Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense
| Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium marsoneri |
| Alfaj | Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense |
Tudományos név
- Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense (Buining & Brederoo) P.J.Braun & Esteves in Succulenta (Netherlands) 74(3): 131. 1995. Sec. Kiesling & al. (2014)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
- Az alfaji jelző, a matoense, a brazíliai Mato Grosso államra utal, ahol a növényt felfedezték. A taxont eredetileg önálló fajként írta le Buining Albert Frederik Hendrik és Brederoo A. J. 1975-ben, majd Bercht Ludwig sorolta át alfaji rangba 1994-ben.
Típus
- Gymnocalycium matoense; Buining Albert Frederik Hendrik és Brederoo A. J., Brazília, Mato Grosso do Sul, Porto Murtinho közelében, 1974. (Holotípus: U)
- Első leírása: Succulenta (Netherlands) 54(2): 25-28. (1975).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bercht Ludwig 1994.
Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense szinonimái
- ≡ Gymnocalycium matoense, ≡ Gymnocalycium megatae subsp. matoense
- = Gymnocalycium onychacanthum
- = Gymnocalycium hamatum
- = Gymnocalycium megatae subsp. zecheri
- = Gymnocalycium megatae var. che-guevarae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, színe matt szürkészöld vagy sötétzöld, átmérője elérheti a 10–15 cm-t, magassága 5–8 cm. A szár 8–12 széles, alacsony, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket sekély keresztirányú barázdák osztanak tompa, állszerűen kiugró szemölcsökre. Az areolák oválisak, fiatalon sűrű, fehéres vagy szürkés nemezzel borítottak. A tövisek száma areolánként 7–9, sugárirányban elhelyezkedők, erősek, kissé a test felé hajlanak. Színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkésbarna, sötétebb heggyel, idővel egységesen szürkévé válnak. A középtövis általában hiányzik vagy egyetlen rövid példány fejlődik. A peremtövis hossza 20–30 mm. A gyökérzet rostos, erőteljes.
Generatív test
Virág
A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és 4 cm átmérőjű. Színe fehéres vagy krémszínű, a torka halványzöld vagy néha rózsaszínes árnyalatú.
- Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél hátoldalán zöldes-barnás sáv látható, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés ovális vagy gömbölyded, éretten sötétzöld vagy barnás-lila, pikkelyekkel borított.
- Magja: A magja apró, barna, felülete finoman szemcsézett (Muscosemineum típus).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Brazília délnyugati részén (Mato Grosso do Sul) és a szomszédos Paraguay határvidékén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz trópusi erdőkben, úgynevezett Chaco-vegetációban él, gyakran fák árnyékában vagy alacsony cserjésekben, köves vagy homokos talajon. Az éghajlatot forró nyár és enyhe, száraz tél jellemzi.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense viszonylag könnyen tartható kaktusz. Kedveli a jó vízelvezetésű, enyhén savanyú, humuszosabb talajt. A tenyészidőszakban rendszeres öntözést és világos, de a tűző naptól némileg védett helyet igényel. Túl erős napfény hatására a teste bronzos színűre válhat. Télen hűvös (10–12 °C) és száraz környezetben teleltethető.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A törzsalaktól (subsp. marsoneri) elsősorban földrajzi elterjedése (északabbi populációk) és valamivel robusztusabb termete, valamint sűrűbb töviszete alapján különíthető el. Nagyon hasonlít a Gymnocalycium megatae taxonra, amelyet sok szerző ma már szintén ezen alfaj szinonimájának tekint.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások a taxon helyét a Muscosemineum szekcióban erősítették meg. A molekuláris adatok alapján a Gymnocalycium marsoneri komplexum brazíliai és paraguayi képviselője. Bár korábban önálló fajként kezelték, a morfológiai átmenetek és a genetikai közelség miatt az alfaji rangú besorolás vált elfogadottá a modern rendszertanban.