Glottiphyllum oligocarpum
| Glottiphyllum oligocarpum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Aizoaceae |
| Alcsalád | Ruschioideae |
| Nemzetség- csoport |
Ruschieae |
| Nemzetség | Glottiphyllum |
| Faj | Glottiphyllum oligocarpum |
 
| |
Tudományos név
- Glottiphyllum oligocarpum L. Bolus 1934
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „glotta” = nyelv és „phyllum” = levél szavak összetételéből született. A Glottiphyllum fajainak levelének alakját jellemzi, amely a névadót valamilyen állat nyelvének alakjára emlékeztette.
- A fajnév szintén ógörög szóösszetétel, jelentése: kevés termés („oligos” = kevés, „karpos” = termés).
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: Notes Mesembryanthemum 2: 450. 1934.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Louisa Bolus 1934.
Szinonimák
Nincsenek
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Gyökérzet
Erős főgyökérrel és vékonyabb járulékos gyökerekkel rendelkezik.
Hajtás, szár
Tömött csoportot képző, kis mértékben elágazó növény. Az elágazások száma 3–5.
Levelek
Levelei magonc korban párosan keresztben állók, idősebb korban azonban kétsorosak, hajtásonként néhány, csaknem vízszintesen álló levélpár található. Hosszuk egyenlőtlen, a leghosszabbak 4–5 cm-esek. Szélességük kb. 1,5 cm, vastagságuk 1 cm, keresztmetszetük ovális alakú. A levelek széle és csúcsa erősen lekerekített, felületüket vastag viaszréteg borítja, amitől azok szürkés színűek. A levelek felszínének sajátos mintázatot adnak a nemzetségre jellemző buborékszerű képződmények, amelyek az epidermisz alatt találhatók.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: virága élénksárga, sokszirmú, átmérője 70–100 mm lehet.
Termés
Toktermése többnyire kocsánytalan, vagy legfeljebb 5 mm-es kocsányon fejlődik, szorosan beékelődve a csúcsi levélpár közé. A termés keresztmetszete háromszög alakú. Alsó része kúp, felső része félgömb formájú, hat kopács zárja le, amelyek csak nedvesség hatására nyílnak fel. A kopácsok széle 2–3 mm-t felfelé hajlik, a termés emiatt erősen bordázottnak tűnik. A felnyílt kopácsok szélén sem hártyaszerű szárnyak, sem toklászok nem láthatók, több más Glottiphyllum fajtól eltérően.
- Magja: erősen szemölcsös felületű, 1–1,5 mm-es, barnás.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Kelet-Fokföld nevű tartományában él. Elterjedési területe viszonylag kicsi, Jansenville, Steytlerville és Willowmore városok környezetére korlátozódik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, nyílt területeken található, kvarc kőzet alapú talajon, gyakran durvaszemű kavicsok között. Az élőhelyen évente 200–300 mm csapadék hull. Néhány más pozsgásfaj (Aizoaceae, Euphorbiaceae stb.) él vele együtt ezeknek a domboldalaknak a magasabb felszínein.
Kultúrában tartás
A Glottiphyllum oligocarpum feltűnően lekerekített élű levelei, valamint kékes-szürkés színe miatt könnyen felismerhető. Már magonc korban is elkülöníthető, első levelei ugyanis kerekek, míg a többi fajé többé-kevésbé hosszúkás, hegyes. Hatrekeszes toktermése szintén egyedi, a többi fajnál ez a szám általában magasabb.
Gondozás szempontjából nem tartozik a nehéz esetek közé. A szakirodalomban többféle kezelési módot lehet olvasni. A növény a kaktuszokkal együtt teleltethető, a hőmérséklet olykor akár 5 °C alá is eshet. Öntözését február végén lehet elkezdeni, de csak óvatosan és napos időben. Legkésőbb április végén szabadba helyezhető és csapadék elleni védelem nélkül tartható, bár az átlagosnál esősebb időjárást megsínyli. Virágzása legkorábban a nyár második felében, inkább a nyár végén, kora ősszel kezdődik. Az október végi fagyok előtt telelőhelyére kell vinni, de még novemberben is kaphat kevés vizet.
Tapasztalatok szerint a túl sok csapadék árthat, ugyanakkor a rendszeresen és bőségesen öntözött növények szebbek, teltebbek és üdébbek, mint a túl szárazon tartott példányok. Talajként durva folyami homok és kerti komposzt keveréke használható kb. 60:40 % arányban.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Glottiphyllum fajok gyakran nehezen különböztethetők meg egymástól, de az oligocarpum kivétel. Feltűnően lekerekített élű levelei, kékes-szürkés színe, valamint már magonc korban is megjelenő kerekded levélalakja alapján könnyen felismerhető. Hatrekeszes toktermése szintén jól elkülöníti a legtöbb rokon fajtól.
Taxonómia és filogenetika
A Glottiphyllum nevet Adrian Hardy Haworth kezdte használni 1821-ben, de a nemzetség érvényes leírását az általa megelőlegezett néven csak Nicholas Edward Brown végezte el pontosan 100 évvel később. Az idők során 59 fajt és számos változatot írtak le. Az első lényeges revíziót Hartmann és Gölling végezte el, munkájukat a Bradleya 1994-es számában tették közzé. Az általuk elismert fajok száma 16.
Egyéb
A növények száraz, kvarcos talajú élőhelyeken fordulnak elő, ahol gyakran durvaszemű kavicsok között nőnek. A faj egyik legjellemzőbb tulajdonsága a vastag viaszréteggel fedett, buborékszerű epidermális képződményeket viselő levélfelület.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 488. kártya