Trichodiadema bulbosum

Mesembryanthemum bulbosum
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Trichodiadema bulbosum
Rendszertani besorolás
Faj	Mesembryanthemum bulbosum

Trichodiadema bulbosum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség-; csoport	Ruschieae
Nemzetség	Trichodiadema
Faj	Trichodiadema bulbosum

Tudományos név

Trichodiadema bulbosum (Haworth) Schwantes (1926)
elfogadott, érvényes név
Mesembryanthemum bulbosum Haworth (1824)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög thrix (szőr) és diadema (fejdísz) szavakból származik, utalva a levélcsúcsokon található sörtekoronára.
A fajnév, a bulbosum, a latin bulbus (hagyma, gumó) szóból ered, amely a növény jellegzetes, vaskos, gumószerűen megvastagodott répatestére utal. Adrian Hardy Haworth 1824-ben írta le először a fajt, majd Gustav Schwantes helyezte át a jelenlegi nemzetségbe 1926-ban. Az etimológiai háttér a Stearn-féle Botanical Latin és a korabeli protológusok leírásaival összhangban a raktározó gyökérzet morfológiáját emeli ki.

Típus

Mesembryanthemum bulbosum Haworth; gyűjtő: James Bowie, Dél-Afrika, Keleti-Fokföld (Uitenhage környéke).
Első leírása: Philosophical Magazine and Journal 64: 428. (1824)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gustav Schwantes, 1926

Trichodiadema bulbosum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Mesembryanthemum bulbosum Haworth
Trichodiadema intonsum (Haworth) Schwantes (részben)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Törpe, pozsgás cserje, amelynek legfeltűnőbb része a hatalmas, gumószerűen megvastagodott, fásodó gyökérzet (kaudex). Ez a föld alatti vagy részben a felszín fölé emelkedő gyökér víztárolásra módosult. A föld feletti hajtás sűrűn elágazó, a szár vékony, fásodó, gyakran heverő vagy felemelkedő. A levelek húsosak, zöldek, félhengeresek, 5–10 mm hosszúak. A levelek csúcsán található areola-szerű pontból 8–12 rövid, fehér, sugaras irányú sörte (diadém) indul ki, de ezek kevésbé merevek, mint a rokon fajoknál.

Generatív test

Virág

A virág magányos, rövid kocsányon fejlődik a hajtásvégeken, színe élénk lila vagy ciklámen, átmérője 15–20 mm.

Takarólevelek: A csésze 5 cimpájú, papillás felületű. A párta számos fényes, keskeny, lila sziromlevél (staminodium) alkotja, amelyek a napfény hatására teljesen kiterülnek. Egy sorban maradjon!
Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, kúpszerűen emelkednek ki a virág közepén, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma rendszerint 5. Egy sorban maradjon!

Termés

5 rekeszű higrochastikus toktermés.

Magja: Apró, vörösesbarna, körte alakú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Őshonos a Dél-afrikai Köztársaság területén, szűkebben a Keleti-Fokföld (Eastern Cape) tartományban, különösen Port Elizabeth és Grahamstown környékén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás domboldalakon, bozótosokban (fynbos és albany thicket) él. A kaudex segít túlélni a periodikus aszályokat és a bozóttüzeket, amelyek után a növény gyorsan képes újrahajtani.

Kultúrában tartás

A kertészek körében az egyik legnépszerűbb Trichodiadema faj, mivel a vaskos gyökérzet miatt kiválóan alkalmas szukkulens bonsainak. Napos helyet, jó vízelvezetésű, szervetlen anyagokban gazdag talajt igényel. Nyáron rendszeres, de mérsékelt öntözést, télen pedig hűvös (5–10 °C) és teljesen száraz pihenőidőszakot igényel. A gumót gyakran a talajszint fölé emelve ültetik el a látványosabb megjelenés érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Legfőbb megkülönböztető bélyege a nagy, fásodó gumó. Hasonlít a Trichodiadema densum fajhoz, de annak nincs ilyen vaskos kaudexe, és a levelei végén lévő sörték sokkal hosszabbak és látványosabbak. A virágszín alapján összetéveszthető a Trichodiadema stellatum-mal, de a gyökérzet szerkezete egyértelműen elkülöníti.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették helyét a Ruschieae tribusban. A fajon belüli variabilitás csekély, a gumós gyökérzet stabil genetikai tulajdonság, amely a nemzetségen belül egy speciális evolúciós vonalat képvisel a szárazsághoz való alkalmazkodásban.

Forrás

Plants of the World Online (POWO)
International Plant Names Index (IPNI)
Llifle Encyclopedia of Succulents
World Flora Online (WFO)
Schwantes, G. (1926): Zeitschrift für Sukkulentenkunde.
Haworth, A. H. (1824): Philosophical Magazine and Journal.