúak.

Tövisek

• Középtövis: hiányzik
• Peremtövis: 30–35 darab, 6–10 mm hosszú, lapos, a testre simuló, végük enyhén ráhajló, fésűszerűen rendezett. Színük rendkívül változatos: vörös, fehér, sárgás vagy barnás árnyalatú, gyakran szivárványszerű hatást kelt.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: tölcsér alakú virág, fénylő rózsás-vörös színű, fehér torokkal, 6–7 cm hosszú és 7–9 cm átmérőjű.
• Ivarlevelek:
  • porzószálak világos színűek,
  • portokok sárgás árnyalatúak,
  • bibeszál középen elhelyezkedő,
  • bibe többágú.

Termés

Tojásdad, húsos, zöldtől vörösig érő, a tövisek az érés során lehullanak.

• Magja: fekete, 1,2–1,5 × 0,8–1 mm méretű, felszínén gödröcskékkel és kidudorodásokkal.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Chihuahua állam (Sierra Obscura)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: köves, sziklás, gyér növényzetű területeken, gyakran meredek sziklafalakon és repedésekben, vulkáni és mészkő alapkőzeten, 1600–2000 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

Viszonylag lassú növekedésű, túlöntözésre érzékeny faj. Intenzív napfény szükséges a természetes megjelenés kialakulásához. Télen hűvös (kb. +2–+10 °C), száraz nyugalmi időszakot igényel. Rövid ideig –5 és –8 °C közötti hőmérsékletet is elvisel. Nem öntermékeny, ezért több példány együttes tartása ajánlott a sikeres beporzáshoz. Magról jól szaporítható, de a magoncok érzékenyek a gombabetegségekre.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfajtól a tövisek színe és finom, fésűszerű elrendeződése különbözteti meg. Az Echinocereus pectinatus-tól virág- és areolaszerkezeti bélyegek alapján határolható el.

Taxonómia és filogenetika

A taxont eredetileg varietásként írták le, majd később az Echinocereus rigidissimus alá sorolták. N. P. Taylor vizsgálatai alapján előbb varietásként, majd alfajként került elismerésre. Blum szerint ősi eredetű forma, amely részben visszautal az Echinocereus pectinatus-hoz.

Egyéb

Az egyik leglátványosabb Echinocereus taxon, különösen a színes tövisek és kontrasztos virágok miatt. Idős példányokon ritkán atavisztikus jellegként középtövis is megjelenhet.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 47. kártya