Trichodiadema stellatum

Mesembryanthemum stellatum
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Trichodiadema stellatum
Rendszertani besorolás
Faj	Mesembryanthemum stellatum

Trichodiadema stellatum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség-; csoport	Ruschieae
Nemzetség	Trichodiadema
Faj	Trichodiadema stellatum

Tudományos név

Trichodiadema stellatum (Linnaeus) Schwantes (1926)
elfogadott, érvényes név
Mesembryanthemum stellatum Linnaeus (1753)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög thrix (szőr) és diadema (fejdísz vagy korona) szavakból származik, ami a levelek csúcsán található jellegzetes sörtecsomókra utal.
A fajnév, a stellatum, a latin stella (csillag) melléknévi formája, jelentése „csillaggal díszített” vagy „csillagszerű”. Ez a név a levelek végén sugárirányban szétálló sörték csillagszerű elrendezésére utal. Carl von Linné már 1753-ban leírta a fajt Mesembryanthemum néven, kiemelve a levélcsúcsi képződményeket. Az etimológiai kifejtés a Stearn-féle Botanical Latin és a Genaust-féle szótár alapján a morfológiai sajátosságokat (diadém és csillagszerűség) egyértelműen összekapcsolja a taxonómiai elnevezéssel.

Típus

Mesembryanthemum stellatum Linnaeus; gyűjtőhely: Dél-Afrika, Fokföld.
Első leírása: Species Plantarum 1: 486. (1753)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gustav Schwantes, 1926

Trichodiadema stellatum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Mesembryanthemum stellatum Linnaeus
Mesembryanthemum barbatum var. stellatum (Linnaeus) Willdenow

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Alacsony, sűrűn ágas, pozsgás félcserje. A szár fásodó, gyakran heverő vagy felemelkedő, a csomóknál néha legyökeresedhet. A gyökérzet többé-kevésbé húsos, de nem alkot olyan hatalmas gumót, mint a rokona. A levelek húsosak, hengeresek, kb. 10–15 mm hosszúak, élénkzöldek. A levelek csúcsán lévő areola-szerű pontból 10–15 merev, fehér vagy barnás, csillagszerűen szétálló tövisek vagy sörték indulnak ki. A hajtás felülete finoman papillás.

Generatív test

Virág

A virágzat magányos virág, amely rövid kocsányon fejlődik. A virág színe krémfehér vagy halványsárga, ritkábban rózsaszínes árnyalattal.

Takarólevelek: A csésze 5 cimpájú, a cimpák végein sörtecsomók láthatók. A párta fényes, selymes sziromlevél (staminodium) alkotja, amelyek sugarasan kiterülnek. Egy sorban maradjon!
Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn, kúpszerűen állnak a virág közepén, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma rendszerint 5. Egy sorban maradjon!

Termés

Higrochastikus toktermés.

Magja: Kicsi, barna, érdes felületű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Őshonos a Dél-afrikai Köztársaság területén, elsősorban a Keleti-Fokföld (Eastern Cape) tartományban és a Nagy-Karoo vidékén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás domboldalakon és kavicsos síkságokon él. Xerofita életmódú, a sörtekorona segít a harmat felfogásában.

Kultúrában tartás

A Trichodiadema stellatum népszerű a szukkulensgyűjtők körében csillagszerű sörtekoronái és viszonylagos igénytelensége miatt. Napos helyet és jó vízelvezetésű talajt igényel. A téli időszakban 5–10 °C közötti hőmérsékleten, teljesen szárazon kell tartani. Szaporítása magról vagy szárdugvánnyal történhet.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Trichodiadema densum fajhoz, de a Trichodiadema stellatum virág színe általában világosabb (fehér/sárga), míg az előbbié élénk lila. A Trichodiadema bulbosum-tól a gumós gyökérzet hiánya és a sörtecsoportok elrendezése különíti el.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások alapján a nemzetség típusfajaként kulcsszerepet játszik a Ruschieae tribus lehatárolásában. A molekuláris adatok megerősítik, hogy a levélcsúcsi sörtekorona egy monofyletikus vonalat jelöl ki az Aizoaceae családon belül.

Forrás

Plants of the World Online (POWO)
International Plant Names Index (IPNI)
Llifle Encyclopedia of Succulents
World Flora Online (WFO)
Linnaeus, C. (1753): Species Plantarum.