Gymnocalycium mihanovichii

Gymnocalycium mihanovichii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium mihanovichii

Tudományos név

Gymnocalycium mihanovichii (Frič & Gürke) Britton & Rose, Cactaceae 3: 153–154, f. 159. 1922 sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Gymnocalycium az ógörög gymnos „csupasz” és calyx „kehely” szavakból származik, utalva a csupasz virágcsőre.
A fajnév mihanovichii Nicolas Mihanovich horvát származású hajózási vállalkozó emlékét őrzi.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Frič & Gürke gyűjtése, Paraguay, 1905 (pontos herbáriumi adat nem ismert)
Első leírása: Echinocactus mihanovichii Frič & Gürke, Monatsschrift für Kakteenkunde, 1905.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1922.

A(z) Gymnocalycium mihanovichii szinonimái

≡ Echinocactus mihanovichii
= Gymnocalycium mihanovichii var. filadelfiense
= Gymnocalycium mihanovichii var. albiflorum, − Gymnocalycium mihanovichii var. albiflorum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magános, ritkán sarjadzik. Hajtása kissé lapított gömb alakú, 3–5 cm magas és széles. Színe szürkészöld, gyakran vöröses árnyalattal.

Szemölcsök

A bordákon keresztirányú sávokkal tagolt, enyhén kiemelkedő dudorok formájában jelennek meg.

Axillák

A bordák (általában 8, ritkán több) felszíne keresztirányú sávozottságot mutat, a bordák éle a csúcs felé keskenyebb, az alap felé szélesebb.

Areolák

Kör alakúak, kb. 3 mm átmérőjűek, szürkésfehér gyapjú borítja őket. Egymástól 12–15 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: általában nincs elkülönülten.
Peremtövis: 5–6 darab, szürkés-sárgás, gyenge, hajlékony, kissé görbült, 0,8–1 cm hosszú, a testtől elálló.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és 3–4 cm átmérőjű.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek sárgászöldtől világos olajzöldig terjedő színűek, a belsők világosabbak.
Ivarlevelek: porzószálak, portokok, bibeszál és bibe világos színűek, a virág árnyalatához igazodnak.

Termés

Orsó alakú, vöröses vagy lilás árnyalatú, széles pikkelyekkel.

Magja: kissé lapított gömb alakú, világosbarna, felületén apró, néha bemélyedő dudorokkal.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Paraguay (Bahía Chaco, Bahía Negra térsége).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Füves, kavicsos, köves területeken, savanyú talajokon, 40–1000 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

Hálás, könnyen tartható faj, amely hosszú ideig virágzik. Talaja enyhén savanyú, jó vízáteresztő legyen. Mérsékelt fényigényű, napi 6–8 óra megvilágítás elegendő. Rendszeres öntözést és párásabb levegőt kedvel, de a pangó vizet kerülni kell. Télen 6–8 °C-on, szárazon teleltetendő.

Klorofillhiányos változatai (piros, sárga stb.) önállóan életképtelenek, ezért oltani kell őket, például Echinopsis, Trichocereus vagy Pereskiopsis alanyokra.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kis termete, jellegzetes sávozott bordái és gyakran színes testű változatai alapján könnyen felismerhető. Számos kertészeti formája ismert.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Cactaceae családba tartozik. Nagyon változékony faj, több mint tíz változatát írták le, például:

Rendszertanilag a Cactoideae alcsaládba és a Trichocereeae tribuszba sorolják, a Till-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség Terminalia csoportjába tartozik.

Egyéb

A faj rendkívül népszerű a gyűjteményekben, különösen a színes, klorofillhiányos változatai miatt, amelyek látványos dísznövények.

Szerzők

Szöveg: Ficzere Miklós
Kép: Papp László
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 92. kártya