Kategória:Glottiphyllum

Glottiphyllum Haw.
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség-; csoport	Ruschieae
Nemzetség	Glottiphyllum

Tudományos név

Glottiphyllum Haw. (1821) sec. Hartmann & Gölling (1993)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög glotta (γλῶττα), azaz „nyelv” és a phyllon (φύλλον), azaz „levél” szavak összetételéből származik. Az elnevezés a növények jellegzetes, nyelv alakú, húsos leveleire utal. Adrian Hardy Haworth 1821-ben különítette el a nemzetséget a tágabb értelemben vett Mesembryanthemum csoporttól, felismerve a levelek egyedi morfológiáját. A botanikai etimológiai források (pl. Stearn, Genaust) egyöntetűen a levelek formáját jelölik meg a névválasztás alapjaként.

Típus

Glottiphyllum linguiforme (L.) N.E.Br.; Gyűjtő: Francis Masson (valószínűsíthető), Dél-Afrika, 1700-as évek.
Első leírása: Haworth, Adrian Hardy (1821): Saxifragëarum enumeratio. Accedunt revisiones plantarum succulentarum 2: 103.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Haworth, Adrian Hardy (1821).

Glottiphyllum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Glottiphyllum Haw.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Glottiphyllum nemzetség fajai alacsony termetű, évelő szukkulensek. A szár rendkívül rövid, gyakran heverő vagy elágazó, és idővel sűrű csomókat alkot. A levelek párosával, átellenesen állnak, de gyakran eltolódnak, így két sorba rendeződnek. A levelek puhák, húsosak, gyakran aszimmetrikusak, nyelv vagy evező alakúak, színük a világoszöldtől a sárgászöldig terjed, felületük pedig gyakran viaszos vagy csillogó. A gyökérzet rostos, viszonylag sekély. A növények nem rendelkeznek tövisekkel vagy areolákkal.

Generatív test

Virág

A virág magányos, rövid kocsányon ül vagy ülő, viszonylag nagy méretű (átmérője elérheti a 100 mm-t).

Takarólevelek: A csésze négy- vagy öttagú. A párta számos, keskeny, fényes sárga lepellevélből áll. A sziromlevél (staminodium) szerkezetű képletek sűrűn helyezkednek el.
Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, számosak, a virág közepén tömörülnek. A termő alsó állású, a bibe ágainak száma 8 és 20 között változhat.

Termés

Szivacsos szerkezetű, higrochastic (nedvességre nyíló) toktermés, amely gyakran a növényen marad.

Magja: Kicsi, barna vagy fekete, érdes felületű magok.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus a Dél-afrikai Köztársaság területén, főként a Western Cape tartomány száraz vidékein (pl. Little Karoo) fordul elő.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Sziklás síkságokon, pala- vagy kvarcit-törmelékes talajokon élnek.
- Gyakran cserjék árnyékában vagy sziklák védelmében találhatók meg.
- Geofiton jellegük kevésbé jellemző, inkább a felszínen elterülő matracokat alkotnak.

Kultúrában tartás

A Glottiphyllum fajok könnyen tartható szukkulensek. Világos, napos helyet és nagyon jó vízelvezetésű talajt igényelnek. Túlzott öntözés hatására a levelek megrepedhetnek vagy a növény alakja eltorzulhat. Télen viszonylag szárazon, fagymentes (minimum 5-8°C) helyen kell tartani őket. A legtöbb faj ősszel vagy tél elején virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A puha, nyelv alakú, két sorba rendezett levelek és a nagy, sárga virágok jól elkülönítik a rokon nemzetségektől. A Gibbaeum fajoktól a levelek puhasága és az összeforrottság hiánya, a Lithops-októl pedig a növekedési forma (szétterülő matrac kontra rejtőzködő test) különbözteti meg.

Szukkulens taxonok

A nemzetség a Ruschioideae alcsalád tagja. Minden faja erősen szukkulens, a vizet a levelek mezofillumában tárolják. A csoport a gyors evolúciós radiáció egyik példája a dél-afrikai arid régiókban.

Taxonómia és filogenetika

Az APG 4 osztályozás alapján a Caryophyllales rend Aizoaceae családjába tartozik. Molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a nemzetségen belül a fajok közötti határok gyakran elmosódnak a könnyű hibridizáció miatt. A modern rendszertan (Hartmann et al.) jelentősen csökkentette az elfogadott fajok számát a korábbi leírásokhoz képest.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.